Tomorrowland. The place when your dreams come true..it doesn't matter if they are nightmares.

Ez lenne az első nem koreai fanficim első része annak, aki szereti a dj-ket, a dubstepet, Tomorrowland-et és magát ezt az egész életstílust. Olvassátok szeretettel! Ja és..a Pirvax név valós, egy kedves ismerősöm működik ezen a néven, keressétek facebookon és soundcloud-on xx

P
Theodora szorosan lehunyta szemeit, mikor a hatalmas kivetítőn megjelent az első betű, üvöltésre késztetve a több ezres embertömeget odakinn.

I
Ujjai idegesen keresték a mellette álló fiú kezét, majd azt megragadva megszorította, miközben az előttük lévő fal egyre lejjebb süllyedt.

R
Alex bíztatóan rámosolygott unokatestvérére, bár az ő arcán is váltakozott az izgalom és a lámpaláz.

V
Egymás kezét fogva várakoztak egyre növekvő adrenalinszinttel, miközben Martin és Alesso bíztatóan hátbaveregedték őket, sok sikert kívánva. Alex megérintette a fejhallgatóját, Theo sóhajtott egyet, feltöltődve a kedves szavakkal.

A
Az előttük lévő fal csaknem teljesen eltűnt már. Mindketten megragadták a saját mikrofonjukat, szembesülve az alattuk úszó emberáradattal, akik a fényeknek köszönhetően a színskála minden színében pompáztak, ritmusra lóbálva kezeiket.

X
Amint a mély hang kimondta az utolsó betűt, a PIRVAX felirat állandósult az összes kivetítőn, Alex és Theo pedig ráugrottak a magasított színpadra, egyből elfelejtve minden szorongásukat.

A látvány elképesztő volt. Theo soha nem tudta megszokni az érzést, minden egyes fellépés meglepetésekkel járt, de ezt egyáltalán nem bánta. A tomboló tömeg, akik egyszerre mozogtak, a fiúk nyakában ülő lányok, a hatalmas zászlók lengetése, az emberek egy hanggá összeálló éneke.. És mindez értük, miattuk.
Odapattant az előre kiállított DJ-pulthoz, elindítva az első dalukat, Alex pedig feljebb nyomta a hangerőt, majd a mikrofonját a szájához emelte.
-Hello, Los Angeles!- ordította- Ez itt a Pirvax ma este. Jól szórakoztok?- a kérdésre egyhangú igennel felelt az embertömeg- LET'S MAKE SOME FUCKING NOISE!- hangzott fel az utolsó mondata, majd beindult a Progressive House semmivel sem összekeverhető kellemes lüktetése, a tömeg pedig megőrült, csakúgy, mint ők a színpadon. Theo ritmusra ugrált, majd felugrott a DJ-pultra és ott folytatta tovább az őrjöngést. Alex közben feltette a fejhallgatóját, miközben egyik kezével csápolt, a másik rutinosan járt a keverőpulton. A Tomorrowland logója arany színekben pompázott, a hatalmas színpad lilában és zöldben fénylett, majd a refrénnél füst lövellt ki a gépekből és az aréna robbanásszerűen tört ki. Theo figyelte az emberáradatot, ahogy fiúk ugráltak egymást átkarolva, lányok mutogattak pózolva a mindenfelé járó kameramaneknek és akaratlanul is egy széles vigyor terült szét az arcán. Visszaugrott Alex mellé, majd kissé megkeverte a ritmust, lassan átváltva a következő számra, majd megragadta a mikrofont.
-Szeretném bemutatni a ma esti első vendégünket- mondta, miközben Alex lejjebb vette a hangerőt- remélem, ismeritek- vigyorgott- ő pedig nem más, miiint..Dimitri Vegas!- kiáltotta, elnyújta a nevet, mire az említett felpattant hozzájuk a színpadra, öleléssel és pacsival köszöntve mindkettejüket, miközben az aréna visításban és ujjongásban tört ki. A megbeszéltek szerint Dimitri Theonak a kezébe nyomott egy üveg vizet a kiszáradt rajongók számára, míg a másik nála maradt. Egymásnak biccetve ugrottak le a színpad két végéről a tömeget elválasztó kordonokba, majd elindultak, egyesével megitatva vagy épp lefröcskölve az embereket, míg Alex tovább adta az alapot vagy épp keverte a dalokat. A Lost In The Jungle alatt Dimitri és Theo végigjárta az első sorokat, pacsiztak, pózoltak vagy épp fotózkodtak a szerencsésekkel, majd mikor kiürültek a palackok, Theo visszamászott a színpadra, Dimitri pedig vissza a backstagebe, hogy hátulról figyelje tovább a Pirvaxot.
A dalok egymást váltották, volt köztük pár remix is, többek között az Icona Pop I Don't Care-je és Calvin Harris Summer-je. A tömeg lelkesedése nem hagyott alább, az idő elteltével egyre jobban és beleéléssel tomboltak, mikor Theo szinte teljesen lekeverte az épp akkor menő számot, biccentve Alexnek. Most a fiún volt a sor, hogy felállva a keverőpultra hirdesse a másik vendégüket.
-Remélem kitaláljátok, ki az- szólt a mikrofonba, mire Theo vette a jelet és elkezdődött az Animals, mire az aréna egyszerre hördült fel, egyből felismerve a számot- bizony, Martin Garriiiiiiix!- az említett srác erre a végszóra boldogan lépett Theo mellé, majd mikor Alex leugrott hozzájuk, kezet fogott vele, majd a tömeghez fordult.
-Jól érzitek magatokat? Hallgassátok a Pirvaxot!- ordította, miközben az Animals folytatódott, természetesen a Pirvax remixében. A dal vége felé egy fotós szólt oda nekik, mire mindhárman megfordultak, és a tömegnek háttal készítettek egy közös képet róluk. A szám végén Martin elbúcsúzott, majd egy Theonak adott cuppanós puszi után lesietett a színpadról.

A Pirvax mondhatni eddigi legjobb fellépése volt az aznap esti. Teltházas koncertet adtak, három ráadás számot és a végén hatalmas vigyorral az arcukon jöttek le a színpadról. A backstageben mindenki lelkesen fogadva őket, gratulálva és Theo úgy érezte, nem is lehetne boldogabb ennél. Egy éve még álmodni sem merte volna Alexxel, hogy olyan nagy nevek fogják körülvenni és szeretni őket, mint a Dimitri-Like duó, Tiësto, Martin Garrix, R3hab.. és most mégis, csodák csodájára itt állnak, egy jónak induló karrier kezdetén. Még a legelején sokan kételkedtek abban, hogy hogyan tudnak Alexxel együtt dolgozni és ezt a kérdést számos interjún fel is tették nekik, amire egyszerű és klassz választ adtak.
"-A lehető legjobb dolog családtaggal dolgozni- nyilatkozta egyszer Theo- ismered a másikat, jobban tudod támogatni, nincsenek veszekedések, viszályok.
-Se féltékenykedés- tette hozzá Alex- fiú-lány párosnál, mint nálunk, az sem gond, hogy ki a szeretettebb esetleg, én nem irigylem el például a fiúrajongókat Theotól- nevetett fel, majd belekacsintott a kamerába- bocs, srácok."

Azóta egyszer sem vesztek össze, tökéletesen tudtak együtt dolgozni, együttértettek mindenben, ezért is tudtak ilyen messzire jutni.
-Jók voltatok, skacok- bukkant fel a páros menedzsere, Fletcher, aki történetesen Theo öccse volt- sirály koncertet adtatok. Jó voltál, nővérkém- szorongatta meg a lányt, aki nevetve ölelte vissza. Hamarosan megtalálta őket Emily, Alex barátnője is, aki az első sorból, VIP-jegyesként nézte végig a koncertet. Alex átölelte a vállát, és együtt hallgatták, ahogy Martinék az afterpartyt tervezik. Hát igen, itt Tomorrowlandben nincs megállás és minden pillanatban történik valami.
-Mi lenne, ha a Neonlightsba mennénk?- vetette fel Dimitri- a felső terasz úgyis mindig csak a miénk. És hozhatnánk a csajokat is- lelkesedett, arra a négy szőke/fekete hajú lányra célozva, akik a háttértáncos szerepét töltötték be a koncerteken. Ennek az ötletnek a hallatán Theo elhúzta a száját. Imádta Tomorrowlandet, azt, hogy DJ lehetett, a pezsgést, de egy dolgot elég nehezen nyelt le, ez pedig a fiúk csajozás-mániája volt. Tomorrowlandesek között kevés lányt találni, pillanatnyilag ő volt az egyetlen lány a ''keménymagban'', na meg persze Emily, akit ez az egész nem zavart addig, amíg Alex nem flörtölt másokkal, így Theo magára maradt. A plasztikcicákkal nem igazán találta a közös hangot, itt LA-ben pedig még nem igazán volt alkalma ismerkedni. Barátainak pedig igazán nem róhatta fel, hogy nem tudnak minden koncertjére ''átugrani'' Sydney-ből. Viszont a srácokat az afterpartykon csak a csajok és a pia érdekelte, azt szívesen megspórolta volna, nem volt valahogy most kedve lerészegednie ahhoz, hogy jól érezze magát. Pláne nem tizenhét évesen.
-Srácok, szerintem én ezt most kihagyom- mondta óvatosan, egy pillanatnyi csendben.
-Micsoda? Ne már- kerekedtek ki Martin szemei- el kell jönnöd.
-Ugyan, mihez kezdenék én ott?- nevette el magát zavartan Theo, egyik göndör tincsét csavargatva- úgyis elvagytok Monicáékkal, vagy kikkel- legyintett.
-De még soha nem voltál a Neonlights-ban. Nagyon szép onnan a kilátás- folytatta a fiú a rábeszélést.
-Mióta érdekel téged a kilátás- röhögte el magát hitetlenül Theo- ha vannak csajok és pia?- kérdezte felvonva szemöldökét, jól ismerve a másikat.
-Igenis érdekel- vágta rá sértetten, amolyan ''én nem vagyok olyan'' stílusban.- Majd megmutatom neked, honnan a legszebb a város.- tette hozzá ''már csak azért is''.
-Oké- sóhajtotta beleegyezően Theo, leplezve, hogy a kilátás már az elején felcsigázta.-Viszont semmi pénzem nincsen- húzta el a száját- Fletcher- fordult öccséhez, aki eddig telefonált- nincs egy kis pénzed? Kéne az afterpartyra.
-Bocsi, de kell a taxira. Még el kell intéznem pár dolgot. Hívasd meg magad valakivel- csapott kedvesen nővére fejére, majd elköszönt a többiektől és sietősen távozott.
-Óriási- morogta Theo. Alexnél meg sem próbálta, hiszen a srác már ígyis alapból állja Emily italát. Na jó, maximum nem iszik semmit.
-Akkor mehetünk?- kiáltotta Alesso, körbenézve a társaságon, akik mind megvoltak. Alex, Emily, Tiësto, R3hab, Martin, Theo, Like Mike és Dimitri, akihez épp csatlakozott a négy táncos lány, Monica, Brett, Callie és Tracey.
-Naná- biccentett Mike, majd kinyomultak a bejárat elé, ahol a fekete terepjárók vártak rájuk. Tomorrowland pedig arra a hétre bezárta kapuit.

Theo kissé szédelegve támasztotta a korlátot, ahogy az alattuk elhaladó autókat figyelte. A basszus dübörgött odabenn a Neonlights-ban, de úgy érezte, nem bírja tovább a sok rúdtáncos és pia között. Az este folyamán többször is kereste Martint, hátha a fiú betartja a szavát, de mindig olyan helyzetben és állapotban találta, hogy kényelmetlenül érezte volna magát elrángatni onnan, így egyedül próbálta megkeresni az említett kilátó-részt, kevés sikerrel. Ezért inkább választotta az egyszerű teraszt.

Zene, sport megminden.. storytime 1.

Halihó^^ Ez a bejegyzés nem igazán fanfiction jellegű lesz, gondolkozom azon is, hogy a blogot inkább személyessé alakítom és a ficik inkább csak egy oldalt kapnak. Na mindegy, nem lényeges.

Szóval, amiről ez a bejegyzés szól/fog szólni, az főként az én világom lesz. Ami elég furcsa, vezettem már pár blogot, ilyen személyeset, de már akkor is kissé feszélyezve éreztem magam, hogy magamról írjak. De hát egyszer ennek is el kell jönnie. Bár nem lesz /valószínűleg/ nagyobb az olvasóim aránya, mert annyira nem vagyok érdekes ember, de úgy érzem, ezt most itt le kell írnom.

Mivel nagyon szeretem a zenét és igen fontos szerepet tölt be az életemben, úgy döntöttem, hogy kezdek ezzel. Olyasmire gondoltam, hogy leírom az én "zenei evolúciómat" ha szabad így neveznem, a kezdetektől egészen máig, hogy melyik stílust, melyik előadókat hallgattam anno és hallgatom most és hogy jöttek a váltások. Így megtudhatjátok, hogy jutottam el Rihannától egészen a Green Day-ig.

Kezdjük azzal, hogy egészen 8-9 éves koromig nem igazán hallgattam a klasszikuson kívül más zenét, mivel zongorára jártam és akkor még nem ücsörögtem a tévé előtt Vivát nézve. PiciDorca addig csak Bachot, Mozartot hallott és egy-egy Republic dalt, amit a szülei tettek be CD-n. Legalábbis én nagyjából ennyire emlékszem. Ja, meg Quimby is volt néha. Aztán jött a 10-11 éves korszakom, amikor rátaláltam a Viva tévére és elkezdtem hallgatni ezeket a mai popslágereket. Amik őszintén szólva tetszettek, meg akkor még nem voltak olyan húdedurva klippjei Rihannának sem, úgyhogy nyugodt szívvel néztem Ushert, Keshát, Justin Biebert, Chris Borwn-t stb.. Emlékszem, Katy Perry-ért odavoltam. Mivel akkor még nem neteztem, nem tudtam rákeresni más zenére, "azt hallgattam, amit elém raktak". Tehát az amerikai pop-ot. És ugye tetszett meg minden, olyan tipikus "mindenkinek bejön" számok voltak, gondolom ezeket senkinek nem kell bemutassam. Aztán jött a kpop. Bizony bizony, a koreai popzenéről beszélek, de nem erről a PSY-féléről, hála a jó égnek, bár az akkori korszakomon ma tényleg a fejemet fogom és legszívesebben kitörölném a fenébe az egészet:D De persze ilyen is kell az ember életébe, hiába nem élt még olyan sokat. Szóval a kpop. Amikor hatosztályos gimibe kerültem, akkor az ugye teljesen új közeget, társaságot jelentett. Míg általánosban nagyban nyomattuk Fluorra és SP-re /a Partyarc nagyon népszerű volt köreinkben/, addig a gimiben az egyik újdonsült barátnőm egészen mással állt elő, ez volt a kpop. És persze a 12 éves gyerek, ha újat lát/hall, az azonnal megfogja. Talán nekem is főleg az tetszett benne, hogy új, meg más meg furcsa meg ilyesmi..És bár ezt most is mondom, azok a bandák, akiket akkor hallgattam, ma már baromira nem jönnek be. Akkoriban ráálltam arra, hogy minél több bandát és arcot ismerjek meg, villogjak, hogy én ennyi meg ennyi bandát tudok..és szidtam mindenkit, aki azt mondta a kpopra, hogy hülye meg buzis meg tökreegyformák. Istenem, milyen voltam én akkor..És ez az úgynevezett kpopper korszakom eltartott egészen 13 éves koromig. Ami nagy szó. Viszont akkor, egy borongós szerda délután /fogalmam sincs, milyen nap volt/ valahogy, fogalmam sincs, hogyan, de kidobott nekem oldalt a youtube egy ajánlott videót. Ez volt a Green Day-től az American Idiot. Mivel a kisképen egy (akkor így hívtam) zöld, őrült szemű, fekete hajú hapsi volt, zöld háttérben, és nem Pitbullal volt közös szám, úgy döntöttem, megnézem. Merthogy ez biztos valamilyen fura. és az is volt, de szerencsére a jó értelemben. *bocsánat, itt tartottam egy kis írói szünetet, megnéztem Neymar videóüzenetét, azon pityeregtem. https://www.youtube.com/watch?v=UQHLPa8igeQ* Szóval GreenDay. Amikor meghallottam az első gitárakkordokat és elkezdődött az őrület, ami kitartott a szám végéig, egyszerűen úgy éreztem, hogy ott és akkor találtam meg igazán magam. mert a kpop is szép és jó, de annyira nem én vagyok. Viszont a Green Day..ők teljesen mások voltak. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik /bár soha nem tudják ezt meg/ hogy megszerettették velem a rockot, a punk rockot főleg, köszönet BillieJoenak, hogy a csodás hangját hallgathatom nap mint nap. Nagyon köszönök nektek mindent srácok, hogy a legrosszabb napjaimon is felvidítotok /Tré, ez főleg rád vonatkozik:D/, hogy sírhatok a dalaitokra, nézhetlek titeket..köszönöm, hogy vagytok! <3 A és akkor most storytime ismét..a Green Day után egyre több rock-és metálbandát találtam, akik tetszettek, elmerültem ebben a világban, mindent meghallgattam, ami ilyesmi volt, nem voltam válogatós. Metallica, Red Hot Chilli Peppers, Skillet, Sum41, Blink182, Linkin Park, My Chemical Romance..és mind tetszettek. Aztán ahogyan telt- múlt az idő, rájöttem, hogy főleg a punk-rock és pop pock az a műfaj, ami szeretek. Ekkor jött képbe az All Time Low, a Billy Talent, ugye megmaradt a blink182, a Sum41, rátaláltam a Simple Plan-re is, akik ismét megérnek egy kis kitérőt. Ugyanis a Green day mellett ők lettek a legnagyobb kedvenceim, mégpedig azért, mert az ő dalaikkal tudok leginkább azonosulni. Van az a közhely, hogy "olyan, mintha nekem írták volna a dalszöveget"..na ez nálam a Simple Plan-nél igazolódott be. Minden hangulatomra van egy daluk, és ez nekem nagyon sokat jelent. nektek is köszönöm, hogy vagyok!! <3 Kitérő vége. Mostanában akadtam rá a 5 Seconds Of Summer nevezetű fiúbandára, akik elsőre kissé "buzis"nak tűnhetnek, lehet, hogy másodszorra is, de a lényeg, hogy ők is fantasztikus zenét játszanak szerintem. Mostanában őket nézem, hallgatom legtöbbször, de ez így jó-jó-jó.~ Aztán még szeretnék megemlíteni két műfajt/zenekart, akik nem ilyen korszakváltónak nevezhetőek, de igenis sokat jelentenek a számomra. Azaz hármat, most jutott eszembe. Az első kettő az az Irie Maffia és a Paddy And The Rats. Mindkettő magyar zenekar, bár angolul énekelnek főleg, de ez nem érdekel. A mai magyar zenében őket szeretem leginkább, sőt Paddy koncerten voltam is /sajnos az Irie-ról lecsúsztam:c/, úgyhogy az nagy élmény volt és még inkább megszerettem őket. A harmadik az pedig inkább műfaj, ez pedig a dubstep. Igeeen, a dubstep, ami szintén egy kisebb mese. Főleg unokatesóm hatására kezdtem el hallgatni, de egyre inkább tetszett és tetszik. Mondjuk ezért nem tudok egyetérteni a rockerek és punkok elektronikus zene-ellenességével, de hát ez van. Akkor is szeretem. Főként a Spinnin Records DJ-it szoktam hallgatni; Martin Garrix, DVBBS, Dimitri Vegas & Like Mike és a többiek..c: De a kevésbé híreseket is szeretem, pl Monstercat-et, Knife Partyt, Eptic-et és ezek simán megférnek a rock számok mellett:)

Úgyhogy nagyjából ez lenne az én kis zenei ízlésvilágom, egyenlőre stagnál, megragadtam ezekben a stílusokban és előadókban, de ez szerintem úgyis még változni fog:D Remélem ha valaki végigolvassa, akkor tetszik neki, esetleg rákeres pár előadóra vagy ilyesmi..c: Köszönöm a megtisztelő figyelmet, én Dorca voltam és hamarosan jön a storytime második része!! (:

Love Like War 1. rész FORDÍTÁS - 5SOS, 1D

Cím: Love like war

Szereplők: Ashton Irwin/Luke Hemmings, Calum Hood/Michael Clifford, Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan, Zayn Malik

Besorolás: fiú-fiú szerelem
Korhatár: +16

Ashton&Michael

Összefoglaló:

-De egy dolgot ígérj meg, Ahston.
-Bármit, Michael.
-Kerüld Luke Hemmingst minden tekintetben. Ne beszélj hozzá, ne ülj mellette, és ha lehetséges, még a szemkontaktust is kerüld vele..

Ez az, gondolta Ahston.
A tragikus baleset után, amiben szülei és testvérei meghaltak három hónapja, a távoli rokonai úgy döntöttek, hogy magukhoz veszik őt. Ashton úgy érezte, hogy ők ezt csupán sajnálatból teszik és kiváncsi volt arra, hogy innentől kezdve hogy fognak innen alakulni a dolgai. Nem igazán volt oda a változásokért és félt attól, hogy a Clifford család nem lesz olyan jó, mint ahogy mondták. De amikor egy évvel ezelőtt találkoztak, kedvesnek tűntek és az unokatestvére, Michael kifejezetten szórakoztató volt. Ugyan mi baj történhet, nem igaz?

Egy mély lélegzetet vett, mielőtt megnyomta volna a csengőt. Na jó, most vagy soha. De hogy őszinték legyünk, nem igazán érezte magát felkészültnek. Még mindig igyekezett elzárkózni minden elől, igyekezve feldolgozni azt, hogy nincsen családja többé. Arra az ominózus véres kirándulásra ő nem ment el a szüleivel és a testvéreivel. Ha nem lett volna olyan béna, hogy otthon ücsörög, hanem velük megy, akkor nem maradt volna egyedül..

-ASHTON!- zökkentette ki révületéből egy kiáltás. Miközben elmerült a gondolataiban, nem vette észre, hogy az ajtó kinyílt és csak akkor vette észre unokatestévét, Michaelt. Hűha, elég fehér a haja.

-ANYA, ASHTON MÁR ITT VAN!- ordított ki Michael a konyhába, ahol feltételezhetően Ashton nagynénje, Karen volt. Ezután kellemetlen edénycsörgés hallatszott, majd hirtelen a nő kisétált eléjük.

-Karen néni- üdvözölte Ashton mosolyogva. Karen hozzájuk sétált, levéve kötényét és letéve az egyik kanapéra. Ezután mosolyogva magához ölelte Ashtont, jól megszorongatva.
-Hívj csak nyugodtan Karennek- kuncogott- és légy üdvözölve az új otthonodban- adott egy puszit a fiú homlokára, majd mutatta, hogy menjenek fel a szobájukba,
Otthon, gondolta Ashton. Jó lesz ez..

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Három héttel később

Ashton és Michael szoros barátságot tudtak kiépíteni rövid idő alatt. Ashton észrevette, hogy Michaelt nagyon érdekli a zene és ezzel csak még közelebb került hozzá. Együtt is tudtak zenélni, mivel Ashton jól dobolt -legalábbis úgy gondolta- és Michael ügyesen gitározott, így az elmúlt három héten rengeteget jammeltek és egymásról is sok apró részletet megtudtak.

-A suli a jövő héten kezdődik, Ash. Izgatott vagy?- kérdezte Michael, a gitárját hangolva.
Nos, Ashton biztos volt benne, hogy ideges, mert minden új lesz és nincs felkészülve arra, hogy sok új arc vegye körül. Hogy izgatott lenne? Határozottan nem.

-Őszintén szólva? Nem vagyok az. Jesszus, megint új diák leszek egy gimiben. Nem hinném, hogy tudnék barátokat szerezni- sóhajtott Ashton lemondóan, mire Michael felhorkant.

-Ashton, most komolyan..jó leszel. Itt vagyok neked én- vigyorgott.

-Én komoly vagyok- válaszolta Ashton a lehető legkomolyabb arcával. Michael sóhajtott, letéve gitárját.

-Jó lesz neked, hidd el. Találkozol a haverjaimmal, hidd el nekem, nagyon jófejek- nyugtatta- Megígérem, hogy kedvesek lesznek. Na, mi a baj, Ash?- aggodalmaskodott. Ashton sóhajtott, megvakarva a tarkóját.

Először is, hiányzott neki a családja. Mindig rájuk gondolt, még mindig szerette és szereti is őket. És minden reggel, amikor felkel, akkor elfelejt egy kis darabot a múltjából. Az ő közös múltjukból.
Aztán ott volt az ex-barátnője, Eunice. Imádta a lányt, ő volt neki a mindene. Ő tanította meg bízni Istenben. Isten azonban megbüntette Ashtont. Amikor a fiú elveszítette a családját, már nem volt képes ugyanúgy viselkedni a barátnőjével, mint idáig és Eunice hiába tudta, hogy milyen veszteség érte a fiút, szakított vele.

Nem tudom többé, hogy ki vagy.. Azt hiszem, nem kéne látnunk többé egymást. Térre van szükséged, Ash. Úgy emlékezett a lány szavaira, mintha csak tegnap mondta volna őket.

Ashton vett egy nagy levegőt, mielőtt ismét Michaelre emelte volna a tekintetét, aki még mindig a válaszra várt.
-Csak..csak gondolkozom bizonyos dolgokon, ez minden- mosolyodott el nehezen. A fiú vállat vont, majd hirtelen felkelt, összeborzolva Ashton haját.

-Nem akarsz kicsit kimozdulni? Tudok egy jó cukrászdát néhány sarokra innen. A sütemény a gyógyír a bajaidra.

Van valami, amivel fel lehet vidítani Ashton lelkét? Csak az édességgel.

-----------------

-Hey, hazaértem- csukta be az ajtót Ashton maga mögött. Túl meleg volt kinn ahhoz, hogy elviselje, ezért hazasietett. Letette a kalapját az egyik közeli fogasra, majd csapzottanbesétált a konyhába, ahol egy csésze forró kávé gőzölgött az asztalon.
Ki a fene iszik ilyen meleg délután kávét? Csak Karen.

-Szóval, mit csináltál ma délután?- terelgette be a nő Ashtont a nappaliba.
-Elmentem munkát keresni az új suli közelében és találtam is egyet. Mondjuk, eléggé idegesített az eső, de megkaptam az állást.

Karen abban a pillanatban köhögni kezdett a kávétól, ahogy meghallotta a "munka" szót és összehúzott szemekkel meredt Ashtonra.

-Mondj fel.
-Micsoda?!
-Mondj fel!
-Mi..?
-Azt mondtam, mondj fel.
-De..
Azt mondtam, hogy hagyd ott azt az átkozott munkát, Ashton! Hogy tudnád kezelni jól az összes nyomást, ami így lesz rajtad? Az iskola holnap kezdődik és neked muszáj arra koncentrálnod. Jó jegyeket kell szerezned arra, hogy benn maradhass az iskolában.

Ashton tudta, hogy a nő nem akar neki rosszat. Tudta, hogy nem akarja, hogy dolgozzon, hogy normális életet éljen normális fiúként. Tudta, hogy Karen azt várja, hogy ő a lehető legjobban érezze magát velük és náluk.

-Karen..nekem kell az a munka. Muszáj..

-Nem. Ott fogod hagyni a munkahelyed, Ashton Fletcher Irwin, megértetted?- kérdezte Karen komoly hangon.

Egy dolgot mindenképp megtanult Ashton, amióta a Clifford családnál lakott, és ez pedig az volt, hogy Karen minden vitából győztesként kerül ki, és ha a teljes neveden szólít, akkor muszáj előhúznod a fehér zászlót.De Ashton tudta, hogy ezt a csatát meg fogja nyerni. Akkor is, ha fel kell emelnie a hangját, de bízott abban, hogy erre nem lesz szüksége. Azért mégsem akart az utcán aludni.

Ő csak..nem akart egy teher lenni a nyakukon.

-Karen, kérlek..Mondok valamit. Megpróbálom egyszerre a munkát és az iskolát és ha nem tudom összeegyeztetni a két dolgot, akkor otthagyom a melót. Megígérem.- Karen halkan sóhajtott egyet, majd halvány mosollyal az arcán bólintott.

Karen és Ashton farkasszemet néztek, amikor hallották, hogy az ajtó kinyílt. Karen felállt a székéről, a mosogatóba téve a csészéjét, majd a pultra dobta a kötényét, mielőtt üdvözölte volna férjét és Michaelt.

Miközben Robin üdvözölte Karent, Ashton tátogott egy "Sziá"-t Michaelnek, majd jobbnak látta otthagyni a csládot és felmenni az emeletre, hogy felkészüljön a holnapi iskolakezdésre.

Mikor végre felért a szobájába, elfojtott hangon kuncogott, amikor Michael odalenn elkezdett kiabálni, hogy "Ashton miért mehet dolgozni, mikor én nem?"

-----------------

Ashton az ágyán feküdt, mikor az ajtaja halk kopogást követően kinyílt és Michael lépett be rajta mosolyogva.

-Holnap bemutatlak a barátaimnak, oké?- ült le az ágy szélére- szerintem remekül fogod magad érezni.

-Az jó lesz, bár elég ideges vagyok a holnap miatt..

-Ne aggódj, minden rendben lesz. De egy valamire figyelmeztetlek..Ne tűnj ki közülök igazán- motyogta Michael idegesen.

-Kitűnni? Mit értesz az alatt, hogy ne igazán tűnj ki közülök?- Ez kezd érdekes lenni.

-Nos..van egy csoport az iskolában, akik ellenőrzik  az összes tanulót. Az az össz szórakozásuk, hogy megfélemlítik a többieket. Nem lenne jó, ha megtalálnának..

Ashton csak önelégülten mosolygott unokatestvére kijelentésén. Őszintén szólva, a megfélemlítés nem idegen számára. Az egész életét ezzel élte le idáig.

-ASHTON! Te nem veszel komolyan engem!- nyafogott Michael.

-Michael, kérlek, ez nem új nekem. A régi iskolámban is ez volt, nem hinném, hogy itt másképp lenne- vonta meg vállát nevetve.

-Nevess csak nyugodtan, Irwin. De később még köszönetet fogsz mondani a figyelmeztetésemért.

-Oké, oké. Nem fogok kitűnni, Mike. Nem vagyok éppen jóképű, jó? Nincs miért aggódni. Biztos vagyok abban, hogy ezek a bunkók, akikről beszélsz, csak idegesíteni fognak a jelenlétükkel.- magyarázta, mire Michael furcsa tekintettel meredt rá, amit Ashton nem tudott hova tenni. Nem értette, mi lehet olyan rossz azokon a srácokon, hogy az unokatestvére ennyire rettegjen tőlük.

-Csak viselkedj megfelelően, Ashton. Vegyél komolyan, vagy sajnálhatod majd a seggedet..- mondta, rácsapva a másik lábára.

Ashton Michael vállára tette a kezét.

-Jól leszek, vigyázok majd magamra. Bízz bennem.

-De egy dolgot ígérj meg, Ashton..

-Bármit, Michael.

-Kerüld Luke Hemmingst minden tekintetben. Ne beszélj hozzá, ne ülj mellette, és ha lehetséges, még a szemkontaktust is kerüld vele.

-Nem hinném, hogy valaha is kapcsolatba kerülök vele, akárki is az..

-Ígérd meg Ashton!- csapott még egyet Michael a lábára.

-Jól van na! De most már menj ki a szobámból. Fel kell készülnöm a sulira. Nézd Mike, nem hinném, hogy ez a Luke srác a véremre pályázik, vagy ilyesmi- tessékelte ki a szobájából, majd mikor végre kinn tudta, sóhajtva huppant le az ágyára.

Suga as dating organizer - part 1/2

13.00, dorm, nappali

-Hyung, biztos vagy ebben?- aggodalmaskodott JungKook, ajkát idegesen beharapva, ahogy az idősebbre bámult.
-Teljesen- lelkesedett Suga, igyekezve pozitív energiájából a maknaenak is átadni- bízz bennem.
-De mi van, ha megharagszanak?- akadékoskodott JungKook- ha mégis rosszul gondoltad, akkor abból sértődés lesz, ráadásul nagyon kínos helyzet is.
-Ne izgulj már, dongsaeng-ah- karolta át Jimin a legfiatalabb vállát- ezt nem lehet rosszul gondolni, a vak is láthatja a helyzetet. Nekem bejön az ötlet- vigyorgott Sugara, aki erre hálásan elmosolyodott.
-Köszi, Jimin. JungKookie, akkor benne vagy, vagy sem?- fürkészte a fiatalabbat könyörgő tekintettel- nélküled el is bukhat az egész, pedig régóta szervezem már- pislogott nagy szemekkel az említettre, aki idegesen félrenézett. Tudta jól, hogy Suga nem szeret aegyozni és most, hogy ezt mégis bevetette, nem lehetett neki ellentmondani. És az sem volt utolsó indok a döntésében, hogy Jimin is mereven bámult kábé két centiről az arcába, szinte szuggerálva őt.
-Oké, oké, benne vagyok- sóhajtott végül, mire a két idősebb diadalittasan összepacsizott.- De- tette hozzá- ha rosszul sül el a dolog és szemrehányóan fognak rátok bámulni, kérdőre vonva, akkor engem felejtsetek el- jelentette ki.
-Biztos vagyok benne, hogy ez nem fog bekövetkezni- öltött nyelvet Suga- nem kell feleslegesen parázni.
-Neked legyen igazad, hyung.


16.00, dorm, Taehyung és NamJoon szobája előtt

-Hyung, én..én nem merem- torpant meg az ajtónál JungKook, mint akinek földbegyökerezett a lába.
-Dehogynem, menni fog- bíztatta Jimin. vállait masszírozva, mintha csak egy boxmeccsre készült volna a fiatalabb- semmi nehéz nincs benne. Bemész, beszélsz, kijössz. Semmi félnivaló. Vagy nem akarod, hogy boldogok legyenek?- vonta fel egyik szemöldökét, mire JungKook megadóan lehajtotta a fejét, majd óvatosan kopogott a szobaajtón.
-Gyere nyugodtan- kiáltott ki Taehyung, mire Jimin hátba verte a maknaet.
-Ügyesen- lökött rajta egyet, mire JungKook szinte beesett a szobába, közben megbotolva a küszöbben. Zavartan elnevette magát, majd egy ruhakupacon átlépve leült V mellé az ágyra, aki az érkezésére eltette a mobilját a szekrényére.
-Mi újság, JungKook?- érdeklődött mosolyogva Taehyung.
-Kérdezni szeretnék valamit- bökte ki JungKook, az idősebb szemeibe nézve.- Nem lenne kedved eljönni ma velem vacsizni? Láttam egy új éttermet az utcában, de senki nem hajlandó eljönni velem- hadarta egy szuszra. Ez annyira kínos! Egyszer még megfojtja érte Sugát.
-Ömm, persze, oké. Már én is néztem azt az éttermet- felelte V, aki bár alig tudta követni a fiatalabb mondandóját, a lényeget kihallotta belőle.- Hánykor?
-Nyolckor- vágta rá azonnal JungKook az előre megbeszélt dátumot.- Viszont nekem előtte van még egy kis dolgom- vakarta meg tarkóját- úgyhogy lehetne, hogy ott találkozunk?
-Persze, nem gond- vonta meg a vállát.
-Köszi, hyung- ölelte meg JungKook a másikat, majd kifelé indult a szobából- akkor este. Ja és az asztal a te nevedre lesz foglalva- intett neki, majd kislisszant az ajtón és azonnal becsukta maga mögött. Sóhajtva hunyta le a szemeit, hátát a falnak támasztva, Végülis nem volt egy nagy dolog, igaza volt Jiminnek.
-Na, hogy ment?- pattant oda mellé a semmiből Suga, izgatottan nézve rá.
-Minden oké- mosolyodott el JungKook végül- V odamegy az étterembe pontban nyolc órára.
-Tökéletes- csapta össze kezeit Suga- örök hálám, dongsaeng- nyomott egy gyors puszit a fiatalabb arcára- remélem Jimin is sikerrel járt.
-És ez így is történt- bukkant fel a titkos társaság harmadik tagja is önelégült vigyorral a fején
-Simán ment?- érdeklődött Suga.
-Persze- legyintett nagyvonalúan Jimin, mire a másik is elvigyorodott.
-Szuper. Köszönöm nektek a segítséget- ölelte magához mindkettejüket- egy boldog kapcsolat létrehozásában segítettetek és abban, hogy végre lecsendesedjen a dorm- szónokolt, majd hirtelen összerezzent, amikor V elcsoszogott mellettük a fürdőbe, furcsa pillantást vetve a trióra.


19.15, Park Hyatt étterem

-Akkor megmutatná kérem az asztalt?- kérdezte Suga HyunJoong főpincértől, aki készségesen bólintott, majd intett neki, hogy kövesse. Miközben áthaladtak az asztalok között, Suga érezte, hogy kitűnő helyet választott a randevúhoz. A tágas tér, a kékes fénnyel megvilágított falak, a puha, fehér székek, a virágok, a hatalmas üvegablakok kilátással Szöulra pont jónak ígérkeztek. Az egész helyet egyfajta romantikus hangulat lengte körül, ehhez hozzájárult az is, hogy mindenhol párok ültek az asztaloknál, halkan beszélgetve, nevetgélve.
-Ez lenne az az asztal, ha megfelel- állt meg HyunJoong, mire Suga átlesett a válla fölött és hirtelen elállt a szava. Az asztal egy eldugottabb részén volt az étteremnek, a többi vendég nem láthatott ide. A falakat itt nem kék, hanem piros lámpával világították meg és barna székek voltak kihelyezve. Az asztalon a vázában egy piros liliom állt. Háttérzajnak kellemes jazz szólt. Suga egy pillanatra elkalandozott azon, hogy ez talán túl előkelő hely lesz nekik, viszont itt volt z ideje, hogy a két jómadár komolyan elbeszélgessen egymással és ez az étterem jó hangulatadónak bizonyult hozzá.
-Tökéletes lesz, köszönöm szépen- hajolt meg a pincérnek, majd elővette a pénztárcáját. Így volt kitalálva, hogy ő egyben kifizeti az egészet előre, mint fix áras vacsorát, a pár pedig azt rendel magának, amit akar. Mikor végzett, elégedetten lépett ki az épületből, majd hazabuszozott. Még látni akarta a készülődést, na meg persze ügyelni arra, nehogy valaki véletlenül elszólja magát.


19.50, dorm

Taehyung a tükörben utoljára ellenőrizte magát. Tudta, hogy az új étterem puccos hely, így kénytelen volt kicsípni magát. Fekete öltönyt vett fel, hozzá illő fekete csokornyakkendőben. Szemei kihúzva, haja gondosan összeborzolva.
-Ejha, valaki nagyon jól néz ki- lépett mögé Jin, szintén szemrevételezve az eredményt.
-Egyszer ezt is muszáj- vigyorodott el V, majd felhúzta cipőjét- sziasztok- intett úgy általánosságban, utoljára beletúrva narancs színű hajába.
-Érjetek haza időre- szólt neki vissza RapMon atyáskodva. Taehyung szófogadóan bólintott, majd kilépett az utcára, becsukva maga mögött az ajtót. Az fel sem tűnt neki, hogy nemcsak JungKook hiányzott a dormból..
Mivel az étterem nem volt messze, úgy döntött, hogy gyalog megy, addig legalább kiszellőzteti a fejét. Pontban nyolc órakor lépett be a Park Hyatt étterem ajtaján, majd az ajtóban álló pincérhez lépett.
-Jó estét, Kim Taehyung néven volt foglalás- mondta, mivel JungKook említette, hogy az ő nevére van asztal.
-Ó, megvan- nézett fel a pincér pár másodperc keresés után- jöjjön nyugodtan, a partnere még nem érkezett meg.- indult meg, Taehyung pedig engedelmesen követte, mit sem sejtve arról, hogy bő háromnegyed órája pont Sugának mutatták meg az asztalát.
-Itt is vagyunk- állt meg a pincér az étterem végében.
-Köszönöm szépen- hajolt meg V, majd leült az asztalhoz, ahova be volt készítve egy palack pezsgő is. A pincér megbontotta az italt, töltött mindkét pohárba, majd engedelmesen meghajolt és eltávozott. Taehyung belekortyolt a pezsgőbe, miközben a szöuli kilátás nézésével ütötte el az időt.
Végül nyolc óra négy perckor érzékelte, hogy két alak áll meg mellette, majd az egyik leül. Odapillantott, hogy üdvözölje JungKookot, amikor hirtelen félrenyelte a pezsgőt, és köhögve bámult a hozzáhasonlóan sokkos J-Hopera.
-Hoseok-ah..mit keresel itt?- nyögte ki Taehyung, mikor vége megtalálta a hangját.
-Ezt kérdezhetném én is- törölte meg a szemét J-Hope, aki szintén elegánsan, öltönyben ült.- Hol van Jimin?
-Jimin?- lepődött meg V- inkább JungKook. Neki kéne itt lennie- forgolódott értetlenül.
-Felhívom Jimint- döntötte el végül Hoseok, miközben a másik már JungKook számát pötyögte.
-Kinyomta- dobta le a telefont az asztalra Taehyung értetlenül- viszont kaptam egy SMS-t. Sugától- pillantott fel, mire J-Hope, akinek szintén nem vették fel, érdeklődve nézett rá- azt írja, hogy..-akadt meg hirtelen.
-Mit írt?- türelmetlenkedett Hoseok, de a másik csak megrázta a fejét és gyorsan zsebébe süllyesztette a telefont.
-Semmi különöset.
Drága Taehyungie, remélem örülsz a randinak. Aztán nehogy ám elszúrd, nem azért fizettem ki nektek! Xxx Suga. Ilyen nincs, Yoongie a legtitkosabb gondolatait találta ki! Ilyen jó emberismerő lenne? Lehetséges..
-De semmi magyarázat arra, hogy hol van Jimin vagy JungKook?- értetlenkedett tovább J-Hope, mire V nemet intett. Nincs az az isten, amiért itt és most szerelmet vallana Hoseoknak! Hogy képzelte ezt Suga?

The Hidden Camera (2/2) /BTS - VHope/

-Mi volt ez az egész, srácok?
-Mi csak..-kezdte hebegve Hoseok, ám a leader indulatosan közbevágott.
-Remélem tudjátok, hogy túl lőttetek a célon. Normálisak vagytok? Bárki beszállhatott volna hozzátok a liftbe! És ha felismernek? Arról meg nem is beszélve, hogy az egész felvette a kamera. Óriási szerencsétek, hogy eddig csak mi láttuk ezeket a felvételeket. Hogy lehettetek ilyen felelőtlenek?- dühösen szuszogva, szemrehányóan meredt a két fiúra, akik szótlanul bámulták a földet. Nem tudtak magyarázatot adni erre az egészre, hiszen ők maguk sem tudták, hogy mit műveltek ott benn!
-Hyung, én--vett egy nagy levegőt végül J-Hope- sajnálom. Viszont kérlek Taehyungiet ne büntesd, az én hibám az egész. Láthattátok ti is, hogy nem ő kezdte. Sajnálom, hogy túlzásokba estem. - horgasztotta le ismét a fejét bűnbánóan.
-Khm..jó, rendben- biccentett megenyhülve RapMonster- akkor..a felvételeket most szépen eltüntetitek, visszaöltöztök és akkor meg van az egész bocsátva- mosolyodott el a mondat végén, mire V-nek és J-Hopenak is felderült az arca- elmegyek a kamerafelvételekért, itt várjatok meg- szólt immár az egész csapatnak, majd elsietett a folyosón.
-Köszönöm, hogy megvédtél- nézett félszegen Taehyung J-Hopera.
-Ugyan már- legyintett a másik.- Semmiség. Végülis tényleg így volt.
-Na jóó- szólt közbe Jimin- viszont előttünk nem titkolózhattok. Mióta vagytok együtt?
-És mi miért nem tudtunk róla?- tette karba kezeit sértődötten Suga, mellette Jungkook bólogatott, szintén megbántott arccal.
-Tessék?- V köpni-nyelni nem tudott volna- Nem..nem vagyunk együtt- tiltakozott zavartan, érezve, ahogy a vörös árnyalat felkúszik a nyakán.
-Mostmár tényleg nem kell titkolni, nyugodtan bevallhatjátok- biztatta őket mosolyogva Jin is, mire Taehyung és J-Hope értetlenül bámult rájuk.
-De mi tényleg nem vagyunk együtt- erősítette meg Hoseok is.
-Na, ne játszátok meg magatokat- rázta meg a fejét Jimin- csak elcsábításról, flörtről szólt a feladat, nem egymás torkának nyalogatásáról. Az ember csak úgy nem lenne hajlandó egy liftben lefeküdni a csapattársával...
-Kivéve, ha az a párja- fejezte be a gondolatmenetet JungKook.
A két fiú a beszélgetést hallgatva egyre jobban elvörösödött, kiverte őket a víz, ahogy realizálták magukban a helyzetet. Igazuk volt a többieknek. Viszont ők tényleg nem voltak együtt.
-Srácok- V hangja szinte nyüszítésnek hangzott- J-Hope nem a barátom, oké? Nem a pasim és nem lennék hajlandó lefeküdni vele se semmi mást csinálni!
-A kamerán nem úgy tűnt..- vetette közbe Suga.
-Mert ott el kellett játszanom, az ég szerelmére!- temette kezeibe arcát Taehyung és a sírás kerülgette.- Csak..felejtsük el ezt az egészet, kérlek- azzal megfordult, és rohanni kezdett a mosdó irányába. Útközben szinte nekirepült RapMonsternek, aki pont hozzájuk igyekezett, de nem törődött vele, csak futott tovább, meg se hallva a leader értetlenkedését.
Berontott a fiúmosdó ajtaján, majd lekuporodott a csapok mellé a földre. Karjait átkulcsolta a térdén, lehunyt szemmel igyekezett csillapítani remegését, és rendet tenni a fejében. Túl sok volt így neki egyszerre ez az egész, túl..mocskos és megalázó. Haragudott magára, hogy nem volt képes ellenállni, hogy gyengének és alárendeltnek látták. Nem ítélte el soha a melegeket, sőt senkit, de most..most, hogy átélte ezt a helyzetet, megrettent. Bár a srácok viszonylag nyugodtan fogadták, de mit szólna a családja, ha megtudná, hogy ezt tette? Hány ezer rajongójának a szívét törné össze ezzel?
Az érzések és a gondolatok össze-vissza kavarogtak benne, mégis azt találta a legfurcsábbnak..hogy élvezte. Élvezte a csókot, élvezte azt, hogy J-Hope irányította, ahogy nyelveik játszadoztak, ahogy megszívta a nyakát..Mindent.
-Taehyung, itt vagy?- nyitott be hirtelen az ajtón Jin, mire a fiatalabb összerezzent- ó, megvagy, hála az égnek- sóhajtott megkönnyebbülten.- Miért futottál el? Megijesztettél minket.
-Nem tudom, hyung. Nem tudok semmit- kesergett Taehyung, mire Jin lehuppant mellé a kőpadlóra.
-Tényleg nem vagytok együtt Hoseokkkal?- kérdezte halkan az idősebb, mire V könnyes szemmel megrázta a fejét.- De hát akkor..hogy? Mi volt ott benn az egész?
-Túlságosan hirtelen történt az egész- szólalt meg rekedten Taehyung, mikor összeszedte a gondolatait.- Nem gondoltam volna, hogy Hoseok-ah ilyen..nyomulós lesz. De..nem tudtam ellenállni neki- vallotta be csüggedten- pedig eddig soha nem tekintettem rá másként, mint egy barátra. Miért történik akkor ez, hyung?- emelte kétségbeesett tekintetét az idősebbre, aki eddig csendben hallgatta.
-Biztos, hogy eddig semmilyen vonzalmat nem éreztél iránta?- kérdezett vissza.
-Biztos- vágta rá V- azaz...néha pici görcsbe rándult a gyomrom, meg vele szeretek a leginkább lenni, de ez semmit nem jelent. Vagy de?- nézett megint Jinre.
-Attól tartok, hogy de- sóhajtott- nagyon hamar megadtad magad Hoseoknak- idézte fel a liftbeli jelenetet.
-De én..én akkor..me-
-Nem biztos, hogy meleg vagy- vágott a szavába Jin- lehet, hogy biszexuális. Figyelj, ebben semmi baj nincsen. Tudunk titkot tartani- pislogott bíztatóan- és mi egyáltalán nem ítélünk el titeket, ha összejöttök. Láttad, semmi rosszallás nem volt most sem az arcunkon. RapMonstert meg bízd csak rám- találta ki a fiatalabb gondolatait- meg lehet ám győzni őt is, nem kell félni tőle.
-És akkor szerinted..Hoseok-ah is szeret engem, mint én őt?- remegett meg V gyomra.
-Valószínűleg igen- biccentett mosolyogva a másik, látva, ahogy Taehyung életkedve visszatér. És akkor hirtelen V úgy érezte magát, mint aki mindent ért. Azért volt igazából rossz a hangulata, mert úgy képzelte, hogy J-Hope csak játszik vele, nem gondolta komolyan az egészet. Viszont ha Jinnek igaza lesz.. akkor ő lesz a legboldogabb ember a világon.
-Taehyungie, Jin-ah- rontott be hirtelen egy igen idegbajos állapotban lévő Hoseok az ajtón, majd amikor meglátta a földön a két említettet, egy fokkal megnyugodott- már mindenhol kerestelek titeket- lépett feléjük, felvéve a szemkontaktust V-vel. Jin ekkor megérezte, hogy itt most olyan beszélgetés fog zajlani, ami nem tartozik rá, úgyhogy gyorsan feltápászkodott, majd egy bíztató mosolyt küldve utoljára feléjük, elhanyta a mosdót.
J-Hope letelepedett Taehyung mellé, oda, ahol eddig Jin ült, majd percekig szótlanul bámultak maguk elé, kínosan feszengve. Végül a fiatalabb egy sóhaj kíséretében ráhajtotta a fejét Hoseok vállára, aki megsimította az arcát. Azonban V sóhaja nemcsak a feszült helyzetre vonatkozott. J-Hope látványára eszébe jutott kellemetlenül szűk nadrágja, és amint látta, ezzel a másik is így volt.
-Nem..akarunk túl lenni AZON a részen?- szólalt meg végül Hoseok- és aztán..megbeszélnénk a dolgot.
-Oké- suttogta Taehyung, mire az idősebb azonnal az ajkaira mart, ő pedig ösztönösen magára húzta a másikat, úgy döntve fejét a hideg csempének. Hoseok most nem sokat teketóriázott, egy laza mozdulattal széttépte a fiatalabb fehér ingét, hogy utána végignyaljon a puha bőrén, mire V-t kirázta a hideg, úgy sóhajtott fel az élvezettől.
Mivel Taehyung még sohasem volt együtt fiúval /se lánnyal/, Hoseok irányított végig, ám ezt a másik egyáltalán nem bánta. A mosdó hamarosan visszhangzott a nyögéseiktől, majd mikor V az idősebb nevét nyögve elélvezett, és pár másodperc után Hoseok is követte, lihegve borultak egymás nyakába.
-Taehyungie..isteni voltál- simította ki izzadt tincseit a szeméből J-Hope, majd egy puszit nyomott V homlokára.
-Te is- bújt hozzá szorosan a fiatalabb, nem törődve a hideg kővel, ígyis sikerült párás helységet csinálniuk a mosdóból.- Akkor mi most..?- kezdte félve.
-Azt hiszem, igen- válaszolt a be nem fejezett kérdésre a másik.- Szeretlek Taehyungie, és szeretném, ha a párom lennél. Mit szólsz hozzá?
-Hoseok-ah..én is szeretlek- vigyorodott el zavartan- viszont vissza kéne menni a többiekhez- húzta el a száját- biztos várnak már- igyekezett felkelni, de J-Hope egy laza mozdulattal visszahúzta maga mellé.
-Várjanak csak- legyintett- ez a mi napunk.
-Igazad van- értett egyet Taehyung mosolyogva.- Szeretlek, te babo.

The Hidden Camera (1/2) /BTS - VHope/

Előszó: a BTS Rookie King showjának a The Hidden Camera részéből jött az ihlet. A lényeg ugyanaz, valaki benn van a liftben, egy rejtett kamera felveszi, a többiek pedig látják, hogy mi történik benn.Csak most eléggé meglepő látvány tárul eléjük...

Már hat tag túl volt a liftes jelenetén, még J-Hope volt hátra. A többiek jókedvűen várakoztak a tizenhetedik emeleten, előre kárörömmel nézve össze. J-Hopenak ugyanis nem a szokványos ''bejön egy koktélruhában pityergő lány és végignyomkodja a gombokat'' feladat jutott, hanem az, hogy csábítsa el az első liftbe szálló embert, akik a műsorvezetők ötlete alapjánTaehyung lesz. V, amikor meghallotta ezt az elég bizarr ötletet, lángba borult arccal igyekezett ellenkezni, ám tudta, hogy esélytelenül. Ha egyszer valamit a felettesek kitalálnak, azt meg kell csinálniuk. Annyit viszont el tudott érni, hogy megmondták neki, hogyha nagyon kínos lesz a jelenetük, akkor azt egyszerűen kivágják a műsorból.Taehyung ezért hálás volt nekik, mivel nagyon rossz előérzete volt..

J-Hope mit sem sejtve szállt be a liftbe a nyolcadik emeleten, apró kis görccsel a gyomrában. Miközben megnyomta a tizenhetedik gombját, és a lift elindult felfelé, végig azon imádkozott, hogy valami csinos kiscsaj szálljon be mellé, ne mondjuk egy hatvan éves néni. Hiszen hiába volt ő a nyitott, őrült Hoseok, nem mindent vállalt be ő sem, pláne, hogy azt tiszteletlenségnek is tartotta. Így csak magában dudorászva számolta az emeleteket, amikor a tizenegyediken hirtelen megállt a lift és lassan kinyílt az ajtó. Hoseok ajkába harapva, izgatottan bámult előre, majd szemei, ha lehet, még nagyobbra kerekedtek, mint eddig, úgy bámult belépő csapattársára.
-Szia, Hoseok-ah- vigyorodott el V, mert hiába a kínos feladat, az idősebb fején nem lehetett nem nevetni.
-Dongsaeng..szia- nyelt egyet zavarában J-Hope, majd kínosan elfordult, miközben Taehyung (feladata szerint) egyesével benyomkodta az emeletek gombjait egészen a tizenhetesig. Szerencséjére a másik nem vette észre remegő kezét. Mikor végül benyomta a záródás gombot, kissé hátralépett, majd a beállt csendben a padlót fixírozta.
J-Hope eközben folyamatosan lelki csatát vívott magában, hol józan, hol kevésbé józan eszére hallgatva. Ám azt is tudta, hogy nincs sok ideje, ha felér a lift és ő nem teljesítette a feladatát, kétségtelenül beég, a többiek halálosan szétoltják. Végül elnyomva magában egy sóhajt, Taehyung felé fordult, remélve, hogy a fiatalabb veszi majd a lapot és nem haragszik meg rá.
V azóta is az igen érdekes és izgalmas padlót bámulta meredten, így igencsak összerezzent, amikor két kar hirtelen a dereka köré fonódott és egy test nyomódott az övéhez.
-Taehyung-ah- Hoseok forró lehelete a nyakát csiklandozta, mire önkéntelenül is kirázta a hideg. -Említettem már..hogy mennyire észveszejtően jól nézel ki? - V erre nagy szemeket meresztve fordult szembe az idősebbel, mire pár emelettel felettük a bandából kitört a röhögés. A mikrofonoknak keresztül ők is jól hallottak mindent.
-H-hyung? Tessék?- pislogott nagyokat Taehyung, mintha semmiről sem tudna. J-Hope érezte, hogy most már nincs visszatáncolás, még pár emeletig játszania kell.
-Jól hallottad- cirógatta a fiatalabb oldalát- Jól nézel ki és olyan..finomnak tűnsz- húzta magához még közelebb. Amikor V a szemeibe nézett, komolyságot és..és tüzet látott benne lobogni. Ilyen jó színész lenne a másik? Mert akkor jól rejtegette idáig előlük ezt a vénáját.
-Ugyan már, hyung- bújt ki szégyellősen az őt ölelő karok közül. - Túlzol- igyekezett elslisszanni, de Hoseok nem engedte.
-Ne menekülj tőlem- mosolyodott el szelíden, ám egy fokkal mélyebb hangon, amit V nem tudott hova tenni.- Tudom, hogy te is szeretnéd- hajolt hozzá közelebb...

Amit ezek után a tizenhetedik emeleten várakozó társaság látott a kijelzőn, az felülmúlta minden elképzelésüket. Tátott szájjal, leblokkolva bámulták, ahogy J-Hope, magához húzza a tehetetlen Taehyungot, kezeit a fiatalabb fenekére csúsztatja és mélyen megcsókolja. Látták, ahogy V nyitott szemekkel bámul, azt is, ahogyan ellenkezni próbál, de a végén megadóan hunyja le a szemeit, majd átkarolva Hoseok nyakát, belesimul a csókba. RapMonster automatikusan rakta a kezét Jungkook szeme elé, ahogy J-Hope a nyelvét is bevetette az elcsábításba.

Taehyung felnyögött, amikor nyelveik találkoztak, majd heves párbajt vívtak az ő szájában. Hoseok belemarkolt a fenekébe, mégjobban magához húzva, így V megérezte..azt, hogy a másik teljesen be van indulva. Szenvedélyesen beletúrt az idősebb hajába, majd bele is markolt, mikor a másik megszakította a csókot és nyakához hajolva finoman megszívta a bőrt. Apró csókokat hintve haladt lejjebb, elérve V kulcscsontját, miközben a fiatalabb jólesően sóhajtozott. Már épp elkezdte kigombolni a fiú ingét..amikor hirtelen a lift megállt, az ajtó pedig kinyílt a tizenhetedik emeleten. Ők azonban semmit nem érzékeltek ebből, folytatták tovább egymás vetkőztetését egészen addig, amíg meg nem hallottak egy nagyon is ismerős hangot.
-Megmagyaráznátok ezt?- RapMonster dörrenő hangja visszhangzott a liftben, majd a páros lassan az ajtóban álló banda felé fordult.
-A fenébe- suttogta Taehyung.

Boy in luv /J-Hope x Taehyung/

Emlékszik még valaki arra csókra, amit Taehyung és J-Hope csak ímmel-ámmal volt hajlandó csinálni az egyik műsorukban, kamerák előtt? Ami után mindkettejük a földön fetrengett és egymást csapkodták? Nos, egy ember azóta sem tudta kiverni a fejéből azt a pár másodpercet..és ez az ember maga Taehyung volt. Maga sem gondolta volna, hogy a forgatás előtti lelkivilágát ez mennyire felborzolja. Pedig pontosan így történt.. Azóta Taehyung igyekezett egyre barátibbá kialakítani viszonyukat, nehogy J-Hope bármit is megsejtsen arról, amit iránta érezhet. Ha gondolatai valahogy a média elé kerültek volna, az biztos, hogy nem vet jó fényt se rá, se J-Hope-ra, sem a csapatra. És azt egyáltalán nem szerette volna. Ezért ahelyett, hogy férfiasan odaállt volna J-Hope elé, bevallani mindent, inkább azt az utat választotta, hogy esténként, elalvás előtt különféle álmokat szövögessen arról, amiről tudta, hogy úgysem teljesülhet be.

Na jó Taehyung, ez már a szánalmasan nyálas kategória, amit csinálsz. Szemei kipattantak a sötétben, miközben folyamatos sértéseket vágott saját fejéhez. Ennyi idő alatt más már lépett volna, vagy elfelejtette volna a fenébe. Fiúról van szó, érted? Fiúról! Józan esze megpróbált túlkerekedni szerelmes szívén és ezek a gondolatok egészen szilárdak maradtak addig, amíg meg nem látta J-Hope-ot minden áldott reggel. És emiatt a szív minden egyes alkalommal győzött az ész felett, ezt a mondást már Taehyung is tudta igazolni. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. Csalódottan sóhajtott, miközben a sötét plafont tanulmányozta, ami bár nem tűnt túl izgalmasnak, mégis kevésbé fájt, mintha lehunyt szemmel képzelődött volna. De sajnos a gondolatai áramlása ellen nem tehetett semmit. Hallotta J-Hope nevetését a fülében, érezte karján a baráti öleléseket, az illatát, ami képzeletben most is körüllengte. Ökölbe szorított kézzel ült fel, igyekezve visszafogni indulatait. Ez az egész neki túl sok volt, hiszen ő még nem igazán élt át ilyesmit. A szerelem érzését..Pláne egy fiú iránt. Ő ehhez kevésnek bizonyult, hogy egyedül megoldja a problémát. Esetleg...úgysem tud ma éjjel már aludni...
Óvatosan odaaraszolt RapMonster ágyához és megbökte, azzal a szándékkal, hogy felkeltse. A leader álma nem volt túl mély, így hamar reagált az őt érő bökésre, laposakat pislogva nézett a mellette guggoló fiúra.
-Hyung..beszélhetnék veled..kinn?- kérdezte halkan, szinte fogai között szűrve a szavakat.
-Muszáj most?- nyüszített RapMon, nem igazán akarva megválni puha ágyától.
-Igen. Eléggé- vakarta meg Taehyung a tarkóját. Úgy érezte, ha tovább marcangolja magát egyedül, szépen lassan beleőrül.
-Oké, de akkor itt benn maradhatunk? Úgyis alszanak a többiek- a leader érezte, hogy a fiatalabb ideges és szüksége lehet rá, ezért egyezett ebbe bele. Úgyis ő panaszkodik neki keveset mostanában.
Taehyung lopva körülnézett a szobában.  J-Hope tőlük úgy öt méterre feküdt, egyenletesen szuszogva. Ezek szerint alszik.
-Rendben Taehyunnie, ki vele- tornászta fel magát RapMonster ülő helyzetbe, megpaskolva maga mellett a takarót, mire a fiú vonakodva leült mellé. Láthatóan vibrált az idegtől. És ez nem is volt túlzás. Taehyun pár másodpercig gondolkozott azon, hogy jobb lett volna, ha bele se kezd, de most, hogy felkeltette a leadert, már nem volt visszatáncolás. Sóhajtott egy hatalmasat, majd szemeit RapMonsterre emelte. Vagyis arra a sötét foltra, amit a leadernek vélt.
-Arról van szó- kezdte fojtott hangon- hogy..szóval van valaki, aki nekem..nagyon tetszik- harapta be alsó ajkát. És fogalmam sincs, hogy elmondjam-e neki, vagy ne..egyáltalán nem tudok semmit, hyung!- fakadt ki végül.
-Nocsak, valaki megdobogtatta Taehyungie szívét- a leader hangján hallatszott, hogy elmosolyodott.-Mennyire ismered a lányt?- kérdezte, mire a fiatalabbnak összeszűkült a gyomra. Ha tudná, hogy nem lányról van szó..de ennyire nyílt nem mert lenni az idősebbel.
-Ami azt illeti.. elég jól ismerem.
-És arról akkor esetleg tudsz, hogy neki tetszik valaki más?
Taehyung elgondolkozott.
-Nem, azt hiszem nem.- ismerte be.
-Akkor azt hiszem, szabad a pálya, Taehyungie. Ha nem foglalt a szíve, akkor szerintem simán megkörnyékezheted. Végülis te bárkit leveszel a lábadról- Taehyung ajkai idegessége ellenére apró mosolyra húzódtak a szavak hallatán- én csak azt tudom mondani, hogyha nagyon szereted, akkor inkább mondd el, minthogy magadban tartsd. Plusz valaki elhalászhatja az orrod elől.
-Köszönöm szépen hyung, azt hiszem, igazad van- Taehyung hangja egy fokkal vidámabb volt már, mint amikor leült, valahogy a leader megnyugtatta- tényleg köszönöm a segítséget és sajnálom, hogy felébresztettelek- indult vissza csendben az ágyához, amikor RapMonster még utánaszólt.
-Csak egy kérdés..Mi ismerjük esetleg azt a személyt?- kérdezte pajkos hangon.
-Jobban, mint gondolnátok- felelte Taehyung, majd bebújt az ágyába és ott háromszor fejbe verte magát. Hogy mondhattam ezt neki?! Viszont..teljesen igaza van. Holnap..Holnap elmondok mindent J-Hopenak!

Másnap reggel Taehyung egy nagy vigyor kíséretében ült le Suga és Jin közé reggelizni, amit a többiek is észrevettek és nem bírták nem szóvá tenni.
-Mi ez a nagy jókedv, Taehyung?- szórt müzlit a táljába Jimin- Valami szépet álmodtál esetleg?
-Hát..úgyis mondhatjuk- húzta be zavartan a nyakát az említett, lopva RapMonsterre pillantva, aki barátságosan hunyorgott rá. Taehyung tekintete ezután a leader mellett ülő J-Hopera vándorolt, aki azonban aznap reggel szokatlan komorsággal kanalazta a reggelijét. JungKook ezt szintén észrevette és hirtelen lecsapta a kanalát az asztalra.
-Taehyung, J-Hope!- szólt szinte parancsolóan, figyelmen kívül hagyva azt, hogy éppen ő a legfiatalabb.- Gyertek velem. Most- rángatta fel mindkettejüket a székről, majd kitessékelte őket a nappalin át és láthatóan nem zavarták hyungjai értetlen és rosszalló pillantásai. Végül megállt velük a gardróbszobánál, majd csípőre tette a kezét, úgy nézett rájuk villámló szemekkel.
-Ti! Most bementek ide és addig nem jöttök ki, amíg nem jöttök végre össze, mert én nem vagyok hajlandó tovább nézni ezt a szerencsétlenkedést- fújtatott dühösen, majd rájuk zárta az ajtót.
-Ez meg..mi a franc volt?- nyögte ki végül J-Hope, miután felébredt a sokkból, Taehyung azonban zavartan tanulmányozta zokniját. JungKook minden bizonnyal kihallgatta az éjszakai beszélgetésünk a leader-hyunggal..de hogy a fenébe jött rá, hogy J-Hope-ról van szó? És mi az, hogy egymásnak valljunk szerelmet? JungKook..ilyen okos lenne? Vagy csak kreál történeteket? J-Hope..lehet, hogy szeret engem?
-Miről.. miről beszélt JungKook?- kérdezte halk, remegő hangján.
J-Hope lassan oldalra fordította tekintetét, belenézve Taehyung szemeibe. Most rávághatná, hogy fogalma sincs. Hogy nem érti, miért csinálta a maknae az egészet. De..nem tudta megtenni.
-Én..-kezdte, mikor sutyorgás hallatszott a gardrób túloldaláról.
-Szerinted már smárolnak?- kérdezte Jimin, nem épp diszkréten.
-Mekkora egy tahó vagy- vágta rá Jin rosszallóan.
-Várjatok, én nem hallok semmit- ez most JungKook hangja volt.
-Srácok, ugye tudjátok, hogy itt benn tökéletesen hallani mindent?- kérdezte J-Hope feloldódva.
-Futás, futás, futás!- Jimin sürgető hangja hallatszott, majd léptek dobogása és a sutyorgás megszűnt végül.
-Ezek kész vannak- fordult vissza J-Hope fejcsóválva Taehyunghoz, aki vörösen, ajkába harapva nézett fel rá.
-Tényleg..csókról beszéltek?- kérdezte zavartan.
-Azt hiszem, igen- nevette el magát idegesen az idősebb.
-J-Hope, én..-kezdte volna taehyung, de a másik közbevágott.
-Figyelj, tudom, hogy te irtózol ettől az egésztől és tényleg, nagyon nagyon sajnálom, hogy így érzek, de.. nem tudok másképp tenni. Sajnálom, hogy szeretlek, Taehyungie- remegett meg a hangja, elszégyellve magát.
-J-Hope..ne..ne sajnáld- tiltakozott taehyung vadul dobogó szívvel, most, hogy a megálmodott mondat valósággá vált- én is..én is szeretlek téged- tört ki végül belőle az annyi hónapon keresztül magában tartott titok. Ahhoz képest, hogy ez az egész olyan nyálas, mint egy harmadrangú romantikus filmben, soha nem voltam még annyira boldog, mint ott és akkor.-Taehyungie- mosolyodott el boldogan J-Hope, miközben csökkentette a köztük lévő távolságot.. A fiatalabb még soha nem látta a szemeit annyira csillogni, mint akkor.- Annyira szeretlek- lehelte a fiatalabb ajkaira, majd lágyan megcsókolta. A másik automatikusan fonta nyaka köré a karjait, hozzásimulva, miközben ajkaik lágyan becézték egymást. Bárcsak soha ne érne véget..
-Jajj Jimin én úúúgy szeretlek- hallatszott JungKook vihogása az ajtó túloldaláról, mire mindketten összerezzentek.
-Fiúk, mit mondtam a hallgatózásról?- mennydörgött RapMonster hangja, amire csak röhigcsélés volt a válasz- Tűnés innen!
-Ennyit a diszkrécióról- sóhajtott Taehyung