Take Me Away /Luhan x Kai/ (fordítás)

Fáradtság.
Ez volt az, amit Luhan érzett. Még mindig csütörtök volt és már mindenki azt akarta, hogy holnap legyen és vége legyen a sulinak.Nincs már szükség a házi feladatokra, csak azt akarta, hogy most két napig későn kelhessen fel és ne kelljen hallgatnia az órákon a tanárok megrázóan unalmas beszédét. Az mondjuk igaz, hogyha az egyetemnek vége, akkor valamit kezdenie kell magával, de egyenlőre az érdeklődési köre kimerül a fociban. Ő volt az egyetemi focicsapat kapitánya, ami nagyon népszerűvé tette a lányok körében. Sokan hívták már randira, de ő az ilyen ajánlatokat mindig elutasította. Valahogy nem érzett vonzódást egyik lány iránt sem, pedig már volt barátnője, igaz, az nem volt egy komoly kapcsolat.

Luhan épp a suliboxánál állt és azon filózott, hogy ezen a délutánon esedékes egy hosszú és fárasztó edzés. Mindig is szerette, ha úgymond képzik, az edzés mindig is kitisztította az elméjét, de most az egyetlen, amit szeretett volna, az az volt, hogy hazamenjen és lefeküdjön aludni. Már indulásra készen állt, amikor nehéz léptek hangja ütötte meg a fülét, és valaki igen magas frekvencián ismételgette a nevét.
-Luhan, Luhan, Luhan, LUHAN!
-Bakker Chanyeol, nem kell ordítani! Nem vagyok süket, hallottam elsőre is.
-Oké, de akkor neked sem kéne kiabálni velem..
-Channie, le kéne szoknod erről a kiabálósdiról, elég zavaró- lépett a fiú mellé Baekhyun, majd sorban mögötte megjelent Kris, Suho, Xiumin és Kai is.
-Rendben van, bocsánat Luhan- hajolt meg egy picit Chanyeol.
-Semmi gond- mosolyodott el az említett.
-Na, szuper kapitányom- kiáltott fel hirtelen Xiumin felpörögve- ugye a mai edzésen győzelemre vezetsz minket?
-Ma nem biztos..Nem szeretnék ma annyira focizni.
-Hogyhogy?- kérdezte meglepve Suho. Ilyenre még nem volt példa.
-Nem tudom- rázta meg a fejét- Csak nem akarom most.
-Nézd már, Lulu unatkozik!- sikoltott fel Chanyeol.
-Megmondtam már, hogy ne hívj így!
-Srácok, hagyjátok már..- szólt közbe Kris
-De Kris..
-Elég, Chanyeol.
-Oké, értettem, leálltam- Channie közelebb lépett Krishez, miközben a vállára hajtotta a fejét, és bevetette ellenállhatatlan aegyoját.
-Valaki adja nekem a labdát, fejberúgom- sziszegte Baekhyun.
-Baekie nem kell féltékenykedni, téged is szeretlek- viccelődött Chanyeol, miközben nyelvet nyújtott a másikra, aminek hatására Baekhyunnak kedve támadt megszívni azt..
-Na én megyek- szólalt meg hirtelen Luhan- nem akarom hallani ezeket a buzis hülyeségeket.
-Elkísérjelek Luhan?- ajánlotta fel Kai.
-Nem kell, köszönöm. Ma egyedül szeretnék menni. És neked nem kéne lógni edzésről.
-Rendben van- bólintott Kai, bár a szíve mélyén remélte, hogy a másik igent mond neki. Majd máskor..
-Szasztok srácok, holnap találkozunk!
-Holnap találkozunk Lulu!- viszonozta a köszönést a kórus. Mindenki röhögni kezdett, kivéve Luhant, aki elég agresszíven nézett vissza Chanyeolra. Hát, ha a pillantással ölni lehetne, Chanyeol helyében én már egy másik bolygón lennék.

                                                                              

                                                                             ~

Luhan épp hazafelé tartott, magában átkozva Chanyeol mindenét. A göndör haját, az ostoba, mégis édes mosolyát..Nem tudta elviselni, hogyha Lulunak hívták és ezt a fiú is tudta. Dehát Luhan kénytelen volt ezt elviselni.Ez alkalommal a hosszabb utat választotta a házukig, hogy közben legyen ideje gondolkozni a saját ügyes-bajos dolgain. Szerencsére hozott fejhallgatót is magával. A "What is love" című balladát hallgatta egy olyan előadótól, aminek még a nevét se tudta. Csak azt tudta, hogy két gyönyörű magas hang énekli olyan szépen, hogy borsózik tőle a háta. 

"I lost my mind, dang ni zou jin wo shixian Jiu zai ni zhouwei zhengge shijie get slow motion Qing ni gaosu wo ruguio zheyang jiushi ai Ai wusuobuzai hui rang wo wangji shanghai fendan bei´ai Xuéxi guanhuai Chaoguo kuguo hái neng yongbao Qung ni gauso wo ruguo zheyang jiushi ai”

Szerette ezt a számot. A fejét kiürítette és csak halkan suttogta maga elé a szöveget amit természetesen fejből tudott. Anélkül, hogy észrevette volna, egy kis tisztásra ért, ami a város közelében terült el. Párszor látta már, amikor Xiuminnal vonatoztak erre, de most mintha más lett volna. Mintha megváltozott volna. Folydogált egy kristálytiszta vízű patak, amiben furcsa halak úszkáltak. A fű friss volt és kellemes, épp jó arra, hogy az ember elfeküdjön benne és csak nézze a felette elszálló felhőket. Luhan letelepedett itt,hagyta, hogy a szél belekapjon szőke hajtincseibe miközben lehunyta a szemét, élvezve, hogy egy megnyugtató érzés járja át. Ott és akkor nem aggódott semmiért és nem gondolt semmire.
Hirtelen zajt hallott, mire kipattantak a szemei. Fejét a bokrok felé fordította, ahol vélhetőn rejtőzött a hang forrása. Úgy tippelte, hogy egy állat, esetleg egy kóbor kutya, úgyhogy felállt, hogy megnézze. De nem talált semmit. "Milyen furcsa..azt hittem, hogy valaki volt ott" tűnődött Luhan.  Az órájára nézett, és látta, hogy már későre jár, úgyhogy felkapta a táskáját, de előbb még visszanézett a helyre, ahonnan a zaj jött. De semmi. "Furcsa, Pedig úgy éreztem, mintha valaki hívna be oda.." És így is volt. De Luhan nem tudhatta még akkor, hogy az a valaki Kai volt. És azt sem tudhatta, hogy legközelebb ide már nem egyedül fog visszatérni, hanem JongInnel. És persze azt sem sejthette, hogy mit fognak ők ketten ott csinálni..