Because Of You~

A zene hangosan dübörgött, mindenki táncolt. Ae-cha is rázta magát a ritmusra. Néha eljárt ebbe a diszkóba, ugyanis valahogy le kellett vezetnie a hétköznapok feszültségét. Most is ezt tette. Csak pörgött, mozgott a ritmust figyelve, és igyekezte kiverni a fejéből a gondokat. Amikor már kifáradt, odasétált a bárpulthoz, hogy igyon valamit. Egyedül volt, de ez nem zavarta, úgy gondolta, hogy majd egy ilyen helyen úgyis megismerkedhet valakivel. Ez így is történt. Csak éppen nem a diszkóban...

Ae-cha az egyik bárszéken ült, és a kóláját iszogatta. Nem szokott inni. Utálta az alkoholt. Amikor a pohár aljára ért, szürcsögött egy kicsit a szívószállal. Ekkor hirtelen minden elsötétült. A fények lekapcsolódtak, a zene leállt. Mindenki kérdőn forgolódott, néhányan ordítva követelték a zenét. Egy néhány másodpercnyi teljes csöndben csörömpölést hallottak. Valaki kiejtette a kezéből a poharát..

Hirtelen valaki befogta Ae-cha száját hátulról. A lány érezte a műszálat a szájában. Az emberen fekete kesztyű volt.
-Eressz el- próbált kiszabadulni a lány. Rángatózott, próbált megfordulni, de sikertelenül. Bele akart rúgni, de az ismeretlen gyorsabb volt nála. Egy kendővel villámgyorsan bekötötte Ae-cha száját, majd felkapta, és a hátsó ajtón kirohant vele. A diszkóba ekkor visszatért az élet. Minden felkapcsolódott, a zene újra elindult, és mindenki ugyanúgy tombolt, mint előtte.

Az épület mögött egy fekete terepjáró állt. Ae-chat ehhez az autóhoz próbálták taszigálni, de nem ment könnyen. Ugyanis a lány nem hagyta magát. Megkísérelte a lehetetlent, azaz elszökni. De a rablója reakcióideje is gyors volt. Kirakta a lábát, így a lány felbukott, és elterült a földön. Érzett valami meleget a lábán. Vérzett. Az ismeretlen szó nélkül felrángatta, és már nyitotta is az autó ajtaját, hogy a lányt belökje. Ám Ae-cha egy hirtelen felindulásból hatalmasat rúgott a férfiba a nem fájó lábával, mire az felordított.
-JunHyung! Segíts már!- ekkor egy másik fiú pattant ki a kocsiból, szemébe húzott fekete kalappal a fején. Megragadta Ae-chat, és egy erőteljes rántással szinte bedobta őt a terepjáróba.
-Úú, köszi- dörzsölgette az első fiú a lábát.
-Istenem, GiKwang, ennyit sem tudsz megtenni?- dünnyögött JunHyung. Kiki csak a fejét rázta, és amikor beültek a kocsiba, hátul Ae-cha tisztán hallotta, hogy a két fiú veszekedni kezd.

Ae-cha a kocsiban gubbasztott, és számolta a perceket. A kocsiból kiugrani menetközben nem mert, így azt tervelte ki, hogy amint megállnak, ő kipattan, és elfut. De merre? Hiszen azt sem tudja, hogy hova viszik. Ám a kérdésére hamar talált választ. Hogy hova fusson? Egy szó a válasz. El. El minél messzebbre. Hogy minél távolabb kerüljön ettől a rémálomtól.

A terepjáró lefékezett egy óriási ház előtt. GiKwang és JunHyung kiszálltak az autóból, majd Kiki hátrament, és kinyitotta a hátsó ajtót. Ae-cha abban a pillanatban kiugrott, és elkezdett teljes erejéből rohanni. Mindenre számított, csak arra nem, hogy két fegyveres fekete ruhás ember fog előtte állni, akik rá fogják a pisztolyukat. Kiki mosolyogva figyelte a lány kétségbeesett arcát, miközben a fegyveres fiúk- DooJoon és HyunSeung- két oldalról közrefogták Ae-chat.

-Mehetünk- biccentett JunHyung, és GiKwanggal együtt beindult a házba. DooJoonra és HyunSeungra maradt a feladat, hogy a hevesen ellenkező, és segítségért kiáltozó lányt behurcolják a házba.

-Feleslegesen kiabálsz- ábrándította ki DooJoon- ha van egy hely, ahol aztán senki nem segít neked, az ez- vigyorgott gonoszul. Ae-cha nem szólt semmit, csak csöndesen duzzogott. Közben bevezették egy sötét szobába. Hozzákötözték egy székhez, majd leültek vele szemben a bőrfotelekbe. A lány most vette észre, hogy nem négy, hanem hat fiú ül ott. Mindannyian feketében, arcuk eltakarva.

-Nos- szólalt meg hirtelen DooJoon- te vagy az a bizonyos Shin Ae-cha?

A lány nem válaszolt.

-Felelj a kérdésemre- mondta DooJoon nyugodt hangon, de a lány továbbra is tüntetően hallgatott.

-Hát így állunk- bólintott a leader, és úgy tűnt, hogy nincs meglepve.- Másképp is tudunk szót érteni- csettintett egyet, mire DongWoon felállt, a pisztolyát a lány fejéhez rakta, ujját rátette a ravaszra. Ae-cha nagyot nyelt.

-Mit..mit akartok tőlem?- kérdezte, nyugalmat erőltetve a hangjára.

-Az ékszerüzletben dolgozol, igaz?

A lány bólintott, még nem sejtette, hogy mire megy ki a játék.

-Neki a titkárnője vagy?- emelt fel DooJoon egy fényképet, amin Ae-cha főnöke látszott, amikor telefonál.

-Mit akartok tőle?- ijedt meg a lány.

-Semmit- mosolygott a fiú.- Tőle semmit. Viszont az ékszerek, és az iratok..-körözgetett az ujjával az asztalon, majd felnézett- Azok jól jönnének.

-Soha!- kiáltott fel Ae-cha, mire DongWoon még jobban a fejéhez nyomta a pisztolyt. A lány hallotta, hogy kattan a ravasz- Soha- ismételte meg halkabban.

-De bizony- vigyorgott DooJoon olyan ,,úgy is az lesz, amit én mondok,, arccal.- És te leszel a mi kis segítőnk- folytatta.

-Nemnemnem- rázta Ae-cha a fejét folyamatosan.

-Biztos vagy benne?- suttogta DongWoon a lány fülébe, és lökött egyet a fején.

-Nem fogok nektek segíteni- mondta Ae-cha dacosan.

-Ha nem akarsz, akkor nem akarsz. Remélem, hamarosan meggondolod magad- állt fel DooJoon, intett, majd kisétált a szobából. A fiúk tudták a dolgukat. YoSeob felhúzta Ae-chat a székből, HyunSeung hátraszorította  a kezeit, JunHyung a hajánál fogva hátrarántotta  a lány fejét, Kiki pedig a torkának szegezett egy kést. DongWoon maradt a fotelban, vigyorogva nézte a jelenetet.

GiKwang a kést szorongatva vizslatta a lány nyakát. Végigsimított ujjával a bőrén, és érezte, hogy Ae-cha szíve a torkában dobog. Ezen elmosolyodott. A késsel elkezdte karcolni a lány érzékeny bőrét. Ae-cha felszisszent, de ezt Kiki figyelmen kívül hagyta. A vér lecsordogált a lány nyakán, le a pólója alá. GiKwang követte a vér útját a késsel,bele-bele vàgva Ae-cha nyakába.

-Elég. Kérlek- kérlelte a lány fájdalmas hangon.

Kiki nem szólt semmit. Egy hirtelen elhatározásból odahajolt a lányhoz, és lenyalta a nyakáról a vért. Ae-nek bizsergett a bőre. Bár rettenetesen fájt, bár nagyon félt, ezen a mozdulaton meglepődött.

-GiKwang, ne szórakozz- mordult fel JunHyung- most kínoznunk kéne.

-Finom vagy- vigyorgott Kiki kajánul, figyelmen kívül hagyva Junnie beszólását.

-Igaza van- szólt közbe DongWoon is- ne most akard kielégíteni a vámpírhajlamaidat.

-Jól vagy- felelt a srác duzzogva, és visszatért ahhoz a tervhez, amit DooJoon mondott nekik- szóval...segíteni fogsz nekünk.

-Nem- felelte Ae-cha, és most már remegett mindene.

HyunSeung megszorította a karját, mire a lány felszisszent.

-Ez nem kérés volt, hanem parancs- suttogta Ae fülébe. A lány hátán végigfutott a hideg.

-Soha. Mit nem értetek ezen? Én nem leszek áruló- mondta Ae-cha.

-Kezd fogyni a türelmem- susogta YoSeob. Intett Kikinek,aki erre ellépett a lánytól. Seobie Ae elé állt, és két ujjával megszorította a lány vállát az idegnél. Ae-cha ekkor iszonyú fájdalmat érzett. A térdeig megroggyantak, és a vállát szorongatva térdepelt le a földre. HyunSeung leguggolt elé, felemelte a lány fejét, és a szemeibe nézett. Fájdalmat,haragot, dacot és könyörgést látott benne. De a fiú nem hiába volt gengszter. Az ő szívét nehezen lehetett meglágyítani. Megsimította Ae-cha homlokát, és közel hajolt hozzá, ajkaik majdnem összeértek.

-Látod?- suttogta Seungie- Itt nem ellenkezhetsz. Itt mi diktálunk.

Ae-cha elveszett a barna szempárban. Bármennyire is volt rideg HyunSeung szeme, még is szép volt. A lány nyelt egy nagyot, és kimondta az a szót, amivel már nincs visszaút.

-Igenis.

DooJoon ekkor visszajött, nagy zajjal levágta magát egy székre, és GiKwang felé fordult.

-Meggondolta magát a dackisasszony?

-Igen- vigyorgott Kiki diadalmasan.

-Szuper- csapta össze a leader a kezét- akkor..vezessétek a szobájába.

YoSeob biccentett, megragadta Ae-cha karját, és kivezette.

-Egy pillanat- szólt utánuk DooJoon, mire YoSeob visszafordult az ajtóból- A karkötő- dobott oda Joonie egy kis tárgyat a fiúnak. Seobie megfogta Ae csuklóját, és rápattintotta a kis szerkezetet.

-Ez meg micsoda?- forgatta a lány a kezét- És miért nem tudom leszedni?

-Nyomkövető karkötő- felelte YoSeob- így biztos nem szöksz meg- vigyorgott magabiztosan.

A fiú elkísérte Ae-chat a szobájához. Nem volt valami nagy durranás, de a lány a helyzethez képest jól járt. Egy szétnyitható pótágy, egy szekrény, sárga falak.

~Egész otthonos. Kaphattam volna rosszabbat is- jegyezte meg Ae-cha magában. Mikor YoSeob egyedül hagyta, elfeküdt az ágyán. A sebeit törülgetve gondolkozott, majd hirtelen felpattant, de már meg is bánta, mert éles fájdalom hasított a homlokába. De ez érdekelte most legkevésbé. Sietve elindult az ajtó felé, és beleütközött a felé igyekvő Kikibe.

-Hová ilyen sietősen?- vonta fel GiKwang a szemöldökét.

-Hol a telefonom?- kérdezett vissza Ae-cha, szinte hadarva.

-Nem lesz már arra szükséged- legyintett a fiú- se a pénztárcádra- tette hozzá.

Ae keze ökölbe szorult, de nem szólt semmit.

-Amúgy...tessék- dobott Kiki a lánynak egy vizes törülközőt.- A kés nyomaira- ahogy ezt kimondta, kicsit elkalandozott.

-Mi van?- kérdezte Ae-cha cseppet sem kedvesen.

-Ja, semmi- rázta meg a fiú gyorsan a fejét- csak...még mindig finomnak tartalak- kacsintott, azzal kisétált az ajtón.  Ae-cha még eny ideig meredt bambán a fiú után, aztán megvonta a vállát, leült az ágy szélére, és csendben gondolkozott.

~Miért mentem bele ebbe az egészbe? És..egyáltalán mit kell csinálnom? Mit tettek volna, ha még jobban ellenszegülök? Biztos megölnek. Az ilyenekből kinézem. És mi a francot művelt velem az a fiú? Mi az, hogy finom vagyok? Biztos minden lánnyal ezt csinálja. Amilyen gazdag lehet, biztos rengeteg k*rvája van. Aishh nem igaz..és mit várnak tőlem? Üssem le a főnököm vagy mi? Bakker, holnap meg kéne mennem dolgozni. Mit fog szólni a főnök, ha nem leszek ott? Keres más embert? Vagy engem akar megtalálni? Hogy szökjek meg innen? Ez a hülye nyomkövető...Mindedj, biztos valahogy ki lehet innen jutni.

A gondolatok cikáztak a fejében. De feleslegesen. A legtöbb kérdésre nem tudta a választ. Így csak hanyatt dőlt az ágyán, és csak reménykedett benne, hogy a választ hamarosan megkapja..

Másnap reggel..

DooJoon csörtetett be Ae-cha szobájába.

-Mi aaaz?- nyöszörgött a lány még félálomban- Ugye a tegnap csak álom volt?

-Nem-mosolyodott el DooJoon gonoszul- ez nagyon is valós.

-Azért reménykedni még lehet- ült fel Ae ásítozva. A leadert meglepte a lány viselkedése. Semmi félelem, semmi izgatottság és úgy beszél vele, mint akivel évek óta ismerik egymást.

~Pont ilyen emberre van szükségem- gondolta a fiú magában.

-És..miért jöttél?- kérdezte Ae-cha kíváncsian.

-Ismertetem a feladatod-kezdte DooJoon- Először is. Este nyolcra haza kell érned. Ha nem leszel itthon addigra...Nos, az meglepetés- Ae látta, hogy a fiú szeme kajánul megvillan- Más. Reggel elmész munkába, úgy mint szoktál. A főnöködet valami kis ürüggyel kiküldöd az irodájából, és elhozod a gyémántkészlet szállitásának a részleteit rejtő mappát. Világos?- Ae-cha közben azon mérlegelt, hogy ezt meg meri-e tenni. DooJoon, mintha csak kitalálta volna a gondolatait, hozzátette- Meg fogod tenni. Muszáj lesz. Figyelünk- mondta komoly arccal.

-Rendben- bólintott a lány.

-Akkor indulj- biccentett DooJoon az ajtó felé.

-Héé- nézett Ae megütközve- És a reggeli hol marad?

-Nők- dünnyögött a srác bosszúsan, azzal felállt, és intett a lánynak, hogy kövesse. Végigmentek egy hosszú folyosón, majd DooJoon benyitott a konyhába.

-Hűű- nézett körbe Ae-cha- Ez szép...és nagy.

A fiú ügyet sem vetett rá, csak gyorsan összedobott egy szendvicset. Kikísérte a lány a bejárati ajtóig, ott mégegyszer elmagyarázta a feladatot, és Ae-cha bevetésre indult.

Ae-cha nyugalommal sétált az utcán, a szendvicsét majszolgatva. Hirtelen egy ismerős hangot hallott.

-Halló? Hallasz?

Ae körbenézett, de nem talált senkit. Ilyen korán nincsenek fenn sokan, most is csak néhány ember kószált az utcán.

-Hahó!!- ismételte a hang, most már hangosabban.

-Mi a...?- forgolódott a lány tehetetlenül.

-A karkötő. Nézz már a karkötőre!- a hang kezdte elveszíteni a türelmét. Ae-cha a karkötőre pillantott, és egy mini kijelzőn meglátta Kiki és HyunSeung arcát.

-Ez a cucc még ilyet is tud?- csodálkozott a lány.

-Így legalább láthatjuk, hogy mit csinálsz, és így üzenhetünk is neked- fontoskodott HyunSeung.

-Hurrá- jegyezte meg Ae-cha kelletlenül.- Vàrj...És mi van ha kikapcsolom?- jutott eszébe, és egy gonosz vigyor kíséretében megnyomta a kicsi piros gombot.

-Ne! Ne kapcsol..-kezdte Kiki de megszakadt az adás. Ae megkönnyebbülten sóhajtott, és tovább indult munkahelye felé. Néhány másodperc múlva a karkötőből megint megszólalt valaki.

-Haha- nevetett erőltetetten HyunSeung- jó próbálkozás, kár, hogy nem jött be- mondta önelégült fejjel.

-Nem igaz, már megint ti vagytok?- kérdezte Ae unottan.

-Most meg mi a baj?- pislogott Kiki ártatlanul.

-Egy: itt állok az utcán, és az emberek azt hiszik, hogy magamban dumálok a karomnak. Kettő: rohadtul nem úgy viselkedtek, mint a gengszter maffiózók.

-Honnan tudod te, milyen a maffia igazából?- kérdezte Seungie meglepve.

-Hát mittudomén. A filmekben általában nem ilyenek- vonogatta Ae zavartan a vállát.

GiKwang felnevetett, azután megrázta a fejét.

-Ez itt nem egy film. Ez a valóság.

~Inkább egy rémálom- akarta Ae-cha mondani, de végül lenyelte a mondtatot. Mert végül is..nem olyan szörnyűek a fiúk. Csak ne kéne lopnia nekik..

Ahogy közeledett az ékszerüzlet felé, lelassította a lépteit. Nem akart bemenni. Mert akkor onnan nincs kiút. Akkor muszáj megtennie. Lecövekelt a bolt előtt, és csak nézte a kirakatot. Pechére a főnöke bentről észrevette, és intett neki, hogy jöjjön már be.

Ae-cha kissé félve belépett, és meghajolt.

-Annyeonghaseyo- köszönt.

-Ae-cha, 10 percet késtél- mondta a főnöke szemrehányóan.

-Elnézést. Többet nem fordul elő- azzal a lány beállt a kassza mögé.

Kilenckor nyitott a bolt, és kezdtek beszállingózni az első vásárlók. Ae-cha mindenkivel kedves volt, és igyekezett a vevők kedvében járni. Egyszer aztán bejött egy ember, fekete kabátban, napszemüvegben.

-Jó napot!- köszönt Ae- Mit szeretne?

-A főnökével akarok beszélni- szólalt meg a férfi mély hangján.

-Azonnal- sietett el a lány az iroda felé.

Kopogott,majd benyitott az ajtón.

-Főnök! Egy úr keresi magát.

-Milyen ügyben?- állt fel a férfi.

-Nem tudom. De önnel akar beszélni.

-Rendben. Köszönöm- és kisétált az ajtón.

Ekkor csipogott Ae-cha karkötője.

-Most jött el a cselekvés ideje. Siess- hadarta DongWoon.

-Honnan tudtátok, hogy...Egy pillanat- Ae-nek kezdett leesni- ti küldtétek azt az embert ugye?

-Igen. JunHyung az. Na siess- sürgette YoSeob is.

-Jó, jó- Ae-cha az íróasztalhoz lépett. Kihúzta a legfelső fiókot: semmi. A másodikban viszont talált egy halom aktát. Elkezdte keresni a neki kellőt.

-Gyémánt..gyémánt...hol a francba lehet?- sziszegte, miközben folyamatosan az járt a fejében, hogy EZT NEM SZABADNA CSINÀLNIA. Végül megtalálta. Gyorsan belelapozott.

-Megvan- mondta a karkötőjébe.

-Szuper. Akkor most tedd el valahova, amíg le nem jár a munkaidőd, majd hozd haza- utasította YoSeob.

-Rendben- Ae-cha kislisszolt az irodából, és visszament az ékszerekhez.  JunHyung éppen akkor távozott, de mielőtt kilépett az ajtón, visszafordulva rákacsintott Ae-chara, aki viszont rá se hederített. A mappát gondosan elrejtette, és csak reménykedni tudott benne, hogy a főnök nem vesz észre semmit.

Amikor a műszakja lejárt (délután 3-kor), Ae-cha feszülten hagyta el a boltot. Ugyanis az egész munkaidejét végigizgulta, hogy a főnöke észreveszi-e, hogy egy fontos mappa eltűnt.

~De most már mindedj- sóhajtott megkönnyebbülten. Ránézett az órájára.

~Még csak negyed 4? Előttem az egész délután- erre a gondolatra visszatért a jókedve. Az egész napot a kávézóban, és a plázában töltötte. Ruhákat próbált, összefutott pár régi barátnőjével, egyszóval nagyon jól érezte magát.

Épp kávét szürcsölgetett Myeongdoval, Cho-minnel és Hyun-sillel, amikor az órájára pillantott. Abban a pillanatban felugrott.

-Basszus!! 8 óra lesz öt perc múlva. Úristeeen!!- szitkozódott. Hamar elköszönt meglepett barátnőitől, kiment az utcára és elkezdett rohanni. Stop! De melyik irányba is lakik? Körbe-körbe forgolódott tanácstalanul.

~Na jó, Ae-cha gondolkozz. Akkor jöttél az ékszerüzlethez a főúton...-ahogy így gondolkodott, megszólalt a harang.

-Nyolc óra- kiáltott fel Ae ijedten- De...mitől is félek? Nem mondták, hogy mi lesz, ha nem érek haza időben- gondolkozott- Ja..valami olyasmit mondott DooJoon, hogy meglepetés. Szeretem a meglepetéseket- virult fel az arca, de a következő pillanatban már meg is bánta, hogy ezt kimondta. Valami csípőt érzett, ami végighaladt az egész testén. Szúrt belülről.

-Ez az izé- nézett a karkötőre- Biztos ez az oka! - megpróbálta leszedni magáról a szerkentyűt, miközben húszmásodpercenként vezettek bele áramot.

-Auu- sikított fel ilyekor. Amíg próbálta leszedni a karkötőt, a kis ablakban megjelent Kiki és JunHyung, és mindketten röhögve figyelték a lány ténykedését.

-Ti kis....-sziszegte Ae-cha, és szúrós szemekkel nézett a két fiúra- Ez a meglepetés? Áram a karkötőben??!

-Na mi a baj, vetkőzőkirálynő?- vigyorgott JunHyung.

-Hogy..hogy micsoda?- hebegte Ae-cha.

-Az értelem- rázta meg GiKwang a fejét- Tudod..egész nap figyeltünk. És te voltál annyira okos, hogy ruhákat próbálgattál.

-Örültetek, mi?- kérdezte Ae duzzogva, vörös arccal.

-A sárga bikinifelső volt a kedvencem- szólt közbe DooJoon- Rossz kislány, mondtam, hogy nyolcra érj haza.

-Elfelejtettem. De most már kikapcsolnátok az áramot?- kérte Ae már totál feltöltődött hajjal.

-Aztaaa- fürkészte HyunSeung a lány haját- mint akibe belecsapott 220 W.

-Pontosan ez történt- vágta rá a lány mérgesen.

-Oké YoSeob- kiabált hátra Kiki- elég volt!

-Jó, csak egy utolsót- kérlelte Seobie.

-Nem! Add oda a kapcsolót- futott DongWoon a fiú után.

-Figyeljetek- szólt Ae-cha- merre kell hazamennem?

-Eltévedtél?- kérdezte DooJoon.

-Nem igazán. Itt állok az ékszerüzlet előtt, de tippem sincs, merre menjek.

-Elkanyarodsz balra, azután a második utcán...-kezdte HyunSeung magyarázni..

A fiúk segítségével Ae-cha hamar hazatalált. Amikor a kaput már becsukta, elindult a ház felé. Ekkor rázta meg az áram megint. De most nem néhány pillanatra, hanem folyamatosan. Ae már nem bírta, sikítozott a fájdalomtól, és ezt YoSeob is meghallotta. Kinézett az ablakon, és látta a rángatózó Ae-chat.

-Srácoook!- kiáltotta el magát, mire mindenki az ablakhoz tömörült.

-Mi az?- kérdezte DongWoon- Ott van Ae-cha. És?

-Az előbb fura volt- motyogta Seobie, és kisietett a lány elé. Bekísérte a nappaliba, és leültette az egyik fotelbe.

-Talán kicsit túlzás volt ez az áramosdi- gondolkozott HyunSeung.

-Jéé- nézett rá Ae-cha szemrehányóan.

Kiki ekkor jött vissza a konyhából, és ugyanoda levágta magát a kanapéra, ahol eddig ült. Ekkor Ae-t újra rázni kezdte az áram.

-Hol az a szar kapcsoló?- forgolódott DooJoon.

GiKwang csak szórta a szájába a chipset,  és rázta a fejét, jelezve, hogy fogalma sincs.

-Talál..játok..meeeg...-próbált Ae-cha beszélni.

-Kiki! Állj fel, és segíts keresni- szólt rá JunHyung.

A fiú nagy nehezen feltápászkodott, mire a rázás abbamaradt.

-Mi a...?- Kiki leült, és Ae-be megint ment a 200 W. Ha felállt, akkor elmúlt.

-Jé, itt a kapcsoló- emelte fel a fiú a szerkezetet a kanapéról- El is felejtettem- vakarta meg a fejét.

-Most..meg..halsz- lihegte Ae-cha és hozzávágott egy párnát, majd ráugrott a fiúra. A többiek folyamatosan ,,húúú,,-tak meg skandálták, hogy ,,hajrá GiKwang! Sőt...YoSeob szerzett két kispárnát, és azokkal ugrált, mint egy pompom-lány. Ae-cha meg közben a nagypárnával ütötte Kikit, ahol érte.

-Na most elég volt- szólt Kiki, és ő került felülre, leterítette Ae-chat, lefogta mindkét kezét.

-Engedj el!- próbált szabadulni a lány, de esélye sem volt.

-A-a- kacsintott a fiú, mjad észrevétlenül (nehogy a többi fiú meglássa) egy gyors puszit nyomott Ae szájára, azután egy párnával elkezdte folytogatni.

-Oké elég- hallatszott a párna alól Ae-cha hangja- Nyertél.

Kiki büszkén figyelte ziháló ellenfelét.

-Nem is voltál rossz- ismerte el GiKwang.

-Köszönöm- Ae végighúzta az ujját a fiú száján, azzal megfordult, és bement a szobájába, otthagyva a sokkos állapotú Kikit.

-Hahóó- lengette meg DooJoon a kezét GiKwang arca előtt- Ez lefagyott- fordult vissza a többiekhez.

-Megvan- csettintett DongWoon, és a szemében ,,heuréka,, csillogott. Kiment a konyhába, majd egy pohár vízzel tért vissza. Odaállt Kiki elé, és az egészet a fiú arcába loccsantotta.

-Héé- ébredt fel bambulásából GiKwang- Ez..meg mire volt jó?- prüszkölte a vizet.

-Mi van veled?- fürkészte HyunSeung Kiki arcát.- Olyan..nem is tudom. Furcsa vagy. Nem szoktál bambulni. Csak nem Ae-cha vette el az eszed?- kuncogott.

-Csak szeretnéd- vágott GiKwang durcás fejet. Pedig HyunSeung, ha tudná, hogy mennyire közel jár az igazsághoz...

Ae-cha már jó néhány hete lakott a B2STnél, de kezdett elege lenni. Mindennap valamit el kellett lopnia az ékszerüzletből, és ha ez nem sikerült, akkor büntetés várt rá. A karja tele volt már vágásokkal, kék-zöld foltokkal. Ő  ezt nem bírta elviselni. Utálta, ha szolgaként bánnak vele. És azt is, hogy a fiúk egyébként nagyon jófejek, de mégis maffiózók. Ha épp nem az irodában ültek, és nem csillogott a pénz utáni vágyakozás a szemükben, akkor feloldódtak, hülyéskedtek, nevettek. Csak sajnos ez nem gyakran fordult elő. Ae-cha elhatározta, hogy tenni fog ezért.

Egyik este, mikor éppen ilyeneken gondolkozott, kopogtak a szobája ajtaján.

-Ki az?- kérdezte a lány.

-Bejöhetek?- kukucskált be Kiki.

-Felőlem- mire a fiú besétált, és leült Ae ágyának a szélére.

Néhány percig csak ült szótlan, majd felemelte a fejét.

-Meg kellene beszélnünk..-kezdte.

-Mit?- kérdezte Ae-cha kérdő tekintettel.

-Azt a...puszit- pirult el GiKwang.

-Ja..hogy azt? Azt hittem, hogy csak véletlen volt- csodálkozott a lány.

-Nem. Nem volt az- ismerte be Kiki.

-Ezzel mit akarsz mondani?- Ae-cha nem tudta, hogy mit akarhat a fiú.

-Nekem...nem elég az az egy puszi. Én többet akarok- és GiKwang máris Ae-cha ajkaira tapadt, és eldöntötte a lányt az ágyon. Ae meglepettségében először tágra nyílt szemekkel nézte GiKwangot, majd egy idő után átadta magát a csóknak. Átkarolta Kiki nyakát, és még közelebb húzta magához. GiKwang erre belemosolygott a csókba.

-Várj egy kicsit- tolta el magától a fiút hirtelen Ae-cha.- Mit művelünk mi?

-Fogalmam sincs. Elvetted az eszem- dünnyögte GiKwang, és újra megcsókolta a lányt, akit még levegőhöz jutni sem engedett. Elmélyítette a csókot, és ekkor Ae-chaban megszűnt minden kétely, aggodalom és félelem. Akkor, ott csak ők ketten léteztek. Közben GiKwang keze becsúszott a lány pólója alá, és Ae oldalát simogatta. Ae-cha meg valahogyan lehámozta Kikiről az ingét.Elszakadt a fiú szájától, és simogatta az izmait.

-Egy kocka, két kocka..-számolgatta.

-Tetszik?- kérdezte Kiki vigyorogva.

-Csak szeretnéd- csapott  Ae a fiú hasára. Kiki szája legörbült.

-Nehogy elhidd már- mosolygott Ae-cha.

-Na azért- azzal Kiki újra le akarta támadni Ae-chat, ám most a lány nem hagyta.

-Most meg mi az?- kérdezte GiKwang meglepődött arccal.

-Addig nem kapsz csókot, amíg meg nem változol- felelt Ae dacosan.

-Tessék??!

-Az, hogy..-kezdte Ae-cha, de már nem tudta befejezni, mivel a döbbenettől tátva maradt a szája, és meredten figyelt az ajtó felé.

-Mi a baj?- fordult hátra Kiki, de neki is a torkán akadt a szó. Az ajtóban ugyanis HyunSeung állt.

-Ez...ez nem az aminek látszik- pattant fel GiKwang egyből zavarában.

-Á neeeem- mosolygott Seungie gúnyosan- akkor...hol az inged?- nézett végig a félmeztelen fiún. Kiki villámgyorsan felkapta az ingét, majd kiviharzott az ajtón, és majdnem fellökte HyunSeungot.

-Hogy ezért te mit fogsz kapni...-nézett Seungi fejcsóválva a lányra.

-De hát nem is én voltam!- háborodott fel Ae-cha- ő jött be!

-Majd próbáld ugyanezt megmagyarázni DooJoonak- azzal HyunSeung megfordult, és kisétált az ajtón.

Ae a haját tépte. A büntetése két dologtól függött. Az egyik, hogy HyunSeung beárulja-e őket. A másik pedig, hogy GiKwang mit fog mondani.

~Úgysem vallja be- morgott a lány magában.- és akkor meg nekem kell elvinnem a balhét.

HyunSeung nagy dilemmában volt. Beárulja őketY? De akkor Ae-cha megfogja utálni. De..kit is érdekel az? Ha Kikivel volt, akkor biztos, hogy nem őt szereti. Akkor neki már úgy is mindedj. Hát akkor..nesze neked, Ae-cha!

Seungie DooJoon szobája felé sietett. Tudta, hogy a leadert nem tanácsos ilyen későn felébreszteni, de ez fontos volt. Kopogás nélkül benyitott, és hirtelen elcsodálkozott. DooJoon ugyanis nem aludt, hanem egy könyvet olvasott az éjjelilámpa fényénél.

-Te hogy-hogy fenn vagy ilyenkor?- kérdezte Seungie.

-Ezt kérdezhetném én is tőled- tette félre Joonie a könyvét.- Amúgy..GiKwang rohangált, és nem tudtam tőle aludni.

Apropó GiKwang..

-Ha már Kikiről van szó...Ae-chanal volt- árulta be őket HyunSeung.

-És?- a leader agya ilyen későn lassan járt.

-Együtt láttam őket..az ágyban- az utolsó szó fájt HyunSeungnak. De igyekezett ezt palástolni.

-És?- ásított egyet DooJoon, azután leesett neki, és kikerekedett a szeme.

-Micsodaaaaa?- üvöltötte.

-Halkabban már- ordított àt JunHyung a szomszéd szobából- Valaki aludni szeretne.

DooJoon nem zavartatta magát, azonnal felállt, és elrohant,hogy kérdőre vonja Kikit és Ae-t.

Összeszedte mindkét ,,tettes,,-t és leültette őket a kanapéra.

-Na szóval..-mondta  tárgyilagosan- mi történt köztetek ma éjjel?- vágott a közepébe a leader.

GiKwang és Ae-cha összenézett. Kiki látta Ae szemeiben a könyörgést, de egyben már a reménytelenséget is. A fiút megigézték a lány sötétbarna szemei. Ekkor döntött.

-Az én hibám- nézett GiKwang DooJoonra.

-Tessék?- húzta fel HyunSeung a szemöldökét, aki végig Joonie háta mögött állt. Ae-cha gyilkos pillantással meredt rá, de a fiút ez nem hatotta meg. Látszólag. Hogy belül mit érzett, az más téma..

-Az én hibám- ismételte meg Kiki bátrabban.

- Tényleg?- lepődött meg DooJoon.- Akkor ez esetben... El kell, hogy tiltsalak titeket egymástól. Ebben a házban nem lehet szerelem.

-De hát...egy helyen lakunk. Minden nap találkozunk- mondta Kiki megütközve.

-Ez igaz- vakarta meg DooJoon az állát- Akkor..- Joonienak nehéz dolga volt. Ae-t nem küldhette el. Szüksége volt rá. GiKwang meg az embere és barátja is egyben. Mondjuk ezt láthatta volna előre. Hat fiú, egy lány...- Akkor...akkor.- ismételgette DooJoon- szemmel tartalak, Kiki. És ha még egyszer rajtakapunk, azt megbánod. Te pedig- mutatott Ae-chara- Tarstd magad távol tőle-biccentett GiKwang felé, majd felállt, jó éjszakát kívánt, és visszament aludni.Ennyivel elintézte.

-Kamsaaaa- ugrott Ae-cha Kiki nyakába- úgy féltem, hogy engem fogsz okolni. A fiú szorosan megölelgette a lány, majd megfogta az állát, és mélyen a szemébe nézett.

-Most már bízol bennem?- kérdezte.

Ae bólintott, mire Kiki adott egy gyors puszit a szájára, majd visszament a szobájába.

Ae-cha egyedül maradt HyunSeunggal. Mint aki csak erre várt, nekirontott a fiúnak, megragadta a gallérját, és ránézett. A szeme csak úgy szikrázott a dühtől.

-Még is mit csinálsz? Hogy van jogod beárulni?- kérdezte vádlóan.

-Tudtommal nem volt megtiltva- vágott vissza a fiú, miután felébredt a meglepődöttségéből.
-Jó, hát de akkor is..sokkal rosszab büntetést is kaphattam volna. Neked ez miért volt jó?
~Mert nekem fájt..Ha szeretsz valakit, akkor nem nézed túl jó szemmel, hogy mással van..- akarta felelni HyunSeung, de ezt inkább megtartotta magának.

-Mert...csak. Így elvonod GiKwang figyelmét a munkájáról.

-Chh....-ciccegett Ae-cha.- Nem hinném, hogy zavarnám Kikit. Úgy sem fogunk összejönni.

-Tényleg?- csillant fel Seungie szeme.

Ae-cha furán nézett rá.

-Miért örülsz ennyire?- kérdezte gyanakodva.

-Semmi- vonogatta HyunSeung a vállát.

GiKwang közben a fülét a falra tapasztva hallgatózott, és hallotta a nappaliban zajló beszélgetést.

~Hogy mi nem jövünk össze? Drága Ae-cha. Ha két ember szereti egymást, akkor őket Isten is egymásnak teremtette- ábrándozott. Egy pillanat...honnan veszi, hogy Ae is viszontszereti őt? Ezt tisztázniuk kéne. És mondott valami olyasmit is, hogy változzon meg...ezt hogy érthette?

~Az őrületbe kerget ez a lány- dünnyögte Kiki magában. - Na majd reggel beszélek vele- határozta el, majd visszament a szobájába, és álomba merült...

Ae-cha hófehér ruhában üldögélt a réten, fűszálakat tépegetett, és közben figyelte a kék eget. Egyszer csak valami hangot hallott, mire oldalra fordította a fejét. GiKwang közeledett felé teljesen feketében, de mosolyogva. A fiút meglátva Ae felpattant, és ijedten hátrálni kezdett.

-Mi a baj?- kérdezte Kiki meglepetten.

-Nézd meg, mit tettél velem!- kiabált a lány szomorúan. És tényleg. Ahogy GiKwang megérintette Ae-cha karját, a lány bőre és ruhája elkezdett szürkülni, feketedni. A hófehér bőre egyre sötétebb színt öltött, és végül teljesen fekete lett, csak úgy mint a ruhája és a haja. Egyedül a szeme fehérje világított.

-Ezt akartad tenni velem? Én nem akarok maffiózó lenni, sem pedig lopni. Ilyenné válok- szontyolodott el Ae, majd elöntötte a düh.- Ti tettétek ezt velem- bökött dühösen Kiki vállába.- Te is ilyenné válsz, ha nem hagyod abba- vett vissza a hangerejéből. GiKwang elszomorodott.

-Én...én tényleg nem akartam ezt tenni veled- hajtotta le a fejét.

-Még tudunk ez ellen tenni. Vagyis te tudsz tenni. Még nem késő.

-Ezt hogy érted?- emelte fel a fiú a fejét reménykedve.

-Nem lesz egyszerű. Nem is biztos, hogy meg akarod tenni- mondta Ae keserűen.

-Bármit megteszek- felelte Kiki elszántan- vissza akarom kapni a régi Ae-chat.

-Akkor....Fel kell hagynod a maffiával- mondta ki a lány.

-Hogy mi?- GiKwang teljesen ledöbbent- De...az az életem. A pénzem. A barátaim.

-Gondoltam- Kiki látta, hogy Ae egyre kezd eltűnni, a körvonalai egyre kevésbé látszódnak.

-Jajj neee- a fiú a szája szélét harapdálta. Döntenie kellett. Vagy a megélhetését választja a szerelmét.- Ae-cha- szólt hirtelen- Megteszem...

A nap átsütött a függöny résein, csíkokban vetődött a falra, és az alvó GiKwangra.

-Kiki- ébresztgette Ae-cha a fiút, és megsimította az arcát. Erre Kiki szeme kipattant, és lerántotta maga mellé Ae-t, majd fél karral átölelte.

-Nem dolgozol ma?- kérdezte GiKwang álmos hangon.

-Szombat van- rázta a fejét a lány- Egyébként. Mi ez a kitörő szeretet?

-Hát már ezt sem szabad? azzal Kiki megcsókolta a lányt.

-Héé!- ült fel Ae-cha- Mondtam, hogy addig nem, amíg meg nem változol.

-Meg szeretnék változni- mondta Kiki komoly hangon. Ezen Ae megdöbbent.

-De azt is tudod, hogy miben?

-Volt egy álmom az éjjel- húzta vissza GiKwang a lány magához- És igen../itt kell bekapcsolni ezt a zenét: B2ST- Because Of You) szeretnék jobb ember lenni.

-Úristen- Ae-chanak könnyek szöktek a szemébe- Komolyan? Miért?

-Miattad. Szeretlek, Ae. Érted bármit megtennék. Egy ideje már ezt érzem. Te lettél a világom- azzal Kiki szorosan átölelte a könnyekkel küszködő Ae-chat.

-Imádlak- ölelt vissza a lány, azzal lágy csókot lehelt Kiki ajkaira...

-Gyere- ült fel hirtelen GiKwang, elszakadva Ae-chatól. Kézenfogva felhúzta a lányt, aki kérdőn nézett rá.

-Hova?

-El akarom mondani- mondta Kiki eltökélten.

-Mit?

-Kettőnkről mindent- azzal kituszkolta Ae-t az ajtón.

A Beast-esek a nappaliban ültek, és reggeliztek. GiKwang ekkor érkezett meg, Ae-cha a nyomában toporgott, és szorongva nézett Kikire. Félt a fiúk haragjától.

-Srácok- köszörülte meg GiKwang a torkát.

-Muszáj ezt?- sziszegte Ae.

-Igen- bólintott a fiú.

-Na, mi az?- kérdezte YoSeob kíváncsian.

-Be szeretnék jelenti valamit- kezdte Kiki- vagyis két dolgot. Az egyik....Ae-cha a barátnőm- fogta meg a lány kezét. DongWoon szájából kiesett az épp rágott chipsdarab, YoSeob olyan ,,én tudtam,, arcot vágott, JunHyungnak kikerekedett a szeme, HyunSeung csendben szenvedett, DooJoonak meg elvörösödött, és már épp kitörni készült, amikor Kiki feltette a kezét.

-Igen. És nem érdekel, ki mit mondd- folytotta a leaderbe a szót- A másik pedig..

-Ennél már csak jobb lehet- dünnyögte HyunSeung.

-Otthagyom a maffiát- jelentette be GiKwang. DooJoonál ekkor pattant el valami.

-Hogy micsoda?- kezdte nyugodt hangon.- Lee GiKwang. Azt még elnéztem volna, hogy van barátnőd. Mit bántam volna, hogy Ae-cha is az. De hogy itt hagyj minket? Azt nem! SOHA!- az utolsó szót már kiabálta.

-Sajnálom- tárta szét Kiki a karját.

-Lee GiKwang- DooJoon elővette a pisztolyát, és rászegezte a fiúra, mire mindenkiben meghűlt a vér. Kiki nagyot nyelt, de kitartóan nézte a leadert.

-Neee!- állt Ae GiKwang elé- Ne őt bántsd. Én vagyok a hibás- hajtotta le a fejét.

-Tessék?- kapta fel Seungie a fejét.

-Én szerettem volna, hogy Kiki legyen jobb ember. De ezekszerint itt ennek ez az ára. Akkor tessék, lőjjetek le- emelte fel a fejét bátran.

-Kiki. Te tényleg megtennéd, csak miatta?- DooJoon lassan leeresztette a kezét.

-Pontosan- biccentett a fiú.

-Rendben- sóhajtott Joonie egy hatalmasat.- Akkor én nem akarok a kapcsolatotoknak az útjában lenni. De azért...GiKwang. Hiányozni fogsz- lépett oda a fiúhoz, és félretéve a gengszterek büszkeségét, megölelte barátját.

-Várjatok egy percet- szólt közbe HyunSeung- Miért hagyjuk, hogy Kiki egyedül járja meg ezt az utat? Miért nem kísérjük el rajta?

-Azt akarod mondani, hogy mi is legyünk rendes emberek?- értelmezte a hallottakat JunHyung.

-Igen.

-Rendben- állt fel Junie, DongWoon és YoSeob pedig követte. Mind beálltak egy körbe, és egymás kezére rakták a kezeiket. DooJoon először húzta a száját, de végül YoSeob noszogatására ő is beszállt.

-Fightning!- kiáltották egyszerre. Ae-cha odalépett HyunSeunghoz és szorosan megölelte.

-Köszönöm- suttogta boldogan a fiú fülébe, majd visszasétált Kikihez. Seungie szomorú mosollyal nézett utána.

-Most már rendben vagyunk?- mosolygott GiKwang Ae-chara.

-Persze- csillogott a láy szeme vidáman.

-Annyira szép a szemed- figyelte Kiki Ae-t megbabonázva.

-Jajj már