Miután elvégezte dolgát, keresett magának egy boxert és visszafeküdt az ágyba még mindig mélyen alvó párja mellé. Ahogy Kibum arcát figyelte, nem győzött hálát adni az égnek, hogy ilyen szerencsés, amiért egy ilyen tökéletes ember szereti. Mikor Key álmában átfordult másik oldalára, Jonghyun közelebb araszolt hozzá, és hátulról átölelte. A fiatalabb erre még mindig nem ébredt fel, így a másik puszikkal kezdte ellepni a nyakát és vállát.
-Mmm Jongie, mit csinálsz?- kezdett mocorogni Key, lassan ébredezve.
-Meg szeretnélek csókolni, ha nem bánod- fektette Jonghyun az állát a másik vállára.
-Ne, ne most. Ez a pihenőnapunk, hagyj aludni- nyafogott kissé gyerekesen Kibum, elfordítva fejét, miközben ismét lehunyta szemeit. Érezhetően ideges volt, amin Jonghyun önkéntelenül is elmosolyodott, imádta, ha ilyen kis mérges a másik. Lenyomta Key vállait, így a másik kénytelen volt a hátára feküdni és Jonghyun könnyűszerrel mászott fölé, hogy csókot lopjon tőle.
-Héé, mondtam, hogy nem. Reggeli szájszagod van- fintorgott a feketeség.
-Nem, nincs- vigyorgott huncutul Jonghyun Key arcába lehelve, de a másikat nem tudta meggyőzni.
-Nekem viszont igen. Úgyhogy hagyj.
-De engem nem érdekel, ha van is neked, Kibummie. Naa kérlek, csak egy picit- nézett mélyen a szemébe az idősebb, aminek egyszerűen nem lehetett ellenállni.
A csókjuk csupán egy percig tartott, egészen addig, amíg Jonghyun nem próbált meg utat törni a másik szájába a nyelvével.
-Rendben, ennyi elég lesz- törte meg Key a csókot, kigurulva a másik alól.
-Megmondtam, hogy engem nem érdekel, Kibummie. Én is megcsókollak, miután te engem leszo..
-Ki ne mondd, Jonghyun- mordult fel a másik szemeit megforgatva- az egy teljesen más dolog.
-Tényleg? Szerintem teljesen hasonló dolgok ezek.
Kibum nem szólt semmi, csak felállt és felvéve ő is boxerét, eltávozott a fürdőbe.
Öt perccel később egy mosollyal az ajkán jött vissza, bebújva a másik mellé. Szorosan átölelte Jonghyunt, hogy érezze a szívverését, miközben az idősebb áttette egyik lábát a derekán.
-Megmostad a fogad?- vigyorgott Jjong, sejtve előre a választ.
-Igen.
-Akkor mutasd meg, hogy mit tudsz, te kis díva- Key szinte csak erre várva nyomta ajkait a másikéra, miközben Jonghyun ujjait belefuttatta tincseibe. Lassan csókolóztak, gyengéden, majd az idősebb egyre inkább bevadulva vezette nyelvét a másik szájába, hogy aztán vad táncba kezdjen vele.
Mikor lihegve elszakadtak egymástól, Kibum a másikra nézett.
-Sajnálom, de még baromira fáradt vagyok a tegnap estétől.
-Semmi baj, megértem kicsim- cirógatta Key oldalát Jonghyun- de ugye tegnap nagyon jók voltunk, nem igaz?- vigyorgott perverzen.
-Igen, igazad van- sóhajtott megadóan a másik.
-Több ilyet is eltudnék viselni...
-Jonghyun, tudod, hogy mindketten elfoglaltak vagyunk mostanában! Így is szinte minden este kidőlünk egyből.
-Igen, tudom, csak.. tényleg keveset voltunk együtt az utóbbi időben. Nem csak az ágyban..hanem úgy általában.
-Hmm, igazad van- biggyesztette le az ajkát Key- de..mit szeretnél csinálni ma? Mindenki más dolgozik.
-Hízelgő, hogy engem, aki a barátod vagyok, kérdezel meg először, hogy mit akarok csinálni, mikor "mindenki más dolgozik".
Kibum csak homlokráncolva, rosszallóan nézett rá, de nem bírta sokáig és elnevette magát, tudva, hogy Jonghyunnak igaza van.
-...visszatérve az eredeti kérdésedre..én úgy gondoltam, hogy tölthetnénk az időt- csókolta meg a dínó Keyt- az ágyban.
-Jonghyun, mondtam már, hogy fáradt vagyok. Mi lenne, ha elmennénk vásárolni?- tápászkodott fel, miközben párja követte.
-Ugh, Key...
-Naa, tudom, hogy te is szereted.
-Veled vásárolni egészen addig jó, amíg meg nem látom a végén a számlát, édes- morogta Jonghyun, de a legkisebb rosszallás nélkül- pláne, hogy mindig csak TE veszel valamit.
-Hé, nem mindig! Neked szoktam venni!
-Például mit?
-Például- gondolkozott Key tíz másodpercig, húszig, fél percig. Semmi.
-Na látod, egy példát se tudsz mondani.
-De! Tök jó hidratáló krémet vettem neked.
-...három éve.
-Sok kis dolgot szoktam venni neked, nem emlékezhetek az összesre- védekezett Key, nem túl jól.
-De a magadnak vett összes ruhádra emlékszel.
-Ez nem is igaz!
-Dehogynem. Mit vettél utoljára magadnak?
-Egy farmert- vágta rá Kibum meggondolatlanul.
-Ugye, hogy igazam van?- röhögött fel Jonghyun a nyertesek magabiztosságával.
-Az a farmer nem számít.
-Nem számít? 400.000 won volt.
-De borzasztóan állt, nagyon lapos fenekem volt benne. Úgy éreztem, hogy mindenki azon nevet- panaszkodott Kibum.
-Tényleg egy lány vagy- vigyorgott a másik.
-Lány? Ezért miért lennék lány? Te vagy a lány- kezdte csapkodni Key párja vállát.
-Megmutatom neked, hogy ki is a lány- kapta fel Jonghyun és elkezdte vinni az ágy felé- nem akarok vásárolni. Éhes vagyok, enni akarok. Meg akarlak enni téged- morogta csillogó szemekkel.
-Nem. Neeee!- sipítozott Key, de hiába, Jonghyun erősebb volt nála. Letette az ágyra, majd fölé mászva mélyen megcsókolta, becsúsztatva kezét a boxerébe, ami ellen Keynek már nem volt se ereje, se kedve tiltakozni.
...és végül nem mentek el vásárolni.
Hát ez borzasztó aranyos volt :D Itt vigyorgok :'''D
VálaszTörlésörülök neki, ha tetszett:33
VálaszTörlés