-Kibumssiiiii- lengette Jonghyun a kezét a fiatalabb merengő tekintete előtt- Föld hívja Kibumot, de ezekszerint rossz a vétel. Armstrong-Key jelentkezz, szólj, ha megvan a Hold- élte magát teljesen bele az űrhajós szerepbe, észre sem véve, hogy a mögöttük lévő padban ülő Minho-Taemin páros igyekezett nem hangosan nevetni rajtuk. Így csupán egy-egy röhintés szaladt ki a szájukon, ami azért nem túl vészes.
-Igen?- eszmélt fel Kibum, megrázva a fejét, visszazökkenve a valóságba.
-Hol jártál?- húzódott mosolyra Jjong szája.
-Ami azt illeti, itt a közelben- kúszott fel a vörös színárnyalat Key tarkóján, miközben beharapta az ajkát.
-Oh tényleg- világosodott meg Jonghyun egy pillanat alatt- csak nem a mi drága HyoYe...
-Hallgass- csapott Key hirtelen a másik szájára, mielőtt az befejezhette volna a mondatát.
-Ühhfgmm- nyöszörgött a dínó fájdalmas arckifejezéssel- nem tudtam, hogy ennyire tabutéma. Legalább van már valami köztetek?- vette halkabbra a hangját, mikor az ominózus osztálytársuk belépett az ajtón és Key tekintete azonnal rátapadt. Telt ajkak, gyönyörű barna szemek, hullámos, hosszú szőke hajtincsek és az az ellenállhatatlanul édes mosolya...teljesen elvarázsolta Kibumot. A fiú egészen addig figyelte HyoYeont, amíg a lánynak rá nem tévedt a pillantása, viszont akkor azonnal visszafordult Jonghyunhoz.
-Semmi- vonta meg a vállát egykedvűen.
-Jajj, Kibummie- sóhajtotta a dínó- meddig akarod még ezt játszani?
-Amìg nem lesz 40 macskája. És tuti az összesnek HyoYeon lesz a neve- szólalt meg mögöttük Minho, nem túl szép jövőképet festve Kibumnak.
-Yaaah, Choi Minho!- kapta fel a fiú a mappáját és püfölni kezdte a magasabbat. -Ilyet..ne..mondj..mégegyszer - nyomatékosította szavait egy-egy ütéssel.
-Hé hé, elég legyen- próbált védekezni Minho röhögve- oké, befogtam. De nem kéne ennyire bénának lenned, Kibumssi. Azt nem szeretik a lányok- oktatta ki, mire a másik csalódottan ejtette mappáját a padra.
-Tudoom- nyöszörögte- csak.. Ez olyan nehéz. Még sosem volt senkim- sóhajtotta.
-Akkor itt az ideje, hogy most legyen- paskolta meg a vállát Jonghyun- órák után elhívod forrócsokizni. Oké?
-Mmmhmgp...
-Nem hallom. Oké?
-Jó, oké- adta meg magát Kibum. Ígyis túl sokszor égett már a téma miatt...
Amint kicsengettek az utolsó óráról, az iskola mintha életre kelt volna. Nyüzsgő diákok lepték el a folyosókat és aulákat, hogy sapkájuk és kabátjuk felvétele után maguk mögött tudhassák a tanulás börtönét. Kibum a termük előtt várakozott, és kesztyűjének birizgálásával ütötte el az időt, várva egy bizonyos személyre. Mikor meghallotta, hogy HyoYeon elbúcsúzik barátaitól, felkapta a fejét és a kijárat felé induló lány után sietett. Lépteinek gyorsulásával szívverése is gyorsult, ahogy elkiáltotta magát.
-HyoYeon, várj meg! - a lány visszafordult és érdeklődve nézett rá.
-Szia, Kibum- mosolyodott el, lángba borítva a fiú arcát ezzel.
-Szia.. Öhm.. Sietsz most valahová?- kérdezte ajkába harapva.
-Nem, csak haza indultam- rántott egyet Hyo a táskáján.
-Akkor.. Van kedved sétálni a városban esetleg?
-Szívesen. Úgyis tegnap nyitották meg a vásárt a belvárosban- csillant fel a lány szeme- vennem kéne ajándékot a többieknek- tervezgette, miközben Kibum szíve hevesen kalapált az örömtől.
-Oké- vigyorodott el, majd ketten léptek ki az iskola kapuján.
A hó nagy pelyhekben szállingózott a szürke égből, ropogóssá téve az utat a bakancsok alatt. Kibum nem győzött hálálkodni mindenkinek odafenn a mennyben, hogy HyoYeon igent mondott neki. Az egész délutánt a vásári forgatagban töltötték, ajándékot nézve osztálytársaiknak, ismerőseiknek. Ahogy Kibum egyre inkább megismerte a lányt, egyre jobban habarodott bele vidám, optimista természetébe, kellemes kisugárzásába, így felajánlotta, hogy a hideg, téli estén hazakísérje Hyot.
-Jó volt a délután- fordult felé a lány a kapujukban, kissé vacogva a hidegtől
-Szerintem is- értett egyet azonnal Kibum- majd.. Ismétlés valamikor?- húzta be nyakát kissé tartva a választól.
-Bármikor- vigyorodott el HyoYeon, majd gyorsan megölelte a fiút és besietett a házukba. Kibum pedig ott maradt előttük, lefagyva, ámde nem a hidegtől, boldogan és...szerelmesen.
Pár nappal karácsony előtt Kibum feltúrta a gardróbját és csalódottan állapította meg, hogy alig van hordható ruhája, és hiába tudta előre, hogy mindenkitől azt fog kapni, fogta a megtakarított pénzét és elbattyogott a plázába, hogy nézzen valamit magának. Épp a H&M sorai közt nézelődött, amikor ismerős alak feje búbját pillantotta meg egy rakat pulcsi felett. Gyomra görcsbe rándult, amint elindult, hogy igazolja gyanúját. És nem is kellett csalódnia. HyoYeon épp egy sárga sapkát próbált fel, amikor a tükörben meglátta Kibumot.
-Jéé, szia- fordult meg boldogan, majd megölelték egymást- mi járatban erre?
-Azért jöttem, amiért te- kuncogott Kibum- nézelődni.
-És találtál már valamit?
-Nem igazán- rázta meg a fejét.
-Ami azt illeti, igen- vette le Hyo a sapkát- de túl drága. Majd egyszer- rakta vissza a helyére.
-Hm.. Nem rossz. Na, add, megveszem neked- határozta el Kibum.
-Nem, igazán nem kell, ez baromi sokba kerül- tiltakozott a lány, de Kibum már el is indult a pénztár felé futólépésben.- Hé, gyere vissza!- sikoltotta, majd utánaeredt. Amikor kifulladva lefékezett a fiú mellett, az eladó már Kibum kezébe nyomta a csomagot, blokkal együtt.
-Hyo, boldog karácsonyt- mosolyodott el Kibum, átnyújtva neki.
-Kö..köszönöm. Igazán nem kellett volna- pirult el a lány.
-Azt hadd döntsem el én- nyújtotta ki a nyelvét a fiú.
-Jó, oké, nyertél.
-Na látod. Juj, próbáld fel- lelkesedett Kibum, majd addig szekálta HyoYeont, amíg ő fel nem húzta a fejére a sapkát- jól áll.
-Köszi- vigyorgott boldogan a lány- uh, szomjas vagyok. Igyunk valamit.- ebben Kibum is egyetértett és beültek a közeli kávézóba, két forrócsokit rendelve.
Mikor sötétedni kezdett, Hyo felállt, hogy elköszönjön.
-Máris mész?- biggyesztette le a száját csalódottan Kibum.
-Igen, haza kell érnem. Köszönöm a délutánt- nyomott egy puszit HyoYeon a fiú arcára- és a sapkát is. Szia- integetett, majd kiment a kávézóból és pillanatok alatt elnyelte az emberforgatag. Kibum az arcára tette a kezét, ahova a puszit kapta, és érezte, hogy fokozatosan elvörösödik. Nem bírta tovább, előkapta a telefonját, és csupán három számot pötyögött be SMS-be. 1-4-3...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése