1-4-3 I Love You

-Kibumssiiiii- lengette Jonghyun a kezét a fiatalabb merengő tekintete előtt- Föld hívja Kibumot, de ezekszerint rossz a vétel. Armstrong-Key jelentkezz, szólj, ha megvan a Hold- élte magát teljesen bele az űrhajós szerepbe, észre sem véve, hogy a mögöttük lévő padban ülő Minho-Taemin páros igyekezett nem hangosan nevetni rajtuk. Így csupán egy-egy röhintés szaladt ki a szájukon, ami azért nem túl vészes.
-Igen?- eszmélt fel Kibum, megrázva a fejét, visszazökkenve a valóságba.
-Hol jártál?- húzódott mosolyra Jjong szája.
-Ami azt illeti, itt a közelben- kúszott fel a vörös színárnyalat Key tarkóján, miközben beharapta az ajkát.
-Oh tényleg- világosodott meg Jonghyun egy pillanat alatt- csak nem a mi drága HyoYe...
-Hallgass- csapott Key hirtelen a másik szájára, mielőtt az befejezhette volna a mondatát.
-Ühhfgmm- nyöszörgött a dínó fájdalmas arckifejezéssel- nem tudtam, hogy ennyire tabutéma. Legalább van már valami köztetek?- vette halkabbra a hangját, mikor az ominózus osztálytársuk belépett az ajtón és Key tekintete azonnal rátapadt. Telt ajkak, gyönyörű barna szemek, hullámos, hosszú szőke hajtincsek és az az ellenállhatatlanul édes mosolya...teljesen elvarázsolta Kibumot. A fiú egészen addig figyelte HyoYeont, amíg a lánynak rá nem tévedt a pillantása, viszont akkor azonnal visszafordult Jonghyunhoz.
-Semmi- vonta meg a vállát egykedvűen.
-Jajj, Kibummie- sóhajtotta a dínó- meddig akarod még ezt játszani?
-Amìg nem lesz 40 macskája. És tuti az összesnek HyoYeon lesz a neve- szólalt meg mögöttük Minho, nem túl szép jövőképet festve Kibumnak.
-Yaaah, Choi Minho!- kapta fel a fiú a mappáját és püfölni kezdte a magasabbat. -Ilyet..ne..mondj..mégegyszer - nyomatékosította szavait egy-egy ütéssel.
-Hé hé, elég legyen- próbált védekezni Minho röhögve- oké, befogtam. De nem kéne ennyire bénának lenned, Kibumssi. Azt nem szeretik a lányok- oktatta ki, mire a másik csalódottan ejtette mappáját a padra.
-Tudoom- nyöszörögte- csak.. Ez olyan nehéz. Még sosem volt senkim- sóhajtotta.
-Akkor itt az ideje, hogy most legyen- paskolta meg a vállát Jonghyun- órák után elhívod forrócsokizni. Oké?
-Mmmhmgp...
-Nem hallom. Oké?
-Jó, oké- adta meg magát Kibum. Ígyis túl sokszor égett már a téma miatt...
Amint kicsengettek az utolsó óráról, az iskola mintha életre kelt volna. Nyüzsgő diákok lepték el a folyosókat és aulákat, hogy sapkájuk és kabátjuk felvétele után maguk mögött tudhassák a tanulás börtönét. Kibum a termük előtt várakozott, és kesztyűjének birizgálásával ütötte el az időt, várva egy bizonyos személyre. Mikor meghallotta, hogy HyoYeon elbúcsúzik barátaitól, felkapta a fejét és a kijárat felé induló lány után sietett. Lépteinek gyorsulásával szívverése is gyorsult, ahogy elkiáltotta magát.
-HyoYeon, várj meg! - a lány visszafordult és érdeklődve nézett rá.
-Szia, Kibum- mosolyodott el, lángba borítva a fiú arcát ezzel.
-Szia.. Öhm.. Sietsz most valahová?- kérdezte ajkába harapva.
-Nem, csak haza indultam- rántott egyet Hyo a táskáján.
-Akkor.. Van kedved sétálni a városban esetleg?
-Szívesen. Úgyis tegnap nyitották meg a vásárt a belvárosban- csillant fel a lány szeme- vennem kéne ajándékot a többieknek- tervezgette, miközben Kibum szíve hevesen kalapált az örömtől.
-Oké- vigyorodott el, majd ketten léptek ki az iskola kapuján.
A hó nagy pelyhekben szállingózott a szürke égből, ropogóssá téve az utat a bakancsok alatt. Kibum nem győzött hálálkodni mindenkinek odafenn a mennyben, hogy HyoYeon igent mondott neki. Az egész délutánt a vásári forgatagban töltötték, ajándékot nézve osztálytársaiknak, ismerőseiknek. Ahogy Kibum egyre inkább megismerte a lányt, egyre jobban habarodott bele vidám, optimista természetébe, kellemes kisugárzásába, így felajánlotta, hogy a hideg, téli estén hazakísérje Hyot.
-Jó volt a délután- fordult felé a lány a kapujukban, kissé vacogva a hidegtől
-Szerintem is- értett egyet azonnal Kibum- majd.. Ismétlés valamikor?- húzta be nyakát kissé tartva a választól.
-Bármikor- vigyorodott el HyoYeon, majd gyorsan megölelte a fiút és besietett a házukba. Kibum pedig ott maradt előttük, lefagyva, ámde nem a hidegtől, boldogan és...szerelmesen.
Pár nappal karácsony előtt Kibum feltúrta a gardróbját és csalódottan állapította meg, hogy alig van hordható ruhája, és hiába tudta előre, hogy mindenkitől azt fog kapni, fogta a megtakarított pénzét és elbattyogott a plázába, hogy nézzen valamit magának. Épp a H&M sorai közt nézelődött, amikor ismerős alak feje búbját pillantotta meg egy rakat pulcsi felett. Gyomra görcsbe rándult, amint elindult, hogy igazolja gyanúját. És nem is kellett csalódnia. HyoYeon épp egy sárga sapkát próbált fel, amikor a tükörben meglátta Kibumot.
-Jéé, szia- fordult meg boldogan, majd megölelték egymást- mi járatban erre?
-Azért jöttem, amiért te- kuncogott Kibum- nézelődni.
-És találtál már valamit?
-Nem igazán- rázta meg a fejét.
-Ami azt illeti, igen- vette le Hyo a sapkát- de túl drága. Majd egyszer- rakta vissza a helyére.
-Hm.. Nem rossz. Na, add, megveszem neked- határozta el Kibum.
-Nem, igazán nem kell, ez baromi sokba kerül- tiltakozott a lány, de Kibum már el is indult a pénztár felé futólépésben.- Hé, gyere vissza!- sikoltotta, majd utánaeredt. Amikor kifulladva lefékezett a fiú mellett, az eladó már Kibum kezébe nyomta a csomagot, blokkal együtt.
-Hyo, boldog karácsonyt- mosolyodott el Kibum, átnyújtva neki.
-Kö..köszönöm. Igazán nem kellett volna- pirult el a lány.
-Azt hadd döntsem el én- nyújtotta ki a nyelvét a fiú.
-Jó, oké, nyertél.
-Na látod. Juj, próbáld fel- lelkesedett Kibum, majd addig szekálta HyoYeont, amíg ő fel nem húzta a fejére a sapkát- jól áll.
-Köszi- vigyorgott boldogan a lány- uh, szomjas vagyok. Igyunk valamit.- ebben Kibum is egyetértett és beültek a közeli kávézóba, két forrócsokit rendelve.
Mikor sötétedni kezdett, Hyo felállt, hogy elköszönjön.
-Máris mész?- biggyesztette le a száját csalódottan Kibum.
-Igen, haza kell érnem. Köszönöm a délutánt- nyomott egy puszit HyoYeon a fiú arcára- és a sapkát is. Szia- integetett, majd kiment a kávézóból és pillanatok alatt elnyelte az emberforgatag. Kibum az arcára tette a kezét, ahova a puszit kapta, és érezte, hogy fokozatosan elvörösödik. Nem bírta tovább, előkapta a telefonját, és csupán három számot pötyögött be SMS-be. 1-4-3...

Musical hysteria part II.

Szeptember 10, Japán. Látszólag a JongKey háza tájékán rendeződött minden, hiszen ugyanúgy fanserviceoltak, figyelték egymást, satöbbi. Azonban ez csak egy nagyon ügyesen kialakított kép volt róluk, hiszen a lelkivilágukat nem tárhatták ki a kameráknak és nem lett volna tanácsos egymás nyakának ugrani a rajongók előtt. Amint a szállásként kijelölt hotelbe értek, Key megtudta, hogy az Infinite is ugyanott tartózkodik így szó nélkül becuccolt Woohyun szobájába, amit természesen nem egy ember nézett rossz szemmel. Azaz számszerint kettő. Egy dühösen és csalódottan csillogó szemű dino, aki így Onewval osztozott egy szobán és egy sértődötten puffogó leader,aki jobbhíján kénytelen volt bekéredtzkedni a MyungYeol pároshoz, akik viszont szívesen fogadták Sunggyut.
Jonghyun levetette magát a tiszta, fehér lepedőjű franciaágyra, miközben előhúzta a telefonját, mire Jinki összeráncolt szemöldökkel nézett fel rá könyvéből.
-Jjong..biztos?- kérdezte óvatosan, miközben szemeiből sütött az aggodalom. Ismerte már annyira a főénekest, hogy tudja, mit akar az tenni.
-Tuti- bólintott határozottan a dino- semmi gond. Jól..jól vagyok- suttogta megsemmisülten a mondat végét, mikor meglátta Key Instagramján a videót. Nem akarta megnézni, nem akarta fájdítani a szívét, mégis automatikusan nyomta meg a lejátszás gombot. Kár volt. Magán a felvételen Kibum és Woohyun nem látszott, azonban a vidám röhigcsélésük annál inkább. Jonghyun bele se mert gondolni, hogy mit fognak csinálni ott kettesben, pláne ha piát is szereznek.. Na nem. Azért azt nem feltételezné Keyről, hogy megcsalná, akkor sem, ha baromira haragban vannak, mint most. De..fájt hallania, hogy mennyire jól elvannak. Hiszen Woohyunban minden megvan, ami benne, sőt több is. Ugyanúgy főénekes, kisportolt, gyengéd, vicces.. Hirtelen felindulásból elkezdte olvasni a kommenteket és a szíve kicsit megdobbant, ahogy látta, mennyi rajongó örülne annak, ha ő lenne most Kibum mellett. Hát..nincsenek ezzel egyedül. Szomorúan ledobta a telefont a párnára, majd felállt és nyújtózott egy kicsit.
-Lenézek a bárba- jelentette ki a most megfogalmazódott ötletét, miközben az ajtó felé indult, megigazítva fehér V nyakú pólóját.
-Rendben, de ne maradj sokáig- figyelmeztette Jinki, majd az ajtó becsukódott.
Jonghyun ráérős léptekkel sétált a lift felé, elhaladva az ominózus WooKey szoba mellett, ami előtt egy pillanatra lefékezett, majd fülelni kezdett, de hála a hotel vastag falainak, egy mukkot se hallott. Végül megnyomta a lift hívógombját és öt perccel később már a bár egyik eldugott boxában rendelte magának az erősebbnél erősebb . Azonban nem tudta őket meginni és nem is igazán kívánta a sok alkoholt, plusz két nap múlva fellépnek, úgyhogy annak se tett volna jót. Ő csak ki akarta verni a fejéből Kibumot, akivel bár 'hivatalosan' nem szakítottak, de a kapcsolatuk eléggé a végét járta. Legalábbis Key részéről biztosan. Jonghyun pechére az alkohol nem segített semmit, sőt fokozta azzal, hogy a legdurvább vitájukat visszajátszotta a fejében.
-Key- remegett meg Jonghyun hangja- miért..miért nem mondtad el? Nem tudtad? Mondd, hogy nem tudtad!- bármennyire is könyörgött Jonghyun a hazugságért, a rapper nem tudta rávenni magát rá.
