2013. december 23., hétfő

Musical hysteria part III.

-Nem, Kibum, sajnálom- rázta meg a fejét Woohyun, azonban nem látszott rajta, hogy valóban így érezne. Sőt, mintha apró mosoly bújkált volna a szája sarkában- meg kell beszélnetek a dolgot, mert ez nem mehet így tovább- jelentette ki ellentmondást nemtűrő hangon, majd mielőtt a másik kettő reagálhatott volna, elhagyta a hotelszobát.
-Nem értem, minek kell kerítőt játszani- törte meg Key a kínos csendet, ami Woohyun távozása után beállt közöttük.
-Vaaaagy csak szimplán hiányzott neki már Sunggyu- csuklotta Jonghyun, alig célzón nézve Keyre, aki erre kellemetlenül fészkelődni kezdett az ágy szélén ülve.
-Jonghyun- sóhajtotta végül- nem tudom, mit mondhatnék- körözgetett ujjával a lepedőn.
-Haragszol?- kereste a főénekes a másik tekintetét, aki azonban nem bírt a szemébe nézni. Kibum jól hallhatóan nyelt egyet idegességében, ezerszer megrágva a még ki nem mondott szavakat. Tudta jól, hogy nincs joga dühösnek lenni hisz mégiscsak ő bántotta meg Jonghyunt és szólta le olyan durván, de mégis haragudott a másikra, hazudni viszont nem szeretett volna.
-Igen..egy kicsit- a hosszú, bölcs, kifejtett mondatok helyett csupán ennyire futotta tőle.
-Keyssi..én..tényleg nagyon sajnálom- vágott hirtelen a közepébe Jonghyun- egy önző paraszt voltam, nem vettem figyelembe azt, hogy te ezt az egészet hogy élted meg és hogy nem is magadtól csináltad. Azóta százmilliószor megátkoztam magamat amiért nem bíztam meg benned, de..én nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni- csuklott egyet jelezve, hogy mindjárt elsírja magát, és ezt könnyes szeme se tanusíthatta volna jobban.
-Jongie- suttogta Key megtörten. Utálta, hogyha párját sírni látta, ilyenkor ő is automatikusan könnyezni kezdett.-Istenem, én is nagyon nagyon szeretlek, elmondani nem tudom, mennyire- gördültek le könnycseppjei az arcán, eláztatva a másik pólóját.- Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem, úgy szeretlek- mondta remegő ajkakkal.
-Kibummie- tornászta magát Jonghyun ülő helyzetbe, szorosan átölelve a másikat és beletúrva tincseibe- soha többet ne veszekedjünk ilyen butaságok miatt, rendben?- suttogta a másik fülébe, majd elhajolt tőle, hogy a szemeibe nézhessen - Imádlak, egyetlenem- hintett csókot Kibum puha ajkaira, miközben párja karjai a nyaka köré kulcsolódtak.
-Én is téged- temette arcát Key a dínó vállgödrébe- én is téged.

-Onewssi- rontott be az álmok földjén járó leader szobájába Jonghyun nem éppen halkan, mire az említett lassan mocorogni kezdett, morogva jelezve, hogy figyel.
-Mi olyan fontos, Jonghyun?- ásított egyet, feljebb tornászva magát.
-Öhh..izé- jött zavarba hirtelen a másik- szóval...nem tudnál..átköltözni Woohyunhoz?- pislogott ártatlanul.
-Mi? Mikor?
-Most..
-Joooonghyun- nyöszörgött Jinki- hajnali három van. Olyan fontos ez? Egyébként is..miért?
-Szia Jinki- bukkant elő Kibum feje Jonghyun válla mögül- bocsánat, hogy ez a tapló felébresztett- csapott egy gyengédet a dínó hasára.
-Ó, már mindent értek- ásított egy hatalmasat a leader, miközben két szempár szuggerálta, hogy "menj ki kérlek!". Végül nagy nehezen felült és mamuszába belebújva átcsoszogott a szembe lévő szobába, magára hagyva az újra nagy összhangban lévő párost.
-Istenem Kibummie, annyira hiányoztál- vetődött le az üres ágyra Jonghyun, magával, vagyis inkább magára rántva a másikat, aki nyekkent egyet a hirtelen erőtől.
-Te is nekem, babo- kuncogott a díva, majd lekapcsolta a lámpát.- Jóéjt.
-Héé, azt hittem, hogy fogunk mást is csinálni éjjel- hallatszott Jjong csalódott hangja a sötétben.
-Majd leközelebb. Holnap fellépés, pihennünk kell.
-De..
-Nincs de! Aludj.
-Igenis...

2013. december 22., vasárnap

Dreamboy

A kellemes sötétarancs színű falak melegséget sugározva zárták el a füstölgő jellegzetes illatának útját, megakadályozva, hogy a füst kiszálljon a nagyvilágba.  A lány mélyen beszívta az illatot, mely nyugodtsággal és bizsergető érzéssel töltötte el, majd lehuppant az ágyára kezében kedvenc könyvével és eldőlve falni kezdte a sorokat. Még zenét se kapcsolt be, mert tudta, hogy az csak gátoló tényező lenne olvasáskor. Teljes nyugalom lengte körbe az egész szobát, minden adott volt a kikapcsolódásra, amit úgy gondolt a lány, hogy maximális mértékben megérdemel. Végigtanult és edzett egy fél évet, éppen jókor jött ez a szünet, teljesen ki lett szívva az agya, bár az aznapi edzés némileg helyretette. 
Egy csendes negyedórányi olvasás után azonban egy gondolat észrevétlenül, csendben, aljasan fészkelődött be az agyába, egyre inkább gátolva őt a sorok értelmezésében. Hiába próbálta meg kizárni, csak terjeszkedett a gondolat és a lány azon kapta magát, hogy semmi máson nem agyal, csak azon. Azon az egy személyen, aki immár több hónapja dobogtatja meg a szívét. Kim Taehyungon, vagyis V-n. Ki máson? Hogyan is tudná elfelejteni azokat a gyönyörű, nagy barna szemeket, mellyel minden nap találkozik? Azt a csodás nevetést, amit minden nap hall? Egyszerűen képtelen lenne rá. 
A lánynak újra és újra eszébe jutottak az aznapi összemosolygások, apró pillantások és kicsit nyilvánvalóbb célzások, melyeket nem tudott hova tenni. Nem ismerte annyira V-t, hogy tudja, mennyire nyitott más lányoknak. Azaz valamennyire tudta, de nem akarta elhinni. V olyan volt számára, mint egy álom, és most először talán meg is valósulhatna. De ez annyira hihetetlennek és idegennek tűnt számára.
Végül nem bírta tovább, félredobta a könyvét, majd felült és hátát a falnak vetve gondolkozott a mindennapos agytornájának főszereplőjén. "Miért nem lépett semmit eddig? Ha tetszik is V-nek, miért nem hívja el valahova?" Ezek miatt a miért-ek miatt nem mert hinni az egész helyzetnek. Tudta jól, hogy a fiú nem egy nagy nőfaló, de ő nyitottan viselkedett vele. alán..talán csak barátinak gondolja az egészet? Amikor ezt néha felvetette barátnőinek, mindannyian állították, hogy nem, erről szó sem lehet. És ő annyira akart hinni nekik! De a félelem, mint valami gonosz kis démon, mindig beárnyékolta gondolatait.
Ezt a démont csak egy dolog tudta, hacsak egy kis időre is, de eltűntetni. Semmi más, csakis V hangja. Elég volt a hangját hallania, vagy ránéznie, a lány máris megnyugodott. Olyan biztonságban érezte magát, mint senki másnál. Érezte az auráját, a jelenlétét..és olykor a pillantását. És annál nem is lehetett volna szebb dolog számára a világon. 
Most értett csak meg igazán néhány dolgot. Milyen álmodozni, milyen várakozni, milyen gyomorgörccsel figyelni, ahogy belép az ajtón, nézni minden apró mozdulatát, érezni az illatát..Hogy milyen érzés szerelmesnek lenni.
Ezeken a gondolatokon elmosolyodva tápászkodott fel, hogy a hangfalhoz lépve valami kellemes dalt válasszon, amik megéneklik az érzéseit. Imádta, amikor egy dal beszélt a lelkéből. De hiába tisztelte azokat, akik ezeket az érzéseket le tudták írni, abban biztos volt, hogy ezeket százszor jobb megélni, mint hallgatni...

2013. november 2., szombat

SHINee - One Minute Back [saját fordítás]

Jonghyun
Nem, ez a mosoly biztosan nem a tiéd, túl boldognak tűnsz

Key
Igen, ez csak egy személy, aki úgy néz ki, mint te
Mert azok nem az én karjaim, amik között vagy

Taemin
Oh, csak egy lépést kell hátrálnom, hogy ne láss meg
Csak meg kell fordulnom, és elmennem
Én megfordítanám, hogy ne történjen meg
Bárcsak ne találkozott volna tekintetünk

Key
De a tekinteted találkozott az enyémmel (miért)

Refr:
Egy perc, csak egy perccel visszatekerni az időt
Csak egy perccel visszaállítani az órát
Csak színlelni, hogy ezt nem láttam
Ugyanúgy  tölteni a holnapot, mint a tegnapot

Egy perc, csak egy perc, igen

Minho
Egy perc, egy perc, egy perc, egy perc (több)
Egy perc, egy perc (több), egy perc, egy perc (több)

Taemin
Túl forróak voltunk,így leakartad magad hűteni
és friss levegőt szívni, megértem

Minho
Mi ez a helyzet?
Nagyon ideges leszek
Összekapcsolódott tekintet és a vándorlás most jön
Ez a szél vagyok?

Jonghyun
Azt színlelem, hogy nem láttam ezt, behunyom szemeimet
És te is azt színleled, hogy nem láttál engem

Onew
Nem akarom tudni, kit választottál

Key
(ne válaszd őt) kerüld a tekintetem

Refr:
Egy perc, csak egy perccel visszatekerni az időt
Csak egy perccel visszaállítani az órát
Csak színlelni, hogy ezt nem láttam
Ugyanúgy tölteni a holnapot, mint a tegnapot
Egy perc, csak egy perc, igen

Jonghyun
Csak egy percre megállítani, felépíteni a világot

Onew
Az jó, ha az idő örökre állva marad
Ha Ő én mellettem van

Még egy, még egy, adj egy esélyt
Ezer idő, tízezer idő
(Mindegy, mennyi idő) El akarlak veszíteni

Nem akarom hallani,
Nem akarom hallani a mentségedet, a magyarázatodat
Egy perc, csak egy perc, igen
Egy perc, csak egy perccel visszatekerni az időt

Csak egy perccel visszaállítani az órát
Csak színlelni, hogy ezt nem láttam
Ugyanúgy tölteni a holnapot, mint a tegnapot
Egy perc, csak egy perc, igen

Minho
Egy perc, egy perc, egy perc, egy perc (több)
Egy perc, egy perc (több), egy perc, egy perc (több)

2013. október 29., kedd

Nem fici, csak fordítás:) SHINee - Colorful [SAJÁT]

Jonghyun
Oh, miért tűnsz zaklatottnak? Az ég sárgává változott
Ha megint rám mosolyogsz (Key A világ ismét kék lesz)

Onew
A piros riasztás valahol kikapcsolt, még mindig állok és körbenézek
Majd menta színű mosolyod lesz a szín az egész világon

TaeminA pillanat, amikor pillantásunk találkozott, szürke szívem ismét verni kezdett
Sötét voltam a szemedben, de megtaláltam a fényt

OnewElromlott a szemem?

Refr:
A pillanat, amikor kezed megérintett
Minden színes lett körülöttem
A fehér és hideg fagyos világban,
a pillanat, amikor megvakultam
Színessé tetted az életem

Key
Szerintem varázslatos vagy
Szerintem gyönyörű vagy
Miattad színes lett a szívem

A fekete és sötét világban
a pillanat, amikor megpróbálom lehunyni a szemem
Színessé teszed az életem

Key
Látom a színképedet
A szívem gyorsabban ver egy lábdobnál
Úgy megy feléd, mintha leperegne egy dia
Legyél a kedvenc színem, a rózsaszín
Add nekem a pillantásod

Minho
Fedezz fel a színeddel
Tedd színessé a színtelent a szivárvánnyal
Tegyél egy kis színt a nap sugarába
A táj, amit látsz, meleg
A szél, amit érzel

Taemin
A pillanat, amikor pillantásunk találkozott, szürke szívem ismét verni kezdett
Sötét voltam a szemedben, de megtaláltam a fényt

JonghyunElromlott a szemem?

A pillanat, amikor kezed megérintett
Minden színes lett körülöttem
A fehér és hideg fagyos világban,
a pillanat, amikor megvakultam
Színessé tetted az életem

Key
Szerintem varázslatos vagy
Szerintem gyönyörű vagy
Miattad színes lett a szívem

Refr.
A fekete és sötét világban
a pillanat, amikor megpróbálom lehunyni a szemem
Színessé teszed az életem

A pillanat, amikor kezed megérintett
Minden színes lett körülöttem
A fehér és hideg fagyos világban,
a pillanat, amikor megvakultam.
Színessé tetted az életem.

2013. október 27., vasárnap

Csak annyi a dolgod, hogy boldog legyél. Az vagy? /JongKey, fordítás/




Páros: JongKey és WooKey
Összefoglalás: Key elkötelezte magát, de rossz ember mellett..

Kibum egy ismerős szobában találta magát, amint felébredt. De még mennyire ismerős volt..Jonghyun szobájában volt, Jonghyun ágyában, de Jonghyun nélkül. Key nem mozdult meg, csak sóhajtva nézett a sötétbarna mennyezetre, azon gondolkozva, hogy Woohyun dühös lesz-e, amiért nem ment haza a buli után, mint ahogy azt megígérte. Farmerdzsekijének zsebébe nyúlt a telefonjáért, de az üres volt. A rohadt életbe; otthon hagyta este a nagy rohanásban, amitől kedve lett volna fejbe vernie magát. Francba, hogy ilyen könnyen tudja elhagyni a dolgokat! Kibum legszívesebben elsírta volna magát, annyira fájt a feje, ráadásul a szeme is égett egy kicsit. Hirtelen finom illat kúszott be a szobába, megtöltve azt, és Key érezte, ahogy a gyomra éhesen megkordul.

Kicsit megigazgatta ujjaival a haját, majd felállt és rendbe rakta Jonghyun ágyát (reggeli szokása volt) mielőtt kiment volna a konyhába.
Kibum óvatosan Jonghyun mögé lépett, és megdöbbenve látta, hogy a fiú rántottát készít, holott tudta róla jól, hogy Jonghyun nem is szereti azt. Megköszörülte a torkát. "Jó reggelt."

"Neked is", mondta halkan, majd kikapcsolta a sütőt.

Key lehuppant az egyik székre, majd idegesen játszadozni kezdett ujjaival, kifelé bámulva az ablakon. "Hogy érzed magad?"

Jonghyun hirtelen megtorpant, miközben kirakta az ételt egy tányérba. "...Szellemileg vagy fizikailag?"

Kibumban bennrekedt a levegő. "Is-is."

Jonghyun letette a tányért a másik elé. "Fizikailag, mintha egy kalapács szétverte volna a fejemet." foglalt helyet Kibum előtt. "Szellemileg, mintha egy kalapács szétverte volna a lelkemet."

Key lenézett a tányérjára és ott is ragadt a pillantása. "Mit szeretnél, mit csináljak?" kérdezte óvatosan.

Jonghyun odanyúlt a másik rántottájához és enyhén megsózta azt. "Semmit."

Kibum úgy érezte, most ment el az étvágya.

"Key, csak legyél boldog. Az vagy?"

A fekete hajú végre felemelte a fejét, hogy Jonghyun csokibarna szemeibe tudjon nézni. "Tudom, hogy meg kell próbálnom, de elég nehéz, ha így viselkedsz."

Jonghyun csak vállat vont. "Ne törődj velem, az nem számít, amit én gondolok, vagy csinálok. Csak túl sokat ittam tegnap este, ennyi az egész.

Ez fájt a másiknak. Nem értette, hogy miért, de fájt neki. "Ne játszd azt, hogy nem érdekel, Jonghyun."

Jonghyun lecsapta a kezében lévő pohárt az asztalra. "Mi van? Azt akarod, hogy sírva fetrengjek a lábad előtt, mert hozzámész valakihez anélkül, hogy esélyt adtál volna nekem? Azt hiszed, hogy őrült módjára foglak kergetni most, hogy gyűrű van az ujjadon? Ez az, amit akarsz tőlem, Kibum?!"

"É-én.." Keynek egy könnycseppje észrevétlenül hullott a tányérjára. "Ho-honnan kellett volna nekem azt kitalálnom, hogy úgy gondolsz rám? Soha nem voltunk randin, nem csókolóztunk, vagy csináltunk bármilyen romantikus dolgot. Folyamatosan csak ugrattál, nem csináltál semmit komolyan. Woohyun pedig van nekem..Annak ellenére, hogy.." Key eltakarja a száját a kezével. Nem tudott mondani volna ilyesmit kimondani. Mit csinál? Miért van mégis itt?

"Annak ellenére, hogy..?" kérdezte Jonghyun türelmetlenül.

"Én.." vett Kibum egy mély levegőt "Én nagyon nagyon szeretlek téged. Jobban, mint Woohyunt, de.. " könnyei az asztallapon landoltak. "Azt hittem, hogy ki fogsz használni engem.. Nem hiszem ezt most már, de nem tudom elhinni, hogy tényleg, komolyan szeretsz engem" Ajkába harapott, és kerülte a másik tekintetét.

Jonghyun csak bámulni tudott maga elé, az agya üres volt. Key azt hitte, hogy ki fogja használni? Felsóhajtott.

"Kibum-ah.."

Key felnézett rá.

"Sajnálom...hogy azt értem el, hogy ilyet gondolj rólam. Nem vagyok képes kifejezni az érzéseimet. De..tényleg csak azt szeretném, hogy boldog legyél. Ha Woohyun boldoggá tesz, maradj vele, rendben?  De ha üresnek érzed magad, eldöntve hogy hozzámész, akkor..ne..ne házasodj vele..össze." Jonghyun felállt a székéről, és a fekete hajúhoz sétált. Kibumnak minden mozdulatát figyelte, miközben könnyek áztatták arcát. "Mindig szeretni foglak, Kibbummie" mondta mosolyogva az összes fájdalma ellenére.

Key az ujján lévő gyűrűre pillantott azon töprengve, hogy miért egyezett bele ilyen gyorsan, hogy férjhez menjen. Felhasználta volna Woohyunt annak reményében, hogy Jonghyun eljön hozzá könyörögni, ahogy azt mondta is? Tényleg ennyire szemét lenne egy emberrel? Megpróbált egyenletesen lélegezni, majd megragadta Jonghyun ingét, hogy felállhasson. Túl nehéznek érezte a lábait. "Én..uh.." babrált a gyűrűjével "Azt hiszem, most hazamegyek.. Woohyun biztos már ideges, én otthon hagytam a telefonom és---"

"Nem kell kimagyaráznod magad, csak menj". Jonghyun egy félmosoly kíséretében megveregette a vállát.  Kibum nem hitte el, hogy a másik jól van, de nem bírta már a sok sírástól. Bólintott egy aprót és villámgyorsan elhagyta a lakást.

Jonghyun figyelte a konyhaablakból, ahogy kihajt a kocsijával a főútra. A fiú boldogsága úgy tűnt el lassan, ahogy a jármű motorának zaja...

~*~*~*~*

Kibum lassan sétált a bejárati ajtó felé, tudva, hogy Woohyun kétségbeesetten fogja várni. De amint elért az ajtóhoz, akkor jött rá: Hol volt Woohyun autója? Kibum összehúzott szemöldökkel vette elő kulcsait és nyitott be a lakásba.

"Woohyun-ah" Kiáltotta a nappaliban megállva. Semmi válasz. Ajkába harapott, de össze is rezzent, mivel a szája sérült volt, hála a sok elfojtott könnycseppnek. Key besétált a hálószobájukba. "Woohyun?" Senki nem volt benn. Odasétált az éjjeliszekrényhez, ahol mobilját hagyta, és csekkolta rajta az sms-eket.

Hajnali 1 Woohyun: Sose jössz vissza. Jól vagy?
1:37 Woohyun: Azt hiszem történt valami közted és Jonghyun között..
2:14 Woohyun: Kibum-ah, ha meggondoltad magad..csak hagyj el engem, oké? Megértem, ha nem akarsz gyorsan belerohanni egy ilyenbe vagy..csak simán másképp döntesz már. Tudom már egy jó ideje, hogy tetszel Jonghyunnak. Szóval, ha vele akarsz lenni, ő mindenképp vigyázni fog rád, hidd el. Boldog leszel vele. Szeretlek. 
13:00 Woohyun: Fél 3-re fogok hazaérni.
Kibum letette a telefonját, és beletúrt a hajába. Miért csinálja most ezt Woohyun? Az órájára nézett. Egy óra harmincöt. Újra az ezüstgyűrűjére nézett. Őrület ez az egész? Valamiért Kibum most inkább Jonghyun védelmező karjai között szeretett volna lenni, és ez még inkább összezavarta. Ez az érzés nem múlt el. Key szerette Jonghyunt és ez sosem változott. Lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és óvatosan a fehér párnára rakta. Ez volt a válasza.

~*~*~*~*

Ezalatt Jonghyunnak sikerült elaludnia az ágyában. A párna beszívta Kibum hajának illatát és ez segítette abban, hogy hamar elaludjon. Jonghyun csak álmodott és álmodott. Álmodott arról, hogyan főz vacsorát Keynek és hogyan őrültködnek és nevetnek a konyhában. Álmodott arról, hogy vesz egy kiskutyát Kibumnak és ő hogy gondoskodik róla csillogó szemekkel. Álmodott arról, hogyan csókolja meg Key puha ajkait, nyakát, arcát, és vonja őt közelebb magához. Még sok ilyen egyszerű dolgokról álmodott, hogy hogyan öleli át Kibum a derekát..de ez nem csak egy álom volt.

Key halkan osont be Jonghyun szobájába és feküdt be mellé, arcát a másik nyakába fúrva. A dínó szemei felpattantak, de moccani sem mert. Key lélegzete csiklandozta a nyakát.

"Ki-bum..?"

A fekete hajú szorosabban bújt Jonghyunhoz. "Mmm?"

"Mit..csinálsz..?"

"Élvezem a kényelmes ágyadat és..imádkozom azért, hogy nem utasítasz el" suttogta a fülébe.

Jonghyun kifújta az eddig benntartott levegőt. "Beszéltél Woohyunnal?"

Kibum kinyitotta a szemeit és Jonghyun nyakát figyelte. "Otthagytam nála a gyűrűmet."

Az alacsonyabbik mocorogni kezdet, majd sikerült szembefordulnia a másikkal. "Boldog v--"

Key ajkait a másikéra nyomta, remélve, hogy Jonghyun viszonozza a csókot. Ami természetesen így is történt.

Kibum pár másodperc után elhúzódottt. "Jonghyun. Nagyon boldog vagyok" nézett az idősebb nagy szemeibe.

"Akkor miért sírsz?" törölt le a másik egy könnycseppet a nyakáról.

Key duzzogva felelt. "Fáj a szám, oké?"

Jonghyun pár pillanatig hitetlenkedve nézett rá, majd kitört belőle a nevetés, de annyira, hogy muszáj volt arcát a párnába fúrnia, hogy elfojtsa azt, miközben Key felháborodottan ütögette a vállát. "Yaaa, nem vicces! Tényleg fáj."

Jonghyun letörölte a nevetőkönnyeket az arcáról. "Sajnálom, édesem". Óvatosan végighúzta ujját a másik száján. "Ha gondolod..megmasszírozhatom" mondta mosolyogva, majd egy édes csókot nyomott Key ajkaira, megnyalva azokat. A fiatalabb jólesően felsóhajtott és összekulcsolta ujjaikat.

Ez volt az első a sok vidám, közös napjukból..

2013. szeptember 19., csütörtök

1-4-3 I Love You

-Kibumssiiiii- lengette Jonghyun a kezét a fiatalabb merengő tekintete előtt- Föld hívja Kibumot, de ezekszerint rossz a vétel. Armstrong-Key jelentkezz, szólj, ha megvan a Hold- élte magát teljesen bele az űrhajós szerepbe, észre sem véve, hogy a mögöttük lévő padban ülő Minho-Taemin páros igyekezett nem hangosan nevetni rajtuk. Így csupán egy-egy röhintés szaladt ki a szájukon, ami azért nem túl vészes.
-Igen?- eszmélt fel Kibum, megrázva a fejét, visszazökkenve a valóságba.
-Hol jártál?- húzódott mosolyra Jjong szája.
-Ami azt illeti, itt a közelben- kúszott fel a vörös színárnyalat Key tarkóján, miközben beharapta az ajkát.
-Oh tényleg- világosodott meg Jonghyun egy pillanat alatt- csak nem a mi drága HyoYe...
-Hallgass- csapott Key hirtelen a másik szájára, mielőtt az befejezhette volna a mondatát.
-Ühhfgmm- nyöszörgött a dínó fájdalmas arckifejezéssel- nem tudtam, hogy ennyire tabutéma. Legalább van már valami köztetek?- vette halkabbra a hangját, mikor az ominózus osztálytársuk belépett az ajtón és Key tekintete azonnal rátapadt. Telt ajkak, gyönyörű barna szemek, hullámos, hosszú szőke hajtincsek és az az ellenállhatatlanul édes mosolya...teljesen elvarázsolta Kibumot. A fiú egészen addig figyelte HyoYeont, amíg a lánynak rá nem tévedt a pillantása, viszont akkor azonnal visszafordult Jonghyunhoz.
-Semmi- vonta meg a vállát egykedvűen.
-Jajj, Kibummie- sóhajtotta a dínó- meddig akarod még ezt játszani?
-Amìg nem lesz 40 macskája. És tuti az összesnek HyoYeon lesz a neve- szólalt meg mögöttük Minho, nem túl szép jövőképet festve Kibumnak.
-Yaaah, Choi Minho!- kapta fel a fiú a mappáját és püfölni kezdte a magasabbat. -Ilyet..ne..mondj..mégegyszer - nyomatékosította szavait egy-egy ütéssel.
-Hé hé, elég legyen- próbált védekezni Minho röhögve- oké, befogtam. De nem kéne ennyire bénának lenned, Kibumssi. Azt nem szeretik a lányok- oktatta ki, mire a másik csalódottan ejtette mappáját a padra.
-Tudoom- nyöszörögte- csak.. Ez olyan nehéz. Még sosem volt senkim- sóhajtotta.
-Akkor itt az ideje, hogy most legyen- paskolta meg a vállát Jonghyun- órák után elhívod forrócsokizni. Oké?
-Mmmhmgp...
-Nem hallom. Oké?
-Jó, oké- adta meg magát Kibum. Ígyis túl sokszor égett már a téma miatt...
Amint kicsengettek az utolsó óráról, az iskola mintha életre kelt volna. Nyüzsgő diákok lepték el a folyosókat és aulákat, hogy sapkájuk és kabátjuk felvétele után maguk mögött tudhassák a tanulás börtönét. Kibum a termük előtt várakozott, és kesztyűjének birizgálásával ütötte el az időt, várva egy bizonyos személyre. Mikor meghallotta, hogy HyoYeon elbúcsúzik barátaitól, felkapta a fejét és a kijárat felé induló lány után sietett. Lépteinek gyorsulásával szívverése is gyorsult, ahogy elkiáltotta magát.
-HyoYeon, várj meg! - a lány visszafordult és érdeklődve nézett rá.
-Szia, Kibum- mosolyodott el, lángba borítva a fiú arcát ezzel.
-Szia.. Öhm.. Sietsz most valahová?- kérdezte ajkába harapva.
-Nem, csak haza indultam- rántott egyet Hyo a táskáján.
-Akkor.. Van kedved sétálni a városban esetleg?
-Szívesen. Úgyis tegnap nyitották meg a vásárt a belvárosban- csillant fel a lány szeme- vennem kéne ajándékot a többieknek- tervezgette, miközben Kibum szíve hevesen kalapált az örömtől.
-Oké- vigyorodott el, majd ketten léptek ki az iskola kapuján.
A hó nagy pelyhekben szállingózott a szürke égből, ropogóssá téve az utat a bakancsok alatt. Kibum nem győzött hálálkodni mindenkinek odafenn a mennyben, hogy HyoYeon igent mondott neki. Az egész délutánt a vásári forgatagban töltötték, ajándékot nézve osztálytársaiknak, ismerőseiknek. Ahogy Kibum egyre inkább megismerte a lányt, egyre jobban habarodott bele vidám, optimista természetébe, kellemes kisugárzásába, így felajánlotta, hogy a hideg, téli estén hazakísérje Hyot.
-Jó volt a délután- fordult felé a lány a kapujukban, kissé vacogva a hidegtől
-Szerintem is- értett egyet azonnal Kibum- majd.. Ismétlés valamikor?- húzta be nyakát kissé tartva a választól.
-Bármikor- vigyorodott el HyoYeon, majd gyorsan megölelte a fiút és besietett a házukba. Kibum pedig ott maradt előttük, lefagyva, ámde nem a hidegtől, boldogan és...szerelmesen.
Pár nappal karácsony előtt Kibum feltúrta a gardróbját és csalódottan állapította meg, hogy alig van hordható ruhája, és hiába tudta előre, hogy mindenkitől azt fog kapni, fogta a megtakarított pénzét és elbattyogott a plázába, hogy nézzen valamit magának. Épp a H&M sorai közt nézelődött, amikor ismerős alak feje búbját pillantotta meg egy rakat pulcsi felett. Gyomra görcsbe rándult, amint elindult, hogy igazolja gyanúját. És nem is kellett csalódnia. HyoYeon épp egy sárga sapkát próbált fel, amikor a tükörben meglátta Kibumot.
-Jéé, szia- fordult meg boldogan, majd megölelték egymást- mi járatban erre?
-Azért jöttem, amiért te- kuncogott Kibum- nézelődni.
-És találtál már valamit?
-Nem igazán- rázta meg a fejét.
-Ami azt illeti, igen- vette le Hyo a sapkát- de túl drága. Majd egyszer- rakta vissza a helyére.
-Hm.. Nem rossz. Na, add, megveszem neked- határozta el Kibum.
-Nem, igazán nem kell, ez baromi sokba kerül- tiltakozott a lány, de Kibum már el is indult a pénztár felé futólépésben.- Hé, gyere vissza!- sikoltotta, majd utánaeredt. Amikor kifulladva lefékezett a fiú mellett, az eladó már Kibum kezébe nyomta a csomagot, blokkal együtt.
-Hyo, boldog karácsonyt- mosolyodott el Kibum, átnyújtva neki.
-Kö..köszönöm. Igazán nem kellett volna- pirult el a lány.
-Azt hadd döntsem el én- nyújtotta ki a nyelvét a fiú.
-Jó, oké, nyertél.
-Na látod. Juj, próbáld fel- lelkesedett Kibum, majd addig szekálta HyoYeont, amíg ő fel nem húzta a fejére a sapkát- jól áll.
-Köszi- vigyorgott boldogan a lány- uh, szomjas vagyok. Igyunk valamit.- ebben Kibum is egyetértett és beültek a közeli kávézóba, két forrócsokit rendelve.
Mikor sötétedni kezdett, Hyo felállt, hogy elköszönjön.
-Máris mész?- biggyesztette le a száját csalódottan Kibum.
-Igen, haza kell érnem. Köszönöm a délutánt- nyomott egy puszit HyoYeon a fiú arcára- és a sapkát is. Szia- integetett, majd kiment a kávézóból és pillanatok alatt elnyelte az emberforgatag. Kibum az arcára tette a kezét, ahova a puszit kapta, és érezte, hogy fokozatosan elvörösödik. Nem bírta tovább, előkapta a telefonját, és csupán három számot pötyögött be SMS-be. 1-4-3...

2013. szeptember 10., kedd

Musical hysteria part II.

Szeptember 10, Japán. Látszólag a JongKey háza tájékán rendeződött minden, hiszen ugyanúgy fanserviceoltak, figyelték egymást, satöbbi. Azonban ez csak egy nagyon ügyesen kialakított kép volt róluk, hiszen a lelkivilágukat nem tárhatták ki a kameráknak és nem lett volna tanácsos egymás nyakának ugrani a rajongók előtt. Amint a szállásként kijelölt hotelbe értek, Key megtudta, hogy az Infinite is ugyanott tartózkodik így szó nélkül becuccolt Woohyun szobájába, amit természesen nem egy ember nézett rossz szemmel. Azaz számszerint kettő. Egy dühösen és csalódottan csillogó szemű dino, aki így Onewval osztozott egy szobán és egy sértődötten puffogó leader,aki jobbhíján kénytelen volt bekéredtzkedni a MyungYeol pároshoz, akik viszont szívesen fogadták Sunggyut.
Jonghyun levetette magát a tiszta, fehér lepedőjű franciaágyra, miközben előhúzta a telefonját, mire Jinki összeráncolt szemöldökkel nézett fel rá könyvéből.
-Jjong..biztos?- kérdezte óvatosan, miközben szemeiből sütött az aggodalom. Ismerte már annyira a főénekest, hogy tudja, mit akar az tenni.
-Tuti- bólintott határozottan a dino- semmi gond. Jól..jól vagyok- suttogta megsemmisülten a mondat végét, mikor meglátta Key Instagramján a videót. Nem akarta megnézni, nem akarta fájdítani a szívét, mégis automatikusan nyomta meg a lejátszás gombot. Kár volt. Magán a felvételen Kibum és Woohyun nem látszott, azonban a vidám röhigcsélésük annál inkább. Jonghyun bele se mert gondolni, hogy mit fognak csinálni ott kettesben, pláne ha piát is szereznek.. Na nem. Azért azt nem feltételezné Keyről, hogy megcsalná, akkor sem, ha baromira haragban vannak, mint most. De..fájt hallania, hogy mennyire jól elvannak. Hiszen Woohyunban minden megvan, ami benne, sőt több is. Ugyanúgy főénekes, kisportolt, gyengéd, vicces.. Hirtelen felindulásból elkezdte olvasni a kommenteket és a szíve kicsit megdobbant, ahogy látta, mennyi rajongó örülne annak, ha ő lenne most Kibum mellett. Hát..nincsenek ezzel egyedül. Szomorúan ledobta a telefont a párnára, majd felállt és nyújtózott egy kicsit.
-Lenézek a bárba- jelentette ki a most megfogalmazódott ötletét, miközben az ajtó felé indult, megigazítva fehér V nyakú pólóját.
-Rendben, de ne maradj sokáig- figyelmeztette Jinki, majd az ajtó becsukódott.
Jonghyun ráérős léptekkel sétált a lift felé, elhaladva az ominózus WooKey szoba mellett, ami előtt egy pillanatra lefékezett, majd fülelni kezdett, de hála a hotel vastag falainak, egy mukkot se hallott. Végül megnyomta a lift hívógombját és öt perccel később már a bár egyik eldugott boxában rendelte magának az erősebbnél erősebb . Azonban nem tudta őket meginni és nem is igazán kívánta a sok alkoholt, plusz két nap múlva fellépnek, úgyhogy annak se tett volna jót. Ő csak ki akarta verni a fejéből Kibumot, akivel bár 'hivatalosan' nem szakítottak, de a kapcsolatuk eléggé a végét járta. Legalábbis Key részéről biztosan. Jonghyun pechére az alkohol nem segített semmit, sőt fokozta azzal, hogy a legdurvább vitájukat visszajátszotta a fejében.
-Key- remegett meg Jonghyun hangja- miért..miért nem mondtad el? Nem tudtad? Mondd, hogy nem tudtad!- bármennyire is könyörgött Jonghyun a hazugságért, a rapper nem tudta rávenni magát rá.
-De..tudtam- felelte halkan, nem merve a másikra nézni. Tudta, hogy olyan látvány fogadná, amire nincs felkészülve. A másik három tag is csak néma csendben figyelte az eseményeket, a vita előszele volt ez.
-Mióta tudod?- folytatta a kérdezz-feleleket Jjong.
-Tegnap délelőtt.
-És..legalább..jó volt?- nyelte vissza könnyeit a dino, mire Key villogó szemekkel végre felkapta a fejét.
-Igen Jjong, kibaszottul jó volt a huszonhét éves színésznővel smárolni, aki nem mellesleg barátom, és most mindenki biztos elkezd kombinálni. Rohadtul jól esett az, hogy nem téged csókollak meg, úgy éreztem magam, mint aki megcsal!- emelte fel a hangját.
-A forgatás fotóin nem tűntél túl gondterheltnek- vágott vissza Jonghyun. És három, kettő, egy..a lavina megindult.
-Mert ez az én musicalem basszus, hadd érezzem már jól magam!- kiabálta idegbajoshoz közeli állapotban a csapat ummája.
-És szólni luxus lett volna erről?- horkant fel Jonghyun is, mire Taemin rémülten bújt el Minho és Onew háta mögött. Nem sokszor látták a főénekest így kijönni a sodrából.
-Szóltam volna, ha nem támadsz le rögtön, amint hazaérsz! Tehetek róla, hogy egy kanos állat vagy, akit csak a farka irányít?!- négy kikerekedő  szempár bámult Kibumra, aki érezte, hogy most túl messzire ment, ám ezt esze ágában sem volt kimutatni, csak dühösen fújtatva beszáguldott a JongKey hálószobába, olyan erővel bevágva az ajtót, hogy az ablakok is beleremegtek.
-Jól van Kim Kibum, foglald el azt a kicseszett szobát is- ordította Jonghyun, majd fogta a cipőjét és pillanatok alatt eltűnt a lakásból. Az ajtóknak és ablakoknak nem az volt a szerencsenapjuk.
-Jajj- nyelt egy nagyot Jinki, és ezzel tökéletesen el is mondott mindent...

-Jonghyun~ Hahó, Jonghyun- keltegette a világ legédesebb hangja a dinot, mire az lassan kinyitotta pilláit, de rexlefből csukta vissza az éles fény miatt. -Ahh, hol vagyok?- kérdezte sajgó fejét dörzsölgetve isten tudja kitől. Mikor kinyitotta végre a szemeit és látott is már valamit, akkor esett le neki, hogy két oldalról bámulják, de nem is akárkik. Woohyun és..és Key. -Miért vagyok itt?
-Megtaláltunk a bárban- mesélte az Infinite főénekese.- az asztalra dőlve sírtál, majd mikor odamentünk, hirtelen elaludtál és úgy kellett felhoznunk. Sajna nem tudjuk, melyik a szobátok, úgyhogy ide tettünk aludni- fejezte be a 'sztorit', mire Jonghyun a faliórára nézett. Hajnali kettő. Huppsz, Jinki jól le fogja szidni.
-Baboya- nézett rá hirtelen Key, aki eddig csendben ücsörgött- tudod, a sok alkohol megárt. Nem szabad annyit innod- rázta meg a fejét dorgálóan, de a hangja tele volt aggodalommal, ami átmelengette Jjong szívét, ahogy Keyt nézte. Nem tehetett róla, még mindig óriási hatással voltak rá azok a cicaszemek és érezte, hogy a másik is így figyeli őt. Annyira adott volt az egész ott és akkor. A sebesült férfi és az ápoló nő, mint szerelmespár. Egy szörnyen béna romantikus film harmadil jelenetébe simán elment volna, mikor hirtelen Woohyun megköszörülte a torkát és köztük megszakadt a szemkontaktus.
-Khm..szóval..most magatokra hagylak titeket- indult enyhén zavarban, tarkóját vakargatva az ajtó felé, de Key hangja megállította.
-Woohyunnie, nem kell elmenned. Ez a te szobád, nem Jonghyuné- és tessék, az aggodalom eltűnt, és a dino újra üdvözölhette azt a jeges, távolságtartó hangvételt, amit volt szerencséje megtapasztalni az elmúlt napokban..

2013. szeptember 8., vasárnap

Musical hysteria

A feszültség szinte tapintható volt a SHINee-dorm hálószobájában, pedig Key egyedül tartózkodott a helyiségben, azonban vibrált az idegtől. Egy ideig járkált fel-alá, aztán elfeküdt az ágyon, majd felült, hajába túrt és újrakezdte az egész műveletsort, miközben folyamatosan gondolkozott. Hol összekulcsolt kezekkel, hol állát támasztva, hol száját harapdálva, de töprengett. Mégis hogyan tálalja ezt az egészet? Hogy lehet az ilyesmit elmondani egyáltalán? Vagy lehet, hogy nem kéne ennyire felfújni a dolgot? De attól még muszáj elmondania, különben balhé lesz. Jajj, csak érnének már haza a többiek! Végül telhetetlenségében felpattant a szőnyegről, amin eddig feküdt, azzal az elhatározással, hogy addig lezuhanyzik. Amint felkapta a törülközőjét, orbitális üvöltés rázta meg a lakást hála Jinkinek, jelezve, hogy megjöttek. Na nem mintha nem lett volna abszolúte egyértelmű a zajokból.
Key már indult volna ki az ajtón, hogy üdvözölje őket, azonban egy akadály állt az ajtóban, ellehetetlenítve a továbbjutástól. Az akadály Kim Jonghyun személyében szinte azonnal párja ajkaira mart, mintha azt akarná mondani vele, hogy 'egész nap nem láttalak, hiányoztál'. Key először megszeppenve csókolt vissza a hirtelen jött mozdulatsortól, ám amikor érzékelte, hogy párja odalenn kissé be van indulva, huncutul elvigyorodott. Jonghyun szó nélkül kezdte az ágy felé terelgetni, majd huppanva érkeztek a fekhelyre. A dino puszikkal kezdte ellepni Kibum nyakát és kulcscsontját, amit a másik jóleső sóhajokkal értékelt.
-Jjongie..beszélnünk kéne- nyögte elhalóan, mikor párja keze alsónadrágjába csusszant.
-Majd később, oké?- csókolta meg a főénekes, mire Key megadóan hunyta le szemeit, átadva magát a jóleső érzésnek. Soha nem tudott ellenállni az ő kiskutyusának, és ezért jópárszor el is átkozta magát, de nem tudott mit tenni.. Most is csak hagyta magát, és mindenét odaadta Jonghyunnak.
Mikor kifáradtan, kimelegedve, de annál inkább kielégülve feküdtek egymás mellett az ágyon, jobban mondva Key Jjong mellkasán szuszogott, a dívának hirtelen kipattantak a szemei.
-Jonghyun- susogta a sötétbe, de választ nem kapott, így kezdett komolyan bepánikolni. Nem tudta elmondani neki, és holnap már hajnalban el kell mennie, hiszen kezdődik a forgatás. Akkor..írja le neki talán majd SMSben? Na ne, az olyan személytelen és bunkó. Esetleg ha hagyna neki egy cetlit valahol.. Igen, talán ez jó lesz. Így Kibum valamennyire megnyugodva hunyta le szemeit  hozzábújva szerelméhez és hagyta, hogy szépen lassan elaludjon a másik egyenletes szuszogására..

Mikor reggel Jonghyun felébredt, egyedül találta magát az ágyban, ami nem kicsit lepte meg. Megtapogatta maga mellett a lepedőt, ami szinte teljesen hideg volt már, ergo Key hamar elment. És még csak nem is szólt neki! Kidörzsölte a szeméből a maradék álmosságot, majd felállt, és nyújtózkodás közben a szekrényéhez lépett. Egy kis keresgélés után talált egy tűrhető állapotú pólót, majd felhúzott egy alsónadrágot és úgy sétált ráérősen a konyhába,hogy valami információt szerezzen Key hollétéről.
-Jó reggelt- köszönt a konyhában reggeli kávéját szürcsölgető Onewnak- Hyung, nem tudod véletlenül, hogy Kibum hova ment?- hajolt be félig a hűtőbe.
-Musicalt forgat, korán le kellett lépnie. Azt hittem, szólt neked- csodálkozott a leader.
-Mintha rémlene valami- ráncolta a homlokát Jonghyun, majd hirtelen beugrott neki. Bonnie és Clyde. Tényleg, Key rengeteget áradozott róla, napok óta másról sem tudott beszélni. Teljesen fel volt pörögve attól, hogy újra bedobhatja magát egy színdarabban. -Akkor ma tuti későn jön haza- huppant le Jinki mellé nagy, bánatos szemekkel.
-Legalább nem fogtok annyit hangoskodni éjjel- lődörgött be a helyiségbe Minho is, egy mandulamutogató ásítás közepette- egyénként jó reggelt.
-Taemin hol van?- forgatta a fejét Onew- máskor sose ő az utolsó.
-Mert Key szokta ébreszteni- kuncogott a rapper- most, hogy elment Key-ssi, Taemin szépen kialussza magát.
-Mondjuk nem is árt neki- jegyezte meg Jonghyun, visszagondolva, hogy mennyi munkájuk volt az utóbbi időben.

Viszont amikor a maknae délután kettőkor se került elő, a hármasfogat kezdett gyanút fogni.
-Ez meghalt, vagy mi a fene?- kérdezte Jonghyun a masszázsszékben terpeszkedve, miközben Minhonak drukkolt a Fifaban, aki már kettő nullra vezetett a tapasztalatlan Jinki ellen.
-Megnézném, hogy mi van vele, de..-harapta be alsó ajkát Minho, a meccsre koncentrálva.
-Jó, akkor megyek én- állt fel szemforgatva Jjong, hogy két perccel később Taeminnel térjen vissza, aki valóban úgy tűnt, hogy álmából lett felriasztva.
-Ez a kis pimasz animemaratont tartott éjjel kettőig- árulta be simán.
-És nekem nem szóltál?- kapta fel a fejét a TVtől Minho megbántott arccal.
-Bocsánat, hyung- ásított Taemin, majd úgy döntött, hogy nem alszik vissza, így a laptopjával beült a konyhába, hogy ott netezzen tovább. Mindenki visszatért az eredeti elfoglaltságához, mígnem egy jó húsz perccel később a maknae kissé rekedt hangon megszólalt.
-Jonghyun hyung..ide tudnál jönni?
-Persze. Vége az animének, vagy mi?- lépett be a konyhában a dino vigyorogva, amitől Taemin egyből elszomorodott. Tudta, hogy amit mutatni, az egyből lefagyasztja a mosolyt a főénekes arcáról, de úgy érezte, muszáj neki is tudnia róla.
-Igen, már kivégeztem- legyintett egy fokkal fehérebb arccal- de..valamit látnod kell- mondta halkan.
-Miről van szó? Taemin-goon, jól vagy?- kérdezte aggódóan Jonghyun, mire a fiatalabb szó nélkül felé fordította a laptopját. A főénekes szemei azonnal kikerekedtek, és szinte azonnal leroskadt az egyik székre. Nem akarta nézni, nem akarta látni, de mégis. Pislogás nélkül bámulta a fotót, és minden egyes másodperc elteltével egyre több tőrt érzett a mellkasába fúródni. Nem tehette ezt Key...
-Hyung- ült mellé azonnal Taemin, hogy átölelje,miközben érezte, hogy forró könnycseppek szánkáznak végig az arcán. Tudta, hogy csak egy musical, amit lát, tudta, hogy meg van rendezve, Kibumnak muszáj ezt csinálnia. Mégis sírt, maga se tudta pontosan, miért. Talán, mert Key nem szólt neki, hogy nem tartotta fontosnak az orrára kötni? Vagy talán csak azért, mert látta, hogy egy másik lány csókolja Keyt. Azokhoz az ajkakhoz, amik eddig csak az övéi voltak, más is hozzáért. Jonghyun ígyis megviselt szíve lassan kezdett porbahullani, hiába próbált erősnek látszani. Először a We Got Married, most meg ez..

2013. augusztus 23., péntek

Where is my real love?

Kim Kibum boldog volt. Annyira boldognak érezte magát, mint talán eddig sohasem. Ki gondolta volna, hogy az Infinite főénekese mellett találja meg a helyét? És lám, mégis ez lett belőle, mintha csak azt sugallná az egész helyzet, hogy az élet tud ám meglepetéseket okozni és fordulatokat tartogatni. Key ha akarta, se tudta volna letagadni, mennyire imádja Woohyunt, és egy interjúban ezt nyilatkozta:
-Woohyunnal másképp érzem magam. Mintha önmagam lennék mellette.- és ezt nem bizonyítják jobban az Instagramra felpakolt sok-sok közös képük és videójuk.
Nagy szerencséjére bodogságában és rózsaszín vattacukorfelhőcskéiben a SHINee família is osztozott, mindenki gratulált nekik, ám magát a bejelentést ők is enyhe sokkal fogadták. Mármint nem magát a tényt, hogy Keynek barátja lett, hanem a személyen lepődtek meg. Miután Taemin elvonszolta Kibumot, hogy megejthessék a szokásos anya-lánya beszélgetést, ahol a maknae igyekezett a legapróbb részletet is kihúzni ommájából, a maradék három fiú a nappaliban maradt.
-Onew hyung, mi a baj?- vizslatta a vezetőt Minho kérdőn- nyugi, Key ugyanúgy fog dolgozni, mint eddig- igyekezett a tudtára adni.
-Nem, azzal nincs gond- ráncolta a homlokát Jinki, majd Jonghyun felé fordult- csak..én teljesen abban a hitben voltam, hogy te együtt vagy Keyjel- mondta végre ki, ami a szívét nyomta.
-Tessék?- kerekedtek ki a főénekes kiskutyaszemei, miközben halvány pír úszott arcára. -Miből gondoltad?
-Nem szabadna pletykálkodnom, de elmesélem- Onewból ekkor kitört, amit hónapokon keresztül el kellett hallgatnia. -Egyik este Taemin elmondta nekem..hogy Kibum beléd szerelmes. Azaz csak volt ezekszerint. Hogy amiket fanserviceból csinált veled, végig komolyan gondolta. Azért esett át egy depressziós korszakán, mikor Sekyunggal voltál együtt. -sokkolta Jonghyunt és a továbbra is a szobában tartózkodó Minhot. -De..ha együtt van Woohyunnal, az csak jó- állt fel végül, kinyújtózva- legalább nem szenved többet.
-Jinki- szólalt meg kissé rekedt hangon Jonghyun- Key-ssi..tényleg szeretett?- muszáj volt visszakérdeznie, egyszerűen nem bírva felfogni.
-Igen- biccentett a leader.
-És én voltam az egyetlen, aki nem tudott erről?- vált kissé idegessé, Minhora emelve vádló tekintetét.
-Hé, én se tudtam- emelte fel védekezően maga elé kezeit a fiatalabb- de azért lehetett sejteni..
-Akkor én egy baromi nagy marha vagyok- túrt hajába a dino kínosan felröhögve saját magán.
-Miért, hyung?
-Mert én is szeretem őt..

SBS Inkigayo, este nyolc óra. Fellépők: MyName, SHINee, 2NE1, MBLAQ, Infinite. Key rettentően izgatott volt. A tudat, hogy egy műsorban lesznek párjával, egy színpadon, együtt lehetnek a backstage-ben, teljesen feldobta és jókedve átragadt a többiekre. Még Jonghyunra is, akinek elég volt Kibum nevető arcát látnia és máris felmelegedett a szíve. Pech, hogy a jókedv nem miatta járja át Keyt..
A fellépésen sikerült száz százalékosan teljesíteniük, minden rajongó velük együtt énekelte a Why So Serioust, tombolva rá. Mikor fáradtan, de felpörögve lefutottak a színpadról, hogy az Infinite válthassa őket, Key elkapta két mondat erejéig Woohyunt.
-Csak ügyesen- mosolygott, majd a tudatában annak, hogy több kamera is veszi őket, csak egy gyors ölelést adott szerelmének.
-Köszi. Ügyesek voltatok- vigyorgott Woohyunt- Csodás voltál- dobott egy utolsó puszit Kibum felé, mikor Dongwoo megragadta a karját azzal a lehetetlen szándékkal, hogy felhúzza a színpadra. Key behúzott nyakkal vigyorogva lépett csapattársai mellé, hogy a kistévén keresztül nézzék, ahogy az Infinite előadja a Destinyt.
-You're my destiny..- dúdolta Key természetesen kívülről fújva a számot, szerelmesen nézve Woohyunra, bár ez esetben a képernyőre, de azon ott volt az énekes feje és ez a lényeg.
Mikor az összes banda elénekelte a saját dalát, az MC-k mindenkit felhívtak a színpadra, hogy bejelentsék, a SHINee vagy az Infinite nyerte az internetes szavazást, ami által elvihetik a díjat. Key szorosan Woohyun mellett állt, miközben mindenki csendben figyelte a kijelzőt, ami mutatta az eredményt. Mikor az MC beleharsogta a mikrofonba, hogy a Why So Serioussel a SHINee nyert, Kibum felsikoltott örömében.
-Úristeeeen- ugrott Jonghyun nyakába, amit a dino meglepve fogadott, azonban reflexből viszonozta az ölelést lehunyt szemekkel. Mikor realizálta a helyzetet, finoman eltolta magától a szőkeséget, félve kereste Woohyunt a tekintetével, aki csak vigyorogva nézte őket, egy csepp rosszallás nem volt a tekintetében.
-Megérdemeltétek a díjat- olvasta le a szájáról Jonghyun, mivel a nagy hangzavarban semmit nem lehetett hallani hála a visítozó rajongóknak és Taeminnek, aki Minho hátán kapaszkodva hadonászott a díjjal a kezében.
-Köszönjük- viszonozta a mosolyt Jonghyun, ami azonnal az arcára fagyott, amint Key átölelte Woohyunt, valamit suttogva a fülébe. "Hát persze"- gondolta a dino keserűen- "Hiszen csak azért jött hozzám, mert csapattársak vagyunk. Alap, hogy velük örül először az ember"- integetett a fanoknak művigyorral az arcán. "Ezt jól elcsesztem."

Ez a mondat később még rengetegszer visszhangzott Jonghyun fejében, mintha valaki folyamatos lejátszásra állította volna. Akárhányszor Key a füléhez emelte a telefont, akárhányszor jött hozzájuk Woohyun vagy akárhányszor látogatta az Infinite-lakást Kibum. De be kellett látnia, hogy szerelmének Namu mellett van a helye, hiszen már őt szereti. Ha nem lett volna annyira vaksi vagy gyáva, most ö csókolhatná Key ajkait..De az volt. És már nem tud visszacsinálni semmit, az időt nem tudja visszapörgetni, és önző sem akart lenni. Hiszen két ember boldog volt együtt, és rajta kívül mindenki örült nekik, plusz Kibum egyben legjobb barátja is volt és alapjánan véve Woohyunt is bírta. Nem tehette tönkre a párt a fancsali ábrázatával. Azonban egyik este kihallgatott egy olyan beszélgetést, ami talán mindent megváltoztat..
Jonghyun a nappaliban ülve olvasta a képregényét, míg Kibum a szobájában telefonozott. Aznapra Onewnak fotózása volt, Minho és Taemin leléptek valahova, Jonghyunnak meg elmaradt az interjúja úgyhogy kettesben maradtak. Azaz nemsokára hármasban: mivel Key azt hitte, hogy aznap üres lesz a lakás, ezért áthívta Woohyunt, mikor azonban megtudta, hogy Jjong itthon marad, le akarta mondani a találkát, de a dino biztosította arról, hogy nem fog zavarni, így Key engedett neki.
Hirtelen kopogtak az ajtón, mire Jonghyun automatikusan felállt, hogy ajtót nyisson.
-Á, Woohyun, kerülj beljebb- mosolygott a főénekesre, aki azonban gondterhelten nézett rá, amitől Jjong kérdőn felhúzta szemöldökét. Nem sokszor látta ilyen komornak az alapjáraton vidám fiút. -Key a szobájában van.
-Köszi- biccentett Namu, majd már rutinosan sietett az említett helyiségbe. Jonghyun pár pillanatig utánabámult, majd végül vállvonogatva ült vissza a kanapéra, kezébe véve az újságját. Azonban mikor beszédfoszlányok ütötték meg a fülét, belébújt a kisördög. Sejtette, hogy valami gondról fognak beszélgetni, úgyhogy a csukott ajtó mellé settenkedett, és hátát a falnak vetve hallgatózott.
-....és amikor utánamentem, csak azt láttam, hogy az ágyán fekve zokog- hallotta Woohyun hangját, aki ezekszerint a mesélés közepén járt- megkérdeztem, hogy mi baja- a fiú hangja mintha egy pillanatra elcsuklott volna- erre rámordított, hogy mekkora egy bunkó vagyok, és azt..hogy szeret- Jonghyun szemei kikerekedtek. Mi ez az egész? Ki szerelmes Woohyunba?- Sajnálom Kibum-ah. De..én ezt így nem tudom folytatni- hallatszott, hogy a fiú sírni kezd- nem tudok veled lenni azzal a tudattal, hogy Sunggyu szeret. Nem bírnám...Sajnálom- hüppögte, majd egy orbitális trombitálásszerű orrfújást produkált. Jonghyunt nem bírták tovább tartani remegő térdei, kénytelen volt lecsúszni a fal mellett a földre, hogy aztán lehunyt szemmel hagyja, hogy gondolatok és érzések ezrei törjenek rá.
-Rendben Woohyun.- szólalt meg hosszú hallgatás után Key semleges hangon- megértem és sajnálom nagyon én is. De..kérlek most menj el.
-Key..
-Kérlek- hallatszott a határozott Kibum hang, de Jonghyunt ez nem csapta be. Tudta, hogy pillanatok kérdése és kitör. És valóban. Amint Woohyun forma1-es pilótákat megszégyenítő sebességgel kiviharzott az ajtón, ki a lakásból könnyeit törölgetve, Key nem bírta tovább. Először csak egy könnycsepp gördült le az arcán, de ezt követte még jópár. Mikor Jonghyun, összeszedve minden erejét, bement hozzá, pontosan az a kép fogadta, mint amit Woohyun is mesélt. A dino ugyanúgy képzelte el az ágyán zokogó Sunggyut, mint ahogy most Keyt látta, és ettől a látványtól neki is könnybe lábadt a szeme.
-Key-ssi- ült le óvatosan az ágy szélére, kezét a másik rázkódó vállára téve- minden rendben lesz- suttogta, cirógatva a hátát.
-Nem Jonghyun, nem lesz- ült fel hirtelen Kibum, és a főénekes így láthatta a vörösre sírt szemeit. -Én..szerettem Woohyunt. Nagyon. Mindig rossz emberekbe sikerül szeretnem- szipogott egyet gúnyosan.
-Nem, ez nem igaz- rázta meg a fejét hevesen Jonghyun, nagy szemeket meresztve a másikra.
-Ó,igen? És azt te honnan tudod?
-Onnan, hogy az egyik ilyen 'rossz ember' szeret téged- nézett mélyen a másik szemébe Jjong, mire Key sírástól puffadt arcára kiült az őszinte döbbenet.
-Mire célzol?- hebegte.
-Arra, hogy van egy vaksi, barom dínó, aki őrülten szeret- csókolt Jonghyun a másik ajkaira óvatosan, mire Kibum szemei hatalmasra kerekedtek, és a száját is nyitva felejtette, aminek hála Jjong könnyűszerrel találhatta meg a másik nyelvét, játszani kezdve vele. Mikor Key felfogta a helyzetet, érezve, hogy egy kellemes, bizsergető, régen elfeledtnek hitt érzés járja át, lehunyva pilláit csókolt vissza Jonghyunnak, nyaka köré fonva karjait. A dínó keze ennek hatására felfedezőútra indult, és Key combját kezdte simogatni, egyre jobban ráhajolva a másikra.
-Várj Jjongie, egy pillanatra- toltal el magától Key.
-Mi az?- kérdezte a másik, csillogó, pajkos tekintettel.
-Én is szeretlek- vallotta be lesütött szemekkel..

Amikor egy héttel később a JongKey páros shoppingolni ment Key nyaggatására, az egyik üzletben két ismerőssel futottak össze. Jonghyun, aki nem tudott a dologról, értetlenül figyelte Sunggyu és Woohyun összekulcsolt ujjait, Key azonban csak mindenttudóan mosolygott.
-Sziasztok-köszönt rájuk.
-Halii- intettek vissza vigyorogva, majd leálltak hozzájuk beszélgetni. Kibum és Woohyun között minden tisztázódott, szent a béke közöttük, és ismét nagyon jó barátok lettek. Namu is meglelte a boldogságot Sunggyu oldalán, bár elmondása szerint még kicsit szoknia kell, hogy alul van, de hogy Sunggyuval így is isteni.. Ez volt az a pont, amikor még Keynek is túl intim témának tűnt már az egész, úgyhogy elterelte a beszélgetést egy kicsit más irányba, de később csak jól szórakoztak ezen. Mikor a WooGyu páros elköszönt tőlük, és hazaindultak ebédet főzni farkaséhes családjuknak, Key egy darabig ábrándos mosollyal nézett utánuk.
-Örülök neki, hogy egymásra találtak- fordult végül szerelméhez, aki karját közben a derekára fonta.
-Én is, de annak mégjobban, hogy te pedig hozzám- puszilt Jonghyun Kibum nyakába..

2013. augusztus 17., szombat

Take Me Away /Luhan x Kai/ (fordítás)

Fáradtság.
Ez volt az, amit Luhan érzett. Még mindig csütörtök volt és már mindenki azt akarta, hogy holnap legyen és vége legyen a sulinak
.Nincs már szükség a házi feladatokra, csak azt akarta, hogy most két napig későn kelhessen fel és ne kelljen hallgatnia az órákon a tanárok megrázóan unalmas beszédét. Az mondjuk igaz, hogyha az egyetemnek vége, akkor valamit kezdenie kell magával, de egyenlőre az érdeklődési köre kimerül a fociban. Ő volt az egyetemi focicsapat kapitánya, ami nagyon népszerűvé tette a lányok körében. Sokan hívták már randira, de ő az ilyen ajánlatokat mindig elutasította. Valahogy nem érzett vonzódást egyik lány iránt sem, pedig már volt barátnője, igaz, az nem volt egy komoly kapcsolat.

Luhan épp a suliboxánál állt és azon filózott, hogy ezen a délutánon esedékes egy hosszú és fárasztó edzés. Mindig is szerette, ha úgymond képzik, az edzés mindig is kitisztította az elméjét, de most az egyetlen, amit szeretett volna, az az volt, hogy hazamenjen és lefeküdjön aludni. Már indulásra készen állt, amikor nehéz léptek hangja ütötte meg a fülét, és valaki igen magas frekvencián ismételgette a nevét.
-Luhan, Luhan, Luhan, LUHAN!
-Bakker Chanyeol, nem kell ordítani! Nem vagyok süket, hallottam elsőre is.
-Oké, de akkor neked sem kéne kiabálni velem..
-Channie, le kéne szoknod erről a kiabálósdiról, elég zavaró- lépett a fiú mellé Baekhyun, majd sorban mögötte megjelent Kris, Suho, Xiumin és Kai is.
-Rendben van, bocsánat Luhan- hajolt meg egy picit Chanyeol.
-Semmi gond- mosolyodott el az említett.
-Na, szuper kapitányom- kiáltott fel hirtelen Xiumin felpörögve- ugye a mai edzésen győzelemre vezetsz minket?
-Ma nem biztos..Nem szeretnék ma annyira focizni.
-Hogyhogy?- kérdezte meglepve Suho. Ilyenre még nem volt példa.
-Nem tudom- rázta meg a fejét- Csak nem akarom most.
-Nézd már, Lulu unatkozik!- sikoltott fel Chanyeol.
-Megmondtam már, hogy ne hívj így!
-Srácok, hagyjátok már..- szólt közbe Kris
-De Kris..
-Elég, Chanyeol.
-Oké, értettem, leálltam- Channie közelebb lépett Krishez, miközben a vállára hajtotta a fejét, és bevetette ellenállhatatlan aegyoját.
-Valaki adja nekem a labdát, fejberúgom- sziszegte Baekhyun.
-Baekie nem kell féltékenykedni, téged is szeretlek- viccelődött Chanyeol, miközben nyelvet nyújtott a másikra, aminek hatására Baekhyunnak kedve támadt megszívni azt..
-Na én megyek- szólalt meg hirtelen Luhan- nem akarom hallani ezeket a buzis hülyeségeket.
-Elkísérjelek Luhan?- ajánlotta fel Kai.
-Nem kell, köszönöm. Ma egyedül szeretnék menni. És neked nem kéne lógni edzésről.
-Rendben van- bólintott Kai, bár a szíve mélyén remélte, hogy a másik igent mond neki. Majd máskor..
-Szasztok srácok, holnap találkozunk!
-Holnap találkozunk Lulu!- viszonozta a köszönést a kórus. Mindenki röhögni kezdett, kivéve Luhant, aki elég agresszíven nézett vissza Chanyeolra. Hát, ha a pillantással ölni lehetne, Chanyeol helyében én már egy másik bolygón lennék.

                                                                              


                                                                             ~



Luhan épp hazafelé tartott, magában átkozva Chanyeol mindenét. A göndör haját, az ostoba, mégis édes mosolyát..Nem tudta elviselni, hogyha Lulunak hívták és ezt a fiú is tudta. Dehát Luhan kénytelen volt ezt elviselni.Ez alkalommal a hosszabb utat választotta a házukig, hogy közben legyen ideje gondolkozni a saját ügyes-bajos dolgain. Szerencsére hozott fejhallgatót is magával. A "What is love" című balladát hallgatta egy olyan előadótól, aminek még a nevét se tudta. Csak azt tudta, hogy két gyönyörű magas hang énekli olyan szépen, hogy borsózik tőle a háta. 

"I lost my mind, dang ni zou jin wo shixian Jiu zai ni zhouwei zhengge shijie get slow motion Qing ni gaosu wo ruguio zheyang jiushi ai Ai wusuobuzai hui rang wo wangji shanghai fendan bei´ai Xuéxi guanhuai Chaoguo kuguo hái neng yongbao Qung ni gauso wo ruguo zheyang jiushi ai”

Szerette ezt a számot. A fejét kiürítette és csak halkan suttogta maga elé a szöveget amit természetesen fejből tudott. Anélkül, hogy észrevette volna, egy kis tisztásra ért, ami a város közelében terült el. Párszor látta már, amikor Xiuminnal vonatoztak erre, de most mintha más lett volna. Mintha megváltozott volna. Folydogált egy kristálytiszta vízű patak, amiben furcsa halak úszkáltak. A fű friss volt és kellemes, épp jó arra, hogy az ember elfeküdjön benne és csak nézze a felette elszálló felhőket. Luhan letelepedett itt,hagyta, hogy a szél belekapjon szőke hajtincseibe miközben lehunyta a szemét, élvezve, hogy egy megnyugtató érzés járja át. Ott és akkor nem aggódott semmiért és nem gondolt semmire.
Hirtelen zajt hallott, mire kipattantak a szemei. Fejét a bokrok felé fordította, ahol vélhetőn rejtőzött a hang forrása. Úgy tippelte, hogy egy állat, esetleg egy kóbor kutya, úgyhogy felállt, hogy megnézze. De nem talált semmit. "Milyen furcsa..azt hittem, hogy valaki volt ott" tűnődött Luhan.  Az órájára nézett, és látta, hogy már későre jár, úgyhogy felkapta a táskáját, de előbb még visszanézett a helyre, ahonnan a zaj jött. De semmi. "Furcsa, Pedig úgy éreztem, mintha valaki hívna be oda.." És így is volt. De Luhan nem tudhatta még akkor, hogy az a valaki Kai volt. És azt sem tudhatta, hogy legközelebb ide már nem egyedül fog visszatérni, hanem JongInnel. És persze azt sem sejthette, hogy mit fognak ők ketten ott csinálni..


2013. augusztus 7., szerda

One shot, one chance~

Vannak olyan ,percek, órák, napok az életben, amikor az embert Lucifer érzése hajtja. A bosszúvágy. És vannak pillanatok, amikor a bosszú végre beteljesülhet. Az, amit az ember akart, ami keringette benne a vért. A bosszú. De abban a pillanatban,ott és akkor dönteni kell. Biztos, hogy az a jó döntés, ha hajlunk a bosszú felé? Egyáltalán létezik ebben jó és rossz döntés?

És elérkezett a perc, amire Woohyun annyi ideje várt. Hónapok, évek teltek el azóta a nap óta, amikor Kim Kibum megölte a testvérét, Sunggyut. Woohyun nem tudott úgy élni, mint egy ember. Egy gyűlölet által hajtott mániákus géppé vált, aki előtt csak egy szó lebegett hatalmas, vérvörös betűkkel: bosszú. És most itt az idő, hogy ezt teljesítse. Kibum sarokba szorult. Hátát a nyirkos falnak vetette, szemeit egy pillanatra se vette le Woohyunról. Tudta, hogy most fog eldőlni az élete. Választhatott. Vagy az övéhez nyúl,előrántva pisztolyát, vagy feladja. És az egyenlő a halállal. Egyik kezét megmozdította, mire Woohyun felmorrant.
-Egy rossz mozdulat..és itt lőlek agyon- a nagy csendben ezeket a sziszegett szavakat is jól visszaverték az ódon falak. Kibum ismerte ezt a hangot, ó, hányszor beszélt már ő is így leendő áldozatához! Ez a gyilkos hangja volt. Aminek muszáj volt engedelmeskedni.
-Emeld csak fel a kezeidet, Kibum- Woohyun biztos akart lenni a dolgában. A fiú úgysem tud elmenekülni. Egy tölténye maradt a tárban, viszont ezt Kibumnak nem kell tudnia. Úgy nem félne. Mert Woohyun látta, hogy a másik fél. A szemei izzottak a dühtől, de a kezei remegtek. Valószínűleg még sosem került ilyen helyzetbe. Eddig játszi könnyedséggel intézte el ellenfeleit. De most nem fog megszökni. Mire a nap első sugarai bevilágítanak az ablakon, csak egy holttestet fognak találni. Kibum holttestét.
-Na, mire vársz?- szólalt meg hirtelen Kibum, kezeit tarkójára téve- ezt akartad, nem? Essünk már túl rajta- hangja könnyed volt, de egyben követelőző. Biztos volt már a halálban, és minél előbb akarta azt, mert ez a várakozás még egy gyilkos idegeit is felőröli.- Mit akarsz?- húzta gúnyos mosolyra ajkait- hogy könyörögjek? Esedezzek sírva az életemért a lábaid előtt, ahogy Sunggyu tette?- kacagott fel. Woohyun a nég hallatára összerándult. Az emlékek hirtelen öntötték el, de vissza kellett zökkennie a valóságba.
-Fogd be!- suttogta szinte könyörgően. De Kibum csak hergelni akarta. Tudta, hogy Woohyunnál nemsokára elszakad a cérna.
-Ha sírni akarsz látni, arra várnod kell. Nem vagyok olyan, mint egyesek- köpött egyet megvetően- na rajta. Vagy meggondoltad magad?- húzta fel egyik szemöldökét.
Woohyun tudta, hogy Kibum direkt sietteti, de amiket mondott a fiú, elködösítették az agyát. Felemelte a pisztolyt, egyesen Kibum mellkasára célozva. Ha eltalálja a szívét, az biztos halál. Ha a tüdejét, akkor Kibum szenved egy darabig, és utána hal meg.
Woohyun nyelt egy hatalmasat, kezei láthatóan remegtek. Az egy izzadságcsepp indult el a homlokáról, lefolyva az arcán. A falakról a víz cseppekben hullott a padlóra. Nemsokára Kibum vérével fog keveredni.. Két kézzel fogta a pisztolyt, ujját a ravaszra helyezte, majd lassan meghúzta. Egy kattanás. Kibum megdermedt, de tartotta Woohyunnal a szemkontaktust. A fiú feszülten koncentrált a lövésre. Eddig sohasem tartott ilyen fegyvert a kezében, pláne nem gondolt arra, hogy ölni is fog vele. És most mégis elérkezett a pillanat. Beharapta alsó ajkát, úgy akarta meghúzni a ravaszt. Ekkor minden elsötétült körülötte, és csak annyit érzett, hogy valami nekicsapódik, majd ő összeesik.
A háta mögül egy magas, barnahajú fiú lépett ki.
-Minho, a legjobbkor- biccentett Kibum, majd kezet fogott a másikkal.
-Jöttem, ahogy tudtam- szabadkozott Minho, majd mindketten szemügyrevették az ájult Woohyunt, akit a magasabb egy puskatussal való ütéssel terített le.- Mihez kezdjünk vele?
-Mehet a drága testvére után- irányította Kibum a pisztolyát a mozdulatlan testre..

2013. július 23., kedd

My name is Kim Kibum. Let's party tonight.. /JongKey +16/

Dübörgő zene, ugráló tömeg. Magasba tartott kezek, önfeledt ordibálás. Izzás a levegőben, egymáshoz simuló testek. Ezek jellemezték a bulit, amit Kim Jonghyun a szórakozóhely páholyából figyelt. De nem ám, mint vendég, dehogy. Ő volt a biztonsági őr. Nem olyan kidobóember-féle, hanem ő őrizte a hely tulajdonoságának egyszem fia szobáját, ami a VIP-helyről nyílt. Soha, senki nem tehette be oda a lábát engedély nélkül. Az engedély pedig nem papírt jelentett. Amikor a fiúcska úgy döntött partyzás közben, hogy...nos, többet akar partnerétől, a "menjünk szobára" kijelentés ezt a helyet jelentette. Ezt kellett őriznie Jonghyunnak. Hálátlan egy feladat, mivel a tulaj fiának kiszemeltjei fiúk voltak. Jonghyun ettől viszont irtózott. Akárhányszor látta, hogy a fiú egy ismeretlennel elhalad mellette, az említett helységbe, elhúzta a száját. Viszont a múltkori buliban történt valami, ami nem hagyta nyugodni. Csak arra emlékezett, hogy miután egy másik őr leváltotta,engedélyt kapott bemenni a szórakozók közé, így rendesen bepiált. A következő emléke, hogy valakivel csókolózik egy kihalt, sötét folyosón. Utána megint semmi. Csak azt tudta, hogy élvezte. Semmi mást. De hagyta is a francba, úgyis részeg volt,biztos felszedett valamilyen tyúkot. Viszont eldöntötte,hogy nem iszik ma este egy kortyot sem. Amíg nem jött az őrváltás, a táncolókat csekkolta, amígy megpillantotta a tulaj fiát.
"Ma a szokásosnál is kiéhezettebb"- morogta magában Jonghyun, mivel a fiú szinte percenként mással táncolt, és egész sok szájat fedezett fel a nyelvével.
"Mint egy ribi, csak fiúban."- állapította meg a dínó.
Ami talán nem is volt túlzás. Azonban Key keresett valamit. Jobban mondva valakit. Eddig csupán szórakozásból flörtöl meg csinált..egyéb dolgokat, ez azonban más volt. Az előző buliban táncolt egy addig ismeretlen sráccal, akivel utána csókolózott. Amint a srác ajkai akkor az övéihez értek, valamit elindított benne. Hevesen dobogott a szíve, gyomra összeszűkült, zavarban volt a máskor olyan magabiztos díva..Key szerelmes volt. Azért csinálta ma este ezt az egészet, mert meg akarta találni azt a fiút. Furcsa módon kereste,de ez őt nem zavarta. Ó, csak találná meg! Sosem tagadta magáról, hogy meleg, és szerencséjére el is fogadták őt annak. De még sosem szeretett bele egy fiúba úgy igazán. És most..Istenem, csak emlékezne jobban az arcára!
Éjjel egykor azonban feladta. Csalódottan lődörgött fel a VIP részlegbe, a szobája fele.
-Nocsak, hogyhogy egyedül?- vonta fel a szemöldökét Jonghyun, amint elhaladt mellette.
-Arghs..- morogta csak válaszképpen, és bevágta az ajtót maga mögött.
-Valakinek nincs jó kedve- állapította meg Jjongie, a csukott ajtóra meredve.
-Hé - lépett hirtelen az őrtársa- mehetsz- mosolygott rá.
-Köszönöm, Onew- viszonozta a gesztust- de..egy pillanat- suhant be a díva ajtaján kopogás nélkül, mire Onew összeráncolta a szemöldökét.
"Még egy buzi?"
-Key- az említett a szoba egyetlen bútorán, az ágyon ült magába roskadva, de a nevére felemelte a fejét, megpillantva Jonghyunt-most végeztem- folytatta a dínó.- És..nem jössz vissza? Egyedül nem akarok kimenni, nem ismerek senkit.
-Nincs kedvem hozzá- vonta meg a vállát Key egykedvűen.
-Naaa- nyöszögte Jjongie- gyere- ragadta meg a karját- attól jobb kedved lesz.
-De..Oké, jó- tápászkodott fel a fiú, miközben alaposan szemügyre vette a másikat. Felzselézett, fekete haj, telt ajkak, és gyönyörű barna kiskutyaszemek. Látta már a fiút pár megbeszélésen, de mégis mintha máshonnan  ismerné...
-Nem jössz?- zökkentette ki Jonghyun a töprengésből, miközben kinyitotta az ajtót.
-Máris - Key a zene ütemére kisétált a táncparkettre, és szinte azonnal táncolni kezdett. Imádta a zenét, ahogy az adrenalin száguldott a vérében, a mozdulatok magától jöttek neki. Jonghyun csak ámulva figyelte.
-Na, mi lesz, csatlakozol?- nevetett felé Kibum vidáman.
-Jókedved van?- vigyorgott Jjongie,  Key mögé lépve. Ahogy a fiú rázta magát, nem bírta megállni, hogy ne nézzen végig rajta hátulról. Őrjítően nézett ki feszülős nadrágjában. Jonghyun a csípőjére tette a kezét, majd hátulról hozzásimult. MI VAN?! Az agya küldte a vészjeleket, hogy hagyja abba, lökje el magától, de nem tudta. Csak egy dologtól rettegett. Key reakciójától. Aki azonban csak a vállára hajtotta a fejét, miközben a szemeibe nézett.
-Mit csinálsz?- formálták ajkai a szavakat.
-Táncolok?- igyekezte megőrizni a hidegvérét, de elveszett a pajkos cicaszemekben. Kétségtelenül gyönyörű fiú volt Kibum.
-Mi az cica, megvan a ma esti betevőd?- szólt hirtelen egy gúnyos hang a tömegből.
-Húzz innen, Siwon- morogta a díva, viszont Jonghyun eltolta magától- mi az?- fordult felé kérdőn /vagy vádlón?/.
-Ezt nem csinálhatom- suttogta Jjongie.
-Miii?? Nem hallom.
-Nem tehetem-ismételte meg- Ez nem én vagyok. Nem teszek ilyet.
- Jonghyun- lépett hozzá közelebb Key- csak táncolunk.- mosolyodott el.
-Nem megy. Nem akarom- komorodott el a fiú, majd sarkonfordult, és elviharzott.
-Mi a...?- iramodott meg utána Kibum is, azonban Jonghyunt elnyelte a tömeg.
Fél órával később talált rá egy kis sarokban. Ott ült egy puffon, fejét lehajtva.
-Jonghyun..-kezdte, de a másik félbeszakította mondandóját.
-Úgy viselkedtem, mint egy..meleg- bökte ki.
-Tessék?- kerekedtek el Key szemei.
-Undorodom magamtól- rázta meg a fejét Jonghyun.
-Hyung- guggolt le mellé Key, és megfogta a karját, de ő elhúzódott.
-Ne érj hozzám, kérlek.
-Nem értelek. Jól érezted magad, nem? Akkor meg mi a baj?- hitetlenkedett Kibum.
-Key, neked jó volt? Mármint..ahogy táncoltunk. Te élvezted? Tetszett neked?
-Igen- bökte ki a fiú, lehajtott fejjel.
-Na látod. Mert te..te más vagy. Én nem lehetek..
-És miért nem? Elítélsz?- emelte meg Key a hangját- Undorodsz tőlem? Csak egy hülye buzi vagyok, ugye?
-Nem, csak..
-Tudod, mit tesznek a kis melegek? Na megmutatom- azzal Kibum megragadta Jonghyun pólóját,és magához rántva megcsókolta. Ajkaival erőszakosan falta a másikét. Talán rá akarta ébreszteni valamire. Talán volt valami belső megérzése,hogy ezt tegye. Mennyi 'talán'..de egy biztos. Key megtalálta a fiút, akit keresett. A hideg futkosott a gerincén, jóleső érzés járta át. Jonghyunba lenne szerelmes?!?!
Jonghyun szemei tányérméretűre kerekedtek. Kibum csókja ismerős volt. Az íze..Basszus! Ő lett volna a 'titokzatos csaj', akit lesmárolt? Egy fiú? És pont Key???  Azonban nem sokat teketórióázott. Érzései átvették agya felett az irányítást, és nyelvét érzékien csúsztatta át a fiatalabb szájába, hogy egy még mélyebb csókot váltsanak. Közben kezei magától indultak felfedező útra, Key derekáról egészen a fenekére,és ahogy belemarkolt, a díva sikkantva ugrott egyet.
-Nem nyúlka-piszka, Jonghyunie- kuncogta pajkosan Kibum- gyere- ragadta meg a fiú karját- ma este miénk a szoba..