The Hidden Camera (2/2) /BTS - VHope/

-Mi volt ez az egész, srácok?
-Mi csak..-kezdte hebegve Hoseok, ám a leader indulatosan közbevágott.
-Remélem tudjátok, hogy túl lőttetek a célon. Normálisak vagytok? Bárki beszállhatott volna hozzátok a liftbe! És ha felismernek? Arról meg nem is beszélve, hogy az egész felvette a kamera. Óriási szerencsétek, hogy eddig csak mi láttuk ezeket a felvételeket. Hogy lehettetek ilyen felelőtlenek?- dühösen szuszogva, szemrehányóan meredt a két fiúra, akik szótlanul bámulták a földet. Nem tudtak magyarázatot adni erre az egészre, hiszen ők maguk sem tudták, hogy mit műveltek ott benn!
-Hyung, én--vett egy nagy levegőt végül J-Hope- sajnálom. Viszont kérlek Taehyungiet ne büntesd, az én hibám az egész. Láthattátok ti is, hogy nem ő kezdte. Sajnálom, hogy túlzásokba estem. - horgasztotta le ismét a fejét bűnbánóan.
-Khm..jó, rendben- biccentett megenyhülve RapMonster- akkor..a felvételeket most szépen eltüntetitek, visszaöltöztök és akkor meg van az egész bocsátva- mosolyodott el a mondat végén, mire V-nek és J-Hopenak is felderült az arca- elmegyek a kamerafelvételekért, itt várjatok meg- szólt immár az egész csapatnak, majd elsietett a folyosón.
-Köszönöm, hogy megvédtél- nézett félszegen Taehyung J-Hopera.
-Ugyan már- legyintett a másik.- Semmiség. Végülis tényleg így volt.
-Na jóó- szólt közbe Jimin- viszont előttünk nem titkolózhattok. Mióta vagytok együtt?
-És mi miért nem tudtunk róla?- tette karba kezeit sértődötten Suga, mellette Jungkook bólogatott, szintén megbántott arccal.
-Tessék?- V köpni-nyelni nem tudott volna- Nem..nem vagyunk együtt- tiltakozott zavartan, érezve, ahogy a vörös árnyalat felkúszik a nyakán.
-Mostmár tényleg nem kell titkolni, nyugodtan bevallhatjátok- biztatta őket mosolyogva Jin is, mire Taehyung és J-Hope értetlenül bámult rájuk.
-De mi tényleg nem vagyunk együtt- erősítette meg Hoseok is.
-Na, ne játszátok meg magatokat- rázta meg a fejét Jimin- csak elcsábításról, flörtről szólt a feladat, nem egymás torkának nyalogatásáról. Az ember csak úgy nem lenne hajlandó egy liftben lefeküdni a csapattársával...
-Kivéve, ha az a párja- fejezte be a gondolatmenetet JungKook.
A két fiú a beszélgetést hallgatva egyre jobban elvörösödött, kiverte őket a víz, ahogy realizálták magukban a helyzetet. Igazuk volt a többieknek. Viszont ők tényleg nem voltak együtt.
-Srácok- V hangja szinte nyüszítésnek hangzott- J-Hope nem a barátom, oké? Nem a pasim és nem lennék hajlandó lefeküdni vele se semmi mást csinálni!
-A kamerán nem úgy tűnt..- vetette közbe Suga.
-Mert ott el kellett játszanom, az ég szerelmére!- temette kezeibe arcát Taehyung és a sírás kerülgette.- Csak..felejtsük el ezt az egészet, kérlek- azzal megfordult, és rohanni kezdett a mosdó irányába. Útközben szinte nekirepült RapMonsternek, aki pont hozzájuk igyekezett, de nem törődött vele, csak futott tovább, meg se hallva a leader értetlenkedését.
Berontott a fiúmosdó ajtaján, majd lekuporodott a csapok mellé a földre. Karjait átkulcsolta a térdén, lehunyt szemmel igyekezett csillapítani remegését, és rendet tenni a fejében. Túl sok volt így neki egyszerre ez az egész, túl..mocskos és megalázó. Haragudott magára, hogy nem volt képes ellenállni, hogy gyengének és alárendeltnek látták. Nem ítélte el soha a melegeket, sőt senkit, de most..most, hogy átélte ezt a helyzetet, megrettent. Bár a srácok viszonylag nyugodtan fogadták, de mit szólna a családja, ha megtudná, hogy ezt tette? Hány ezer rajongójának a szívét törné össze ezzel?
Az érzések és a gondolatok össze-vissza kavarogtak benne, mégis azt találta a legfurcsábbnak..hogy élvezte. Élvezte a csókot, élvezte azt, hogy J-Hope irányította, ahogy nyelveik játszadoztak, ahogy megszívta a nyakát..Mindent.
-Taehyung, itt vagy?- nyitott be hirtelen az ajtón Jin, mire a fiatalabb összerezzent- ó, megvagy, hála az égnek- sóhajtott megkönnyebbülten.- Miért futottál el? Megijesztettél minket.
-Nem tudom, hyung. Nem tudok semmit- kesergett Taehyung, mire Jin lehuppant mellé a kőpadlóra.
-Tényleg nem vagytok együtt Hoseokkkal?- kérdezte halkan az idősebb, mire V könnyes szemmel megrázta a fejét.- De hát akkor..hogy? Mi volt ott benn az egész?
-Túlságosan hirtelen történt az egész- szólalt meg rekedten Taehyung, mikor összeszedte a gondolatait.- Nem gondoltam volna, hogy Hoseok-ah ilyen..nyomulós lesz. De..nem tudtam ellenállni neki- vallotta be csüggedten- pedig eddig soha nem tekintettem rá másként, mint egy barátra. Miért történik akkor ez, hyung?- emelte kétségbeesett tekintetét az idősebbre, aki eddig csendben hallgatta.
-Biztos, hogy eddig semmilyen vonzalmat nem éreztél iránta?- kérdezett vissza.
-Biztos- vágta rá V- azaz...néha pici görcsbe rándult a gyomrom, meg vele szeretek a leginkább lenni, de ez semmit nem jelent. Vagy de?- nézett megint Jinre.
-Attól tartok, hogy de- sóhajtott- nagyon hamar megadtad magad Hoseoknak- idézte fel a liftbeli jelenetet.
-De én..én akkor..me-
-Nem biztos, hogy meleg vagy- vágott a szavába Jin- lehet, hogy biszexuális. Figyelj, ebben semmi baj nincsen. Tudunk titkot tartani- pislogott bíztatóan- és mi egyáltalán nem ítélünk el titeket, ha összejöttök. Láttad, semmi rosszallás nem volt most sem az arcunkon. RapMonstert meg bízd csak rám- találta ki a fiatalabb gondolatait- meg lehet ám győzni őt is, nem kell félni tőle.
-És akkor szerinted..Hoseok-ah is szeret engem, mint én őt?- remegett meg V gyomra.
-Valószínűleg igen- biccentett mosolyogva a másik, látva, ahogy Taehyung életkedve visszatér. És akkor hirtelen V úgy érezte magát, mint aki mindent ért. Azért volt igazából rossz a hangulata, mert úgy képzelte, hogy J-Hope csak játszik vele, nem gondolta komolyan az egészet. Viszont ha Jinnek igaza lesz.. akkor ő lesz a legboldogabb ember a világon.
-Taehyungie, Jin-ah- rontott be hirtelen egy igen idegbajos állapotban lévő Hoseok az ajtón, majd amikor meglátta a földön a két említettet, egy fokkal megnyugodott- már mindenhol kerestelek titeket- lépett feléjük, felvéve a szemkontaktust V-vel. Jin ekkor megérezte, hogy itt most olyan beszélgetés fog zajlani, ami nem tartozik rá, úgyhogy gyorsan feltápászkodott, majd egy bíztató mosolyt küldve utoljára feléjük, elhanyta a mosdót.
J-Hope letelepedett Taehyung mellé, oda, ahol eddig Jin ült, majd percekig szótlanul bámultak maguk elé, kínosan feszengve. Végül a fiatalabb egy sóhaj kíséretében ráhajtotta a fejét Hoseok vállára, aki megsimította az arcát. Azonban V sóhaja nemcsak a feszült helyzetre vonatkozott. J-Hope látványára eszébe jutott kellemetlenül szűk nadrágja, és amint látta, ezzel a másik is így volt.
-Nem..akarunk túl lenni AZON a részen?- szólalt meg végül Hoseok- és aztán..megbeszélnénk a dolgot.
-Oké- suttogta Taehyung, mire az idősebb azonnal az ajkaira mart, ő pedig ösztönösen magára húzta a másikat, úgy döntve fejét a hideg csempének. Hoseok most nem sokat teketóriázott, egy laza mozdulattal széttépte a fiatalabb fehér ingét, hogy utána végignyaljon a puha bőrén, mire V-t kirázta a hideg, úgy sóhajtott fel az élvezettől.
Mivel Taehyung még sohasem volt együtt fiúval /se lánnyal/, Hoseok irányított végig, ám ezt a másik egyáltalán nem bánta. A mosdó hamarosan visszhangzott a nyögéseiktől, majd mikor V az idősebb nevét nyögve elélvezett, és pár másodperc után Hoseok is követte, lihegve borultak egymás nyakába.
-Taehyungie..isteni voltál- simította ki izzadt tincseit a szeméből J-Hope, majd egy puszit nyomott V homlokára.
-Te is- bújt hozzá szorosan a fiatalabb, nem törődve a hideg kővel, ígyis sikerült párás helységet csinálniuk a mosdóból.- Akkor mi most..?- kezdte félve.
-Azt hiszem, igen- válaszolt a be nem fejezett kérdésre a másik.- Szeretlek Taehyungie, és szeretném, ha a párom lennél. Mit szólsz hozzá?
-Hoseok-ah..én is szeretlek- vigyorodott el zavartan- viszont vissza kéne menni a többiekhez- húzta el a száját- biztos várnak már- igyekezett felkelni, de J-Hope egy laza mozdulattal visszahúzta maga mellé.
-Várjanak csak- legyintett- ez a mi napunk.
-Igazad van- értett egyet Taehyung mosolyogva.- Szeretlek, te babo.

The Hidden Camera (1/2) /BTS - VHope/

Előszó: a BTS Rookie King showjának a The Hidden Camera részéből jött az ihlet. A lényeg ugyanaz, valaki benn van a liftben, egy rejtett kamera felveszi, a többiek pedig látják, hogy mi történik benn.Csak most eléggé meglepő látvány tárul eléjük...

Már hat tag túl volt a liftes jelenetén, még J-Hope volt hátra. A többiek jókedvűen várakoztak a tizenhetedik emeleten, előre kárörömmel nézve össze. J-Hopenak ugyanis nem a szokványos ''bejön egy koktélruhában pityergő lány és végignyomkodja a gombokat'' feladat jutott, hanem az, hogy csábítsa el az első liftbe szálló embert, akik a műsorvezetők ötlete alapjánTaehyung lesz. V, amikor meghallotta ezt az elég bizarr ötletet, lángba borult arccal igyekezett ellenkezni, ám tudta, hogy esélytelenül. Ha egyszer valamit a felettesek kitalálnak, azt meg kell csinálniuk. Annyit viszont el tudott érni, hogy megmondták neki, hogyha nagyon kínos lesz a jelenetük, akkor azt egyszerűen kivágják a műsorból.Taehyung ezért hálás volt nekik, mivel nagyon rossz előérzete volt..

J-Hope mit sem sejtve szállt be a liftbe a nyolcadik emeleten, apró kis görccsel a gyomrában. Miközben megnyomta a tizenhetedik gombját, és a lift elindult felfelé, végig azon imádkozott, hogy valami csinos kiscsaj szálljon be mellé, ne mondjuk egy hatvan éves néni. Hiszen hiába volt ő a nyitott, őrült Hoseok, nem mindent vállalt be ő sem, pláne, hogy azt tiszteletlenségnek is tartotta. Így csak magában dudorászva számolta az emeleteket, amikor a tizenegyediken hirtelen megállt a lift és lassan kinyílt az ajtó. Hoseok ajkába harapva, izgatottan bámult előre, majd szemei, ha lehet, még nagyobbra kerekedtek, mint eddig, úgy bámult belépő csapattársára.
-Szia, Hoseok-ah- vigyorodott el V, mert hiába a kínos feladat, az idősebb fején nem lehetett nem nevetni.
-Dongsaeng..szia- nyelt egyet zavarában J-Hope, majd kínosan elfordult, miközben Taehyung (feladata szerint) egyesével benyomkodta az emeletek gombjait egészen a tizenhetesig. Szerencséjére a másik nem vette észre remegő kezét. Mikor végül benyomta a záródás gombot, kissé hátralépett, majd a beállt csendben a padlót fixírozta.
J-Hope eközben folyamatosan lelki csatát vívott magában, hol józan, hol kevésbé józan eszére hallgatva. Ám azt is tudta, hogy nincs sok ideje, ha felér a lift és ő nem teljesítette a feladatát, kétségtelenül beég, a többiek halálosan szétoltják. Végül elnyomva magában egy sóhajt, Taehyung felé fordult, remélve, hogy a fiatalabb veszi majd a lapot és nem haragszik meg rá.
V azóta is az igen érdekes és izgalmas padlót bámulta meredten, így igencsak összerezzent, amikor két kar hirtelen a dereka köré fonódott és egy test nyomódott az övéhez.
-Taehyung-ah- Hoseok forró lehelete a nyakát csiklandozta, mire önkéntelenül is kirázta a hideg. -Említettem már..hogy mennyire észveszejtően jól nézel ki? - V erre nagy szemeket meresztve fordult szembe az idősebbel, mire pár emelettel felettük a bandából kitört a röhögés. A mikrofonoknak keresztül ők is jól hallottak mindent.
-H-hyung? Tessék?- pislogott nagyokat Taehyung, mintha semmiről sem tudna. J-Hope érezte, hogy most már nincs visszatáncolás, még pár emeletig játszania kell.
-Jól hallottad- cirógatta a fiatalabb oldalát- Jól nézel ki és olyan..finomnak tűnsz- húzta magához még közelebb. Amikor V a szemeibe nézett, komolyságot és..és tüzet látott benne lobogni. Ilyen jó színész lenne a másik? Mert akkor jól rejtegette idáig előlük ezt a vénáját.
-Ugyan már, hyung- bújt ki szégyellősen az őt ölelő karok közül. - Túlzol- igyekezett elslisszanni, de Hoseok nem engedte.
-Ne menekülj tőlem- mosolyodott el szelíden, ám egy fokkal mélyebb hangon, amit V nem tudott hova tenni.- Tudom, hogy te is szeretnéd- hajolt hozzá közelebb...

Amit ezek után a tizenhetedik emeleten várakozó társaság látott a kijelzőn, az felülmúlta minden elképzelésüket. Tátott szájjal, leblokkolva bámulták, ahogy J-Hope, magához húzza a tehetetlen Taehyungot, kezeit a fiatalabb fenekére csúsztatja és mélyen megcsókolja. Látták, ahogy V nyitott szemekkel bámul, azt is, ahogyan ellenkezni próbál, de a végén megadóan hunyja le a szemeit, majd átkarolva Hoseok nyakát, belesimul a csókba. RapMonster automatikusan rakta a kezét Jungkook szeme elé, ahogy J-Hope a nyelvét is bevetette az elcsábításba.

Taehyung felnyögött, amikor nyelveik találkoztak, majd heves párbajt vívtak az ő szájában. Hoseok belemarkolt a fenekébe, mégjobban magához húzva, így V megérezte..azt, hogy a másik teljesen be van indulva. Szenvedélyesen beletúrt az idősebb hajába, majd bele is markolt, mikor a másik megszakította a csókot és nyakához hajolva finoman megszívta a bőrt. Apró csókokat hintve haladt lejjebb, elérve V kulcscsontját, miközben a fiatalabb jólesően sóhajtozott. Már épp elkezdte kigombolni a fiú ingét..amikor hirtelen a lift megállt, az ajtó pedig kinyílt a tizenhetedik emeleten. Ők azonban semmit nem érzékeltek ebből, folytatták tovább egymás vetkőztetését egészen addig, amíg meg nem hallottak egy nagyon is ismerős hangot.
-Megmagyaráznátok ezt?- RapMonster dörrenő hangja visszhangzott a liftben, majd a páros lassan az ajtóban álló banda felé fordult.
-A fenébe- suttogta Taehyung.

Boy in luv /J-Hope x Taehyung/

Emlékszik még valaki arra csókra, amit Taehyung és J-Hope csak ímmel-ámmal volt hajlandó csinálni az egyik műsorukban, kamerák előtt? Ami után mindkettejük a földön fetrengett és egymást csapkodták? Nos, egy ember azóta sem tudta kiverni a fejéből azt a pár másodpercet..és ez az ember maga Taehyung volt. Maga sem gondolta volna, hogy a forgatás előtti lelkivilágát ez mennyire felborzolja. Pedig pontosan így történt.. Azóta Taehyung igyekezett egyre barátibbá kialakítani viszonyukat, nehogy J-Hope bármit is megsejtsen arról, amit iránta érezhet. Ha gondolatai valahogy a média elé kerültek volna, az biztos, hogy nem vet jó fényt se rá, se J-Hope-ra, sem a csapatra. És azt egyáltalán nem szerette volna. Ezért ahelyett, hogy férfiasan odaállt volna J-Hope elé, bevallani mindent, inkább azt az utat választotta, hogy esténként, elalvás előtt különféle álmokat szövögessen arról, amiről tudta, hogy úgysem teljesülhet be.

Na jó Taehyung, ez már a szánalmasan nyálas kategória, amit csinálsz. Szemei kipattantak a sötétben, miközben folyamatos sértéseket vágott saját fejéhez. Ennyi idő alatt más már lépett volna, vagy elfelejtette volna a fenébe. Fiúról van szó, érted? Fiúról! Józan esze megpróbált túlkerekedni szerelmes szívén és ezek a gondolatok egészen szilárdak maradtak addig, amíg meg nem látta J-Hope-ot minden áldott reggel. És emiatt a szív minden egyes alkalommal győzött az ész felett, ezt a mondást már Taehyung is tudta igazolni. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. Csalódottan sóhajtott, miközben a sötét plafont tanulmányozta, ami bár nem tűnt túl izgalmasnak, mégis kevésbé fájt, mintha lehunyt szemmel képzelődött volna. De sajnos a gondolatai áramlása ellen nem tehetett semmit. Hallotta J-Hope nevetését a fülében, érezte karján a baráti öleléseket, az illatát, ami képzeletben most is körüllengte. Ökölbe szorított kézzel ült fel, igyekezve visszafogni indulatait. Ez az egész neki túl sok volt, hiszen ő még nem igazán élt át ilyesmit. A szerelem érzését..Pláne egy fiú iránt. Ő ehhez kevésnek bizonyult, hogy egyedül megoldja a problémát. Esetleg...úgysem tud ma éjjel már aludni...
Óvatosan odaaraszolt RapMonster ágyához és megbökte, azzal a szándékkal, hogy felkeltse. A leader álma nem volt túl mély, így hamar reagált az őt érő bökésre, laposakat pislogva nézett a mellette guggoló fiúra.
-Hyung..beszélhetnék veled..kinn?- kérdezte halkan, szinte fogai között szűrve a szavakat.
-Muszáj most?- nyüszített RapMon, nem igazán akarva megválni puha ágyától.
-Igen. Eléggé- vakarta meg Taehyung a tarkóját. Úgy érezte, ha tovább marcangolja magát egyedül, szépen lassan beleőrül.
-Oké, de akkor itt benn maradhatunk? Úgyis alszanak a többiek- a leader érezte, hogy a fiatalabb ideges és szüksége lehet rá, ezért egyezett ebbe bele. Úgyis ő panaszkodik neki keveset mostanában.
Taehyung lopva körülnézett a szobában.  J-Hope tőlük úgy öt méterre feküdt, egyenletesen szuszogva. Ezek szerint alszik.
-Rendben Taehyunnie, ki vele- tornászta fel magát RapMonster ülő helyzetbe, megpaskolva maga mellett a takarót, mire a fiú vonakodva leült mellé. Láthatóan vibrált az idegtől. És ez nem is volt túlzás. Taehyun pár másodpercig gondolkozott azon, hogy jobb lett volna, ha bele se kezd, de most, hogy felkeltette a leadert, már nem volt visszatáncolás. Sóhajtott egy hatalmasat, majd szemeit RapMonsterre emelte. Vagyis arra a sötét foltra, amit a leadernek vélt.
-Arról van szó- kezdte fojtott hangon- hogy..szóval van valaki, aki nekem..nagyon tetszik- harapta be alsó ajkát. És fogalmam sincs, hogy elmondjam-e neki, vagy ne..egyáltalán nem tudok semmit, hyung!- fakadt ki végül.
-Nocsak, valaki megdobogtatta Taehyungie szívét- a leader hangján hallatszott, hogy elmosolyodott.-Mennyire ismered a lányt?- kérdezte, mire a fiatalabbnak összeszűkült a gyomra. Ha tudná, hogy nem lányról van szó..de ennyire nyílt nem mert lenni az idősebbel.
-Ami azt illeti.. elég jól ismerem.
-És arról akkor esetleg tudsz, hogy neki tetszik valaki más?
Taehyung elgondolkozott.
-Nem, azt hiszem nem.- ismerte be.
-Akkor azt hiszem, szabad a pálya, Taehyungie. Ha nem foglalt a szíve, akkor szerintem simán megkörnyékezheted. Végülis te bárkit leveszel a lábadról- Taehyung ajkai idegessége ellenére apró mosolyra húzódtak a szavak hallatán- én csak azt tudom mondani, hogyha nagyon szereted, akkor inkább mondd el, minthogy magadban tartsd. Plusz valaki elhalászhatja az orrod elől.
-Köszönöm szépen hyung, azt hiszem, igazad van- Taehyung hangja egy fokkal vidámabb volt már, mint amikor leült, valahogy a leader megnyugtatta- tényleg köszönöm a segítséget és sajnálom, hogy felébresztettelek- indult vissza csendben az ágyához, amikor RapMonster még utánaszólt.
-Csak egy kérdés..Mi ismerjük esetleg azt a személyt?- kérdezte pajkos hangon.
-Jobban, mint gondolnátok- felelte Taehyung, majd bebújt az ágyába és ott háromszor fejbe verte magát. Hogy mondhattam ezt neki?! Viszont..teljesen igaza van. Holnap..Holnap elmondok mindent J-Hopenak!

Másnap reggel Taehyung egy nagy vigyor kíséretében ült le Suga és Jin közé reggelizni, amit a többiek is észrevettek és nem bírták nem szóvá tenni.
-Mi ez a nagy jókedv, Taehyung?- szórt müzlit a táljába Jimin- Valami szépet álmodtál esetleg?
-Hát..úgyis mondhatjuk- húzta be zavartan a nyakát az említett, lopva RapMonsterre pillantva, aki barátságosan hunyorgott rá. Taehyung tekintete ezután a leader mellett ülő J-Hopera vándorolt, aki azonban aznap reggel szokatlan komorsággal kanalazta a reggelijét. JungKook ezt szintén észrevette és hirtelen lecsapta a kanalát az asztalra.
-Taehyung, J-Hope!- szólt szinte parancsolóan, figyelmen kívül hagyva azt, hogy éppen ő a legfiatalabb.- Gyertek velem. Most- rángatta fel mindkettejüket a székről, majd kitessékelte őket a nappalin át és láthatóan nem zavarták hyungjai értetlen és rosszalló pillantásai. Végül megállt velük a gardróbszobánál, majd csípőre tette a kezét, úgy nézett rájuk villámló szemekkel.
-Ti! Most bementek ide és addig nem jöttök ki, amíg nem jöttök végre össze, mert én nem vagyok hajlandó tovább nézni ezt a szerencsétlenkedést- fújtatott dühösen, majd rájuk zárta az ajtót.
-Ez meg..mi a franc volt?- nyögte ki végül J-Hope, miután felébredt a sokkból, Taehyung azonban zavartan tanulmányozta zokniját. JungKook minden bizonnyal kihallgatta az éjszakai beszélgetésünk a leader-hyunggal..de hogy a fenébe jött rá, hogy J-Hope-ról van szó? És mi az, hogy egymásnak valljunk szerelmet? JungKook..ilyen okos lenne? Vagy csak kreál történeteket? J-Hope..lehet, hogy szeret engem?
-Miről.. miről beszélt JungKook?- kérdezte halk, remegő hangján.
J-Hope lassan oldalra fordította tekintetét, belenézve Taehyung szemeibe. Most rávághatná, hogy fogalma sincs. Hogy nem érti, miért csinálta a maknae az egészet. De..nem tudta megtenni.
-Én..-kezdte, mikor sutyorgás hallatszott a gardrób túloldaláról.
-Szerinted már smárolnak?- kérdezte Jimin, nem épp diszkréten.
-Mekkora egy tahó vagy- vágta rá Jin rosszallóan.
-Várjatok, én nem hallok semmit- ez most JungKook hangja volt.
-Srácok, ugye tudjátok, hogy itt benn tökéletesen hallani mindent?- kérdezte J-Hope feloldódva.
-Futás, futás, futás!- Jimin sürgető hangja hallatszott, majd léptek dobogása és a sutyorgás megszűnt végül.
-Ezek kész vannak- fordult vissza J-Hope fejcsóválva Taehyunghoz, aki vörösen, ajkába harapva nézett fel rá.
-Tényleg..csókról beszéltek?- kérdezte zavartan.
-Azt hiszem, igen- nevette el magát idegesen az idősebb.
-J-Hope, én..-kezdte volna taehyung, de a másik közbevágott.
-Figyelj, tudom, hogy te irtózol ettől az egésztől és tényleg, nagyon nagyon sajnálom, hogy így érzek, de.. nem tudok másképp tenni. Sajnálom, hogy szeretlek, Taehyungie- remegett meg a hangja, elszégyellve magát.
-J-Hope..ne..ne sajnáld- tiltakozott taehyung vadul dobogó szívvel, most, hogy a megálmodott mondat valósággá vált- én is..én is szeretlek téged- tört ki végül belőle az annyi hónapon keresztül magában tartott titok. Ahhoz képest, hogy ez az egész olyan nyálas, mint egy harmadrangú romantikus filmben, soha nem voltam még annyira boldog, mint ott és akkor.-Taehyungie- mosolyodott el boldogan J-Hope, miközben csökkentette a köztük lévő távolságot.. A fiatalabb még soha nem látta a szemeit annyira csillogni, mint akkor.- Annyira szeretlek- lehelte a fiatalabb ajkaira, majd lágyan megcsókolta. A másik automatikusan fonta nyaka köré a karjait, hozzásimulva, miközben ajkaik lágyan becézték egymást. Bárcsak soha ne érne véget..
-Jajj Jimin én úúúgy szeretlek- hallatszott JungKook vihogása az ajtó túloldaláról, mire mindketten összerezzentek.
-Fiúk, mit mondtam a hallgatózásról?- mennydörgött RapMonster hangja, amire csak röhigcsélés volt a válasz- Tűnés innen!
-Ennyit a diszkrécióról- sóhajtott Taehyung