-De..tudtam- felelte halkan, nem merve a másikra nézni. Tudta, hogy olyan látvány fogadná, amire nincs felkészülve. A másik három tag is csak néma csendben figyelte az eseményeket, a vita előszele volt ez.
-Mióta tudod?- folytatta a kérdezz-feleleket Jjong.
-Tegnap délelőtt.
-És..legalább..jó volt?- nyelte vissza könnyeit a dino, mire Key villogó szemekkel végre felkapta a fejét.
-Igen Jjong, kibaszottul jó volt a huszonhét éves színésznővel smárolni, aki nem mellesleg barátom, és most mindenki biztos elkezd kombinálni. Rohadtul jól esett az, hogy nem téged csókollak meg, úgy éreztem magam, mint aki megcsal!- emelte fel a hangját.
-A forgatás fotóin nem tűntél túl gondterheltnek- vágott vissza Jonghyun. És három, kettő, egy..a lavina megindult.
-Mert ez az én musicalem basszus, hadd érezzem már jól magam!- kiabálta idegbajoshoz közeli állapotban a csapat ummája.
-És szólni luxus lett volna erről?- horkant fel Jonghyun is, mire Taemin rémülten bújt el Minho és Onew háta mögött. Nem sokszor látták a főénekest így kijönni a sodrából.
-Szóltam volna, ha nem támadsz le rögtön, amint hazaérsz! Tehetek róla, hogy egy kanos állat vagy, akit csak a farka irányít?!- négy kikerekedő  szempár bámult Kibumra, aki érezte, hogy most túl messzire ment, ám ezt esze ágában sem volt kimutatni, csak dühösen fújtatva beszáguldott a JongKey hálószobába, olyan erővel bevágva az ajtót, hogy az ablakok is beleremegtek.
-Jól van Kim Kibum, foglald el azt a kicseszett szobát is- ordította Jonghyun, majd fogta a cipőjét és pillanatok alatt eltűnt a lakásból. Az ajtóknak és ablakoknak nem az volt a szerencsenapjuk.
-Jajj- nyelt egy nagyot Jinki, és ezzel tökéletesen el is mondott mindent...

-Jonghyun~ Hahó, Jonghyun- keltegette a világ legédesebb hangja a dinot, mire az lassan kinyitotta pilláit, de rexlefből csukta vissza az éles fény miatt. -Ahh, hol vagyok?- kérdezte sajgó fejét dörzsölgetve isten tudja kitől. Mikor kinyitotta végre a szemeit és látott is már valamit, akkor esett le neki, hogy két oldalról bámulják, de nem is akárkik. Woohyun és..és Key. -Miért vagyok itt?
-Megtaláltunk a bárban- mesélte az Infinite főénekese.- az asztalra dőlve sírtál, majd mikor odamentünk, hirtelen elaludtál és úgy kellett felhoznunk. Sajna nem tudjuk, melyik a szobátok, úgyhogy ide tettünk aludni- fejezte be a 'sztorit', mire Jonghyun a faliórára nézett. Hajnali kettő. Huppsz, Jinki jól le fogja szidni.
-Baboya- nézett rá hirtelen Key, aki eddig csendben ücsörgött- tudod, a sok alkohol megárt. Nem szabad annyit innod- rázta meg a fejét dorgálóan, de a hangja tele volt aggodalommal, ami átmelengette Jjong szívét, ahogy Keyt nézte. Nem tehetett róla, még mindig óriási hatással voltak rá azok a cicaszemek és érezte, hogy a másik is így figyeli őt. Annyira adott volt az egész ott és akkor. A sebesült férfi és az ápoló nő, mint szerelmespár. Egy szörnyen béna romantikus film harmadil jelenetébe simán elment volna, mikor hirtelen Woohyun megköszörülte a torkát és köztük megszakadt a szemkontaktus.
-Khm..szóval..most magatokra hagylak titeket- indult enyhén zavarban, tarkóját vakargatva az ajtó felé, de Key hangja megállította.
-Woohyunnie, nem kell elmenned. Ez a te szobád, nem Jonghyuné- és tessék, az aggodalom eltűnt, és a dino újra üdvözölhette azt a jeges, távolságtartó hangvételt, amit volt szerencséje megtapasztalni az elmúlt napokban..

Musical hysteria

A feszültség szinte tapintható volt a SHINee-dorm hálószobájában, pedig Key egyedül tartózkodott a helyiségben, azonban vibrált az idegtől. Egy ideig járkált fel-alá, aztán elfeküdt az ágyon, majd felült, hajába túrt és újrakezdte az egész műveletsort, miközben folyamatosan gondolkozott. Hol összekulcsolt kezekkel, hol állát támasztva, hol száját harapdálva, de töprengett. Mégis hogyan tálalja ezt az egészet? Hogy lehet az ilyesmit elmondani egyáltalán? Vagy lehet, hogy nem kéne ennyire felfújni a dolgot? De attól még muszáj elmondania, különben balhé lesz. Jajj, csak érnének már haza a többiek! Végül telhetetlenségében felpattant a szőnyegről, amin eddig feküdt, azzal az elhatározással, hogy addig lezuhanyzik. Amint felkapta a törülközőjét, orbitális üvöltés rázta meg a lakást hála Jinkinek, jelezve, hogy megjöttek. Na nem mintha nem lett volna abszolúte egyértelmű a zajokból.
Key már indult volna ki az ajtón, hogy üdvözölje őket, azonban egy akadály állt az ajtóban, ellehetetlenítve a továbbjutástól. Az akadály Kim Jonghyun személyében szinte azonnal párja ajkaira mart, mintha azt akarná mondani vele, hogy 'egész nap nem láttalak, hiányoztál'. Key először megszeppenve csókolt vissza a hirtelen jött mozdulatsortól, ám amikor érzékelte, hogy párja odalenn kissé be van indulva, huncutul elvigyorodott. Jonghyun szó nélkül kezdte az ágy felé terelgetni, majd huppanva érkeztek a fekhelyre. A dino puszikkal kezdte ellepni Kibum nyakát és kulcscsontját, amit a másik jóleső sóhajokkal értékelt.
-Jjongie..beszélnünk kéne- nyögte elhalóan, mikor párja keze alsónadrágjába csusszant.
-Majd később, oké?- csókolta meg a főénekes, mire Key megadóan hunyta le szemeit, átadva magát a jóleső érzésnek. Soha nem tudott ellenállni az ő kiskutyusának, és ezért jópárszor el is átkozta magát, de nem tudott mit tenni.. Most is csak hagyta magát, és mindenét odaadta Jonghyunnak.
Mikor kifáradtan, kimelegedve, de annál inkább kielégülve feküdtek egymás mellett az ágyon, jobban mondva Key Jjong mellkasán szuszogott, a dívának hirtelen kipattantak a szemei.
-Jonghyun- susogta a sötétbe, de választ nem kapott, így kezdett komolyan bepánikolni. Nem tudta elmondani neki, és holnap már hajnalban el kell mennie, hiszen kezdődik a forgatás. Akkor..írja le neki talán majd SMSben? Na ne, az olyan személytelen és bunkó. Esetleg ha hagyna neki egy cetlit valahol.. Igen, talán ez jó lesz. Így Kibum valamennyire megnyugodva hunyta le szemeit  hozzábújva szerelméhez és hagyta, hogy szépen lassan elaludjon a másik egyenletes szuszogására..

Mikor reggel Jonghyun felébredt, egyedül találta magát az ágyban, ami nem kicsit lepte meg. Megtapogatta maga mellett a lepedőt, ami szinte teljesen hideg volt már, ergo Key hamar elment. És még csak nem is szólt neki! Kidörzsölte a szeméből a maradék álmosságot, majd felállt, és nyújtózkodás közben a szekrényéhez lépett. Egy kis keresgélés után talált egy tűrhető állapotú pólót, majd felhúzott egy alsónadrágot és úgy sétált ráérősen a konyhába,hogy valami információt szerezzen Key hollétéről.
-Jó reggelt- köszönt a konyhában reggeli kávéját szürcsölgető Onewnak- Hyung, nem tudod véletlenül, hogy Kibum hova ment?- hajolt be félig a hűtőbe.
-Musicalt forgat, korán le kellett lépnie. Azt hittem, szólt neked- csodálkozott a leader.
-Mintha rémlene valami- ráncolta a homlokát Jonghyun, majd hirtelen beugrott neki. Bonnie és Clyde. Tényleg, Key rengeteget áradozott róla, napok óta másról sem tudott beszélni. Teljesen fel volt pörögve attól, hogy újra bedobhatja magát egy színdarabban. -Akkor ma tuti későn jön haza- huppant le Jinki mellé nagy, bánatos szemekkel.
-Legalább nem fogtok annyit hangoskodni éjjel- lődörgött be a helyiségbe Minho is, egy mandulamutogató ásítás közepette- egyénként jó reggelt.
-Taemin hol van?- forgatta a fejét Onew- máskor sose ő az utolsó.
-Mert Key szokta ébreszteni- kuncogott a rapper- most, hogy elment Key-ssi, Taemin szépen kialussza magát.
-Mondjuk nem is árt neki- jegyezte meg Jonghyun, visszagondolva, hogy mennyi munkájuk volt az utóbbi időben.

Viszont amikor a maknae délután kettőkor se került elő, a hármasfogat kezdett gyanút fogni.
-Ez meghalt, vagy mi a fene?- kérdezte Jonghyun a masszázsszékben terpeszkedve, miközben Minhonak drukkolt a Fifaban, aki már kettő nullra vezetett a tapasztalatlan Jinki ellen.
-Megnézném, hogy mi van vele, de..-harapta be alsó ajkát Minho, a meccsre koncentrálva.
-Jó, akkor megyek én- állt fel szemforgatva Jjong, hogy két perccel később Taeminnel térjen vissza, aki valóban úgy tűnt, hogy álmából lett felriasztva.
-Ez a kis pimasz animemaratont tartott éjjel kettőig- árulta be simán.
-És nekem nem szóltál?- kapta fel a fejét a TVtől Minho megbántott arccal.
-Bocsánat, hyung- ásított Taemin, majd úgy döntött, hogy nem alszik vissza, így a laptopjával beült a konyhába, hogy ott netezzen tovább. Mindenki visszatért az eredeti elfoglaltságához, mígnem egy jó húsz perccel később a maknae kissé rekedt hangon megszólalt.
-Jonghyun hyung..ide tudnál jönni?
-Persze. Vége az animének, vagy mi?- lépett be a konyhában a dino vigyorogva, amitől Taemin egyből elszomorodott. Tudta, hogy amit mutatni, az egyből lefagyasztja a mosolyt a főénekes arcáról, de úgy érezte, muszáj neki is tudnia róla.
-Igen, már kivégeztem- legyintett egy fokkal fehérebb arccal- de..valamit látnod kell- mondta halkan.
-Miről van szó? Taemin-goon, jól vagy?- kérdezte aggódóan Jonghyun, mire a fiatalabb szó nélkül felé fordította a laptopját. A főénekes szemei azonnal kikerekedtek, és szinte azonnal leroskadt az egyik székre. Nem akarta nézni, nem akarta látni, de mégis. Pislogás nélkül bámulta a fotót, és minden egyes másodperc elteltével egyre több tőrt érzett a mellkasába fúródni. Nem tehette ezt Key...
-Hyung- ült mellé azonnal Taemin, hogy átölelje,miközben érezte, hogy forró könnycseppek szánkáznak végig az arcán. Tudta, hogy csak egy musical, amit lát, tudta, hogy meg van rendezve, Kibumnak muszáj ezt csinálnia. Mégis sírt, maga se tudta pontosan, miért. Talán, mert Key nem szólt neki, hogy nem tartotta fontosnak az orrára kötni? Vagy talán csak azért, mert látta, hogy egy másik lány csókolja Keyt. Azokhoz az ajkakhoz, amik eddig csak az övéi voltak, más is hozzáért. Jonghyun ígyis megviselt szíve lassan kezdett porbahullani, hiába próbált erősnek látszani. Először a We Got Married, most meg ez..