-Nem értem, minek kell kerítőt játszani- törte meg Key a kínos csendet, ami Woohyun távozása után beállt közöttük.
-Vaaaagy csak szimplán hiányzott neki már Sunggyu- csuklotta Jonghyun, alig célzón nézve Keyre, aki erre kellemetlenül fészkelődni kezdett az ágy szélén ülve.
-Jonghyun- sóhajtotta végül- nem tudom, mit mondhatnék- körözgetett ujjával a lepedőn.
-Haragszol?- kereste a főénekes a másik tekintetét, aki azonban nem bírt a szemébe nézni. Kibum jól hallhatóan nyelt egyet idegességében, ezerszer megrágva a még ki nem mondott szavakat. Tudta jól, hogy nincs joga dühösnek lenni hisz mégiscsak ő bántotta meg Jonghyunt és szólta le olyan durván, de mégis haragudott a másikra, hazudni viszont nem szeretett volna.
-Igen..egy kicsit- a hosszú, bölcs, kifejtett mondatok helyett csupán ennyire futotta tőle.
-Keyssi..én..tényleg nagyon sajnálom- vágott hirtelen a közepébe Jonghyun- egy önző paraszt voltam, nem vettem figyelembe azt, hogy te ezt az egészet hogy élted meg és hogy nem is magadtól csináltad. Azóta százmilliószor megátkoztam magamat amiért nem bíztam meg benned, de..én nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni- csuklott egyet jelezve, hogy mindjárt elsírja magát, és ezt könnyes szeme se tanusíthatta volna jobban.
-Jongie- suttogta Key megtörten. Utálta, hogyha párját sírni látta, ilyenkor ő is automatikusan könnyezni kezdett.-Istenem, én is nagyon nagyon szeretlek, elmondani nem tudom, mennyire- gördültek le könnycseppjei az arcán, eláztatva a másik pólóját.- Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem, úgy szeretlek- mondta remegő ajkakkal.
-Kibummie- tornászta magát Jonghyun ülő helyzetbe, szorosan átölelve a másikat és beletúrva tincseibe- soha többet ne veszekedjünk ilyen butaságok miatt, rendben?- suttogta a másik fülébe, majd elhajolt tőle, hogy a szemeibe nézhessen - Imádlak, egyetlenem- hintett csókot Kibum puha ajkaira, miközben párja karjai a nyaka köré kulcsolódtak.
-Én is téged- temette arcát Key a dínó vállgödrébe- én is téged.
-Onewssi- rontott be az álmok földjén járó leader szobájába Jonghyun nem éppen halkan, mire az említett lassan mocorogni kezdett, morogva jelezve, hogy figyel.
-Mi olyan fontos, Jonghyun?- ásított egyet, feljebb tornászva magát.
-Öhh..izé- jött zavarba hirtelen a másik- szóval...nem tudnál..átköltözni Woohyunhoz?- pislogott ártatlanul.
-Mi? Mikor?
-Most..
-Joooonghyun- nyöszörgött Jinki- hajnali három van. Olyan fontos ez? Egyébként is..miért?
-Szia Jinki- bukkant elő Kibum feje Jonghyun válla mögül- bocsánat, hogy ez a tapló felébresztett- csapott egy gyengédet a dínó hasára.
-Ó, már mindent értek- ásított egy hatalmasat a leader, miközben két szempár szuggerálta, hogy "menj ki kérlek!". Végül nagy nehezen felült és mamuszába belebújva átcsoszogott a szembe lévő szobába, magára hagyva az újra nagy összhangban lévő párost.
-Istenem Kibummie, annyira hiányoztál- vetődött le az üres ágyra Jonghyun, magával, vagyis inkább magára rántva a másikat, aki nyekkent egyet a hirtelen erőtől.
-Te is nekem, babo- kuncogott a díva, majd lekapcsolta a lámpát.- Jóéjt.
-Héé, azt hittem, hogy fogunk mást is csinálni éjjel- hallatszott Jjong csalódott hangja a sötétben.
-Majd leközelebb. Holnap fellépés, pihennünk kell.
-De..
-Nincs de! Aludj.
-Igenis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése