Összefoglalás: Key elkötelezte magát, de rossz ember mellett..
Kibum egy ismerős szobában találta magát, amint felébredt. De még mennyire ismerős volt..Jonghyun szobájában volt, Jonghyun ágyában, de Jonghyun nélkül. Key nem mozdult meg, csak sóhajtva nézett a sötétbarna mennyezetre, azon gondolkozva, hogy Woohyun dühös lesz-e, amiért nem ment haza a buli után, mint ahogy azt megígérte. Farmerdzsekijének zsebébe nyúlt a telefonjáért, de az üres volt. A rohadt életbe; otthon hagyta este a nagy rohanásban, amitől kedve lett volna fejbe vernie magát. Francba, hogy ilyen könnyen tudja elhagyni a dolgokat! Kibum legszívesebben elsírta volna magát, annyira fájt a feje, ráadásul a szeme is égett egy kicsit. Hirtelen finom illat kúszott be a szobába, megtöltve azt, és Key érezte, ahogy a gyomra éhesen megkordul.
Kicsit megigazgatta ujjaival a haját, majd felállt és rendbe rakta Jonghyun ágyát (reggeli szokása volt) mielőtt kiment volna a konyhába.
Kibum óvatosan Jonghyun mögé lépett, és megdöbbenve látta, hogy a fiú rántottát készít, holott tudta róla jól, hogy Jonghyun nem is szereti azt. Megköszörülte a torkát. "Jó reggelt."
"Neked is", mondta halkan, majd kikapcsolta a sütőt.
Key lehuppant az egyik székre, majd idegesen játszadozni kezdett ujjaival, kifelé bámulva az ablakon. "Hogy érzed magad?"
Jonghyun hirtelen megtorpant, miközben kirakta az ételt egy tányérba. "...Szellemileg vagy fizikailag?"
Kibumban bennrekedt a levegő. "Is-is."
Jonghyun letette a tányért a másik elé. "Fizikailag, mintha egy kalapács szétverte volna a fejemet." foglalt helyet Kibum előtt. "Szellemileg, mintha egy kalapács szétverte volna a lelkemet."
Key lenézett a tányérjára és ott is ragadt a pillantása. "Mit szeretnél, mit csináljak?" kérdezte óvatosan.
Jonghyun odanyúlt a másik rántottájához és enyhén megsózta azt. "Semmit."
Kibum úgy érezte, most ment el az étvágya.
"Key, csak legyél boldog. Az vagy?"
A fekete hajú végre felemelte a fejét, hogy Jonghyun csokibarna szemeibe tudjon nézni. "Tudom, hogy meg kell próbálnom, de elég nehéz, ha így viselkedsz."
Jonghyun csak vállat vont. "Ne törődj velem, az nem számít, amit én gondolok, vagy csinálok. Csak túl sokat ittam tegnap este, ennyi az egész.
Ez fájt a másiknak. Nem értette, hogy miért, de fájt neki. "Ne játszd azt, hogy nem érdekel, Jonghyun."
Jonghyun lecsapta a kezében lévő pohárt az asztalra. "Mi van? Azt akarod, hogy sírva fetrengjek a lábad előtt, mert hozzámész valakihez anélkül, hogy esélyt adtál volna nekem? Azt hiszed, hogy őrült módjára foglak kergetni most, hogy gyűrű van az ujjadon? Ez az, amit akarsz tőlem, Kibum?!"
"É-én.." Keynek egy könnycseppje észrevétlenül hullott a tányérjára. "Ho-honnan kellett volna nekem azt kitalálnom, hogy úgy gondolsz rám? Soha nem voltunk randin, nem csókolóztunk, vagy csináltunk bármilyen romantikus dolgot. Folyamatosan csak ugrattál, nem csináltál semmit komolyan. Woohyun pedig van nekem..Annak ellenére, hogy.." Key eltakarja a száját a kezével. Nem tudott mondani volna ilyesmit kimondani. Mit csinál? Miért van mégis itt?
"Annak ellenére, hogy..?" kérdezte Jonghyun türelmetlenül.
"Én.." vett Kibum egy mély levegőt "Én nagyon nagyon szeretlek téged. Jobban, mint Woohyunt, de.. " könnyei az asztallapon landoltak. "Azt hittem, hogy ki fogsz használni engem.. Nem hiszem ezt most már, de nem tudom elhinni, hogy tényleg, komolyan szeretsz engem" Ajkába harapott, és kerülte a másik tekintetét.
Jonghyun csak bámulni tudott maga elé, az agya üres volt. Key azt hitte, hogy ki fogja használni? Felsóhajtott.
"Kibum-ah.."
Key felnézett rá.
"Sajnálom...hogy azt értem el, hogy ilyet gondolj rólam. Nem vagyok képes kifejezni az érzéseimet. De..tényleg csak azt szeretném, hogy boldog legyél. Ha Woohyun boldoggá tesz, maradj vele, rendben? De ha üresnek érzed magad, eldöntve hogy hozzámész, akkor..ne..ne házasodj vele..össze." Jonghyun felállt a székéről, és a fekete hajúhoz sétált. Kibumnak minden mozdulatát figyelte, miközben könnyek áztatták arcát. "Mindig szeretni foglak, Kibbummie" mondta mosolyogva az összes fájdalma ellenére.
Key az ujján lévő gyűrűre pillantott azon töprengve, hogy miért egyezett bele ilyen gyorsan, hogy férjhez menjen. Felhasználta volna Woohyunt annak reményében, hogy Jonghyun eljön hozzá könyörögni, ahogy azt mondta is? Tényleg ennyire szemét lenne egy emberrel? Megpróbált egyenletesen lélegezni, majd megragadta Jonghyun ingét, hogy felállhasson. Túl nehéznek érezte a lábait. "Én..uh.." babrált a gyűrűjével "Azt hiszem, most hazamegyek.. Woohyun biztos már ideges, én otthon hagytam a telefonom és---"
"Nem kell kimagyaráznod magad, csak menj". Jonghyun egy félmosoly kíséretében megveregette a vállát. Kibum nem hitte el, hogy a másik jól van, de nem bírta már a sok sírástól. Bólintott egy aprót és villámgyorsan elhagyta a lakást.
Jonghyun figyelte a konyhaablakból, ahogy kihajt a kocsijával a főútra. A fiú boldogsága úgy tűnt el lassan, ahogy a jármű motorának zaja...
~*~*~*~*
Kibum lassan sétált a bejárati ajtó felé, tudva, hogy Woohyun kétségbeesetten fogja várni. De amint elért az ajtóhoz, akkor jött rá: Hol volt Woohyun autója? Kibum összehúzott szemöldökkel vette elő kulcsait és nyitott be a lakásba.
"Woohyun-ah" Kiáltotta a nappaliban megállva. Semmi válasz. Ajkába harapott, de össze is rezzent, mivel a szája sérült volt, hála a sok elfojtott könnycseppnek. Key besétált a hálószobájukba. "Woohyun?" Senki nem volt benn. Odasétált az éjjeliszekrényhez, ahol mobilját hagyta, és csekkolta rajta az sms-eket.
Hajnali 1 Woohyun: Sose jössz vissza. Jól vagy?
1:37 Woohyun: Azt hiszem történt valami közted és Jonghyun között..
2:14 Woohyun: Kibum-ah, ha meggondoltad magad..csak hagyj el engem, oké? Megértem, ha nem akarsz gyorsan belerohanni egy ilyenbe vagy..csak simán másképp döntesz már. Tudom már egy jó ideje, hogy tetszel Jonghyunnak. Szóval, ha vele akarsz lenni, ő mindenképp vigyázni fog rád, hidd el. Boldog leszel vele. Szeretlek.
13:00 Woohyun: Fél 3-re fogok hazaérni.
Kibum letette a telefonját, és beletúrt a hajába. Miért csinálja most ezt Woohyun? Az órájára nézett. Egy óra harmincöt. Újra az ezüstgyűrűjére nézett. Őrület ez az egész? Valamiért Kibum most inkább Jonghyun védelmező karjai között szeretett volna lenni, és ez még inkább összezavarta. Ez az érzés nem múlt el. Key szerette Jonghyunt és ez sosem változott. Lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és óvatosan a fehér párnára rakta. Ez volt a válasza.
~*~*~*~*
Ezalatt Jonghyunnak sikerült elaludnia az ágyában. A párna beszívta Kibum hajának illatát és ez segítette abban, hogy hamar elaludjon. Jonghyun csak álmodott és álmodott. Álmodott arról, hogyan főz vacsorát Keynek és hogyan őrültködnek és nevetnek a konyhában. Álmodott arról, hogy vesz egy kiskutyát Kibumnak és ő hogy gondoskodik róla csillogó szemekkel. Álmodott arról, hogyan csókolja meg Key puha ajkait, nyakát, arcát, és vonja őt közelebb magához. Még sok ilyen egyszerű dolgokról álmodott, hogy hogyan öleli át Kibum a derekát..de ez nem csak egy álom volt.
Key halkan osont be Jonghyun szobájába és feküdt be mellé, arcát a másik nyakába fúrva. A dínó szemei felpattantak, de moccani sem mert. Key lélegzete csiklandozta a nyakát.
"Ki-bum..?"
A fekete hajú szorosabban bújt Jonghyunhoz. "Mmm?"
"Mit..csinálsz..?"
"Élvezem a kényelmes ágyadat és..imádkozom azért, hogy nem utasítasz el" suttogta a fülébe.
Jonghyun kifújta az eddig benntartott levegőt. "Beszéltél Woohyunnal?"
Kibum kinyitotta a szemeit és Jonghyun nyakát figyelte. "Otthagytam nála a gyűrűmet."
Az alacsonyabbik mocorogni kezdet, majd sikerült szembefordulnia a másikkal. "Boldog v--"
Key ajkait a másikéra nyomta, remélve, hogy Jonghyun viszonozza a csókot. Ami természetesen így is történt.
Kibum pár másodperc után elhúzódottt. "Jonghyun. Nagyon boldog vagyok" nézett az idősebb nagy szemeibe.
"Akkor miért sírsz?" törölt le a másik egy könnycseppet a nyakáról.
Key duzzogva felelt. "Fáj a szám, oké?"
Jonghyun pár pillanatig hitetlenkedve nézett rá, majd kitört belőle a nevetés, de annyira, hogy muszáj volt arcát a párnába fúrnia, hogy elfojtsa azt, miközben Key felháborodottan ütögette a vállát. "Yaaa, nem vicces! Tényleg fáj."
Jonghyun letörölte a nevetőkönnyeket az arcáról. "Sajnálom, édesem". Óvatosan végighúzta ujját a másik száján. "Ha gondolod..megmasszírozhatom" mondta mosolyogva, majd egy édes csókot nyomott Key ajkaira, megnyalva azokat. A fiatalabb jólesően felsóhajtott és összekulcsolta ujjaikat.
Ez volt az első a sok vidám, közös napjukból..
"Neked is", mondta halkan, majd kikapcsolta a sütőt.
Key lehuppant az egyik székre, majd idegesen játszadozni kezdett ujjaival, kifelé bámulva az ablakon. "Hogy érzed magad?"
Jonghyun hirtelen megtorpant, miközben kirakta az ételt egy tányérba. "...Szellemileg vagy fizikailag?"
Kibumban bennrekedt a levegő. "Is-is."
Jonghyun letette a tányért a másik elé. "Fizikailag, mintha egy kalapács szétverte volna a fejemet." foglalt helyet Kibum előtt. "Szellemileg, mintha egy kalapács szétverte volna a lelkemet."
Key lenézett a tányérjára és ott is ragadt a pillantása. "Mit szeretnél, mit csináljak?" kérdezte óvatosan.
Jonghyun odanyúlt a másik rántottájához és enyhén megsózta azt. "Semmit."
Kibum úgy érezte, most ment el az étvágya.
"Key, csak legyél boldog. Az vagy?"
A fekete hajú végre felemelte a fejét, hogy Jonghyun csokibarna szemeibe tudjon nézni. "Tudom, hogy meg kell próbálnom, de elég nehéz, ha így viselkedsz."
Jonghyun csak vállat vont. "Ne törődj velem, az nem számít, amit én gondolok, vagy csinálok. Csak túl sokat ittam tegnap este, ennyi az egész.
Ez fájt a másiknak. Nem értette, hogy miért, de fájt neki. "Ne játszd azt, hogy nem érdekel, Jonghyun."
Jonghyun lecsapta a kezében lévő pohárt az asztalra. "Mi van? Azt akarod, hogy sírva fetrengjek a lábad előtt, mert hozzámész valakihez anélkül, hogy esélyt adtál volna nekem? Azt hiszed, hogy őrült módjára foglak kergetni most, hogy gyűrű van az ujjadon? Ez az, amit akarsz tőlem, Kibum?!"
"É-én.." Keynek egy könnycseppje észrevétlenül hullott a tányérjára. "Ho-honnan kellett volna nekem azt kitalálnom, hogy úgy gondolsz rám? Soha nem voltunk randin, nem csókolóztunk, vagy csináltunk bármilyen romantikus dolgot. Folyamatosan csak ugrattál, nem csináltál semmit komolyan. Woohyun pedig van nekem..Annak ellenére, hogy.." Key eltakarja a száját a kezével. Nem tudott mondani volna ilyesmit kimondani. Mit csinál? Miért van mégis itt?
"Annak ellenére, hogy..?" kérdezte Jonghyun türelmetlenül.
"Én.." vett Kibum egy mély levegőt "Én nagyon nagyon szeretlek téged. Jobban, mint Woohyunt, de.. " könnyei az asztallapon landoltak. "Azt hittem, hogy ki fogsz használni engem.. Nem hiszem ezt most már, de nem tudom elhinni, hogy tényleg, komolyan szeretsz engem" Ajkába harapott, és kerülte a másik tekintetét.
Jonghyun csak bámulni tudott maga elé, az agya üres volt. Key azt hitte, hogy ki fogja használni? Felsóhajtott.
"Kibum-ah.."
Key felnézett rá.
"Sajnálom...hogy azt értem el, hogy ilyet gondolj rólam. Nem vagyok képes kifejezni az érzéseimet. De..tényleg csak azt szeretném, hogy boldog legyél. Ha Woohyun boldoggá tesz, maradj vele, rendben? De ha üresnek érzed magad, eldöntve hogy hozzámész, akkor..ne..ne házasodj vele..össze." Jonghyun felállt a székéről, és a fekete hajúhoz sétált. Kibumnak minden mozdulatát figyelte, miközben könnyek áztatták arcát. "Mindig szeretni foglak, Kibbummie" mondta mosolyogva az összes fájdalma ellenére.
Key az ujján lévő gyűrűre pillantott azon töprengve, hogy miért egyezett bele ilyen gyorsan, hogy férjhez menjen. Felhasználta volna Woohyunt annak reményében, hogy Jonghyun eljön hozzá könyörögni, ahogy azt mondta is? Tényleg ennyire szemét lenne egy emberrel? Megpróbált egyenletesen lélegezni, majd megragadta Jonghyun ingét, hogy felállhasson. Túl nehéznek érezte a lábait. "Én..uh.." babrált a gyűrűjével "Azt hiszem, most hazamegyek.. Woohyun biztos már ideges, én otthon hagytam a telefonom és---"
"Nem kell kimagyaráznod magad, csak menj". Jonghyun egy félmosoly kíséretében megveregette a vállát. Kibum nem hitte el, hogy a másik jól van, de nem bírta már a sok sírástól. Bólintott egy aprót és villámgyorsan elhagyta a lakást.
Jonghyun figyelte a konyhaablakból, ahogy kihajt a kocsijával a főútra. A fiú boldogsága úgy tűnt el lassan, ahogy a jármű motorának zaja...
~*~*~*~*
Kibum lassan sétált a bejárati ajtó felé, tudva, hogy Woohyun kétségbeesetten fogja várni. De amint elért az ajtóhoz, akkor jött rá: Hol volt Woohyun autója? Kibum összehúzott szemöldökkel vette elő kulcsait és nyitott be a lakásba.
"Woohyun-ah" Kiáltotta a nappaliban megállva. Semmi válasz. Ajkába harapott, de össze is rezzent, mivel a szája sérült volt, hála a sok elfojtott könnycseppnek. Key besétált a hálószobájukba. "Woohyun?" Senki nem volt benn. Odasétált az éjjeliszekrényhez, ahol mobilját hagyta, és csekkolta rajta az sms-eket.
Hajnali 1 Woohyun: Sose jössz vissza. Jól vagy?
1:37 Woohyun: Azt hiszem történt valami közted és Jonghyun között..
2:14 Woohyun: Kibum-ah, ha meggondoltad magad..csak hagyj el engem, oké? Megértem, ha nem akarsz gyorsan belerohanni egy ilyenbe vagy..csak simán másképp döntesz már. Tudom már egy jó ideje, hogy tetszel Jonghyunnak. Szóval, ha vele akarsz lenni, ő mindenképp vigyázni fog rád, hidd el. Boldog leszel vele. Szeretlek.
13:00 Woohyun: Fél 3-re fogok hazaérni.
Kibum letette a telefonját, és beletúrt a hajába. Miért csinálja most ezt Woohyun? Az órájára nézett. Egy óra harmincöt. Újra az ezüstgyűrűjére nézett. Őrület ez az egész? Valamiért Kibum most inkább Jonghyun védelmező karjai között szeretett volna lenni, és ez még inkább összezavarta. Ez az érzés nem múlt el. Key szerette Jonghyunt és ez sosem változott. Lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és óvatosan a fehér párnára rakta. Ez volt a válasza.
~*~*~*~*
Ezalatt Jonghyunnak sikerült elaludnia az ágyában. A párna beszívta Kibum hajának illatát és ez segítette abban, hogy hamar elaludjon. Jonghyun csak álmodott és álmodott. Álmodott arról, hogyan főz vacsorát Keynek és hogyan őrültködnek és nevetnek a konyhában. Álmodott arról, hogy vesz egy kiskutyát Kibumnak és ő hogy gondoskodik róla csillogó szemekkel. Álmodott arról, hogyan csókolja meg Key puha ajkait, nyakát, arcát, és vonja őt közelebb magához. Még sok ilyen egyszerű dolgokról álmodott, hogy hogyan öleli át Kibum a derekát..de ez nem csak egy álom volt.
Key halkan osont be Jonghyun szobájába és feküdt be mellé, arcát a másik nyakába fúrva. A dínó szemei felpattantak, de moccani sem mert. Key lélegzete csiklandozta a nyakát.
"Ki-bum..?"
A fekete hajú szorosabban bújt Jonghyunhoz. "Mmm?"
"Mit..csinálsz..?"
"Élvezem a kényelmes ágyadat és..imádkozom azért, hogy nem utasítasz el" suttogta a fülébe.
Jonghyun kifújta az eddig benntartott levegőt. "Beszéltél Woohyunnal?"
Kibum kinyitotta a szemeit és Jonghyun nyakát figyelte. "Otthagytam nála a gyűrűmet."
Az alacsonyabbik mocorogni kezdet, majd sikerült szembefordulnia a másikkal. "Boldog v--"
Key ajkait a másikéra nyomta, remélve, hogy Jonghyun viszonozza a csókot. Ami természetesen így is történt.
Kibum pár másodperc után elhúzódottt. "Jonghyun. Nagyon boldog vagyok" nézett az idősebb nagy szemeibe.
"Akkor miért sírsz?" törölt le a másik egy könnycseppet a nyakáról.
Key duzzogva felelt. "Fáj a szám, oké?"
Jonghyun pár pillanatig hitetlenkedve nézett rá, majd kitört belőle a nevetés, de annyira, hogy muszáj volt arcát a párnába fúrnia, hogy elfojtsa azt, miközben Key felháborodottan ütögette a vállát. "Yaaa, nem vicces! Tényleg fáj."
Jonghyun letörölte a nevetőkönnyeket az arcáról. "Sajnálom, édesem". Óvatosan végighúzta ujját a másik száján. "Ha gondolod..megmasszírozhatom" mondta mosolyogva, majd egy édes csókot nyomott Key ajkaira, megnyalva azokat. A fiatalabb jólesően felsóhajtott és összekulcsolta ujjaikat.
Ez volt az első a sok vidám, közös napjukból..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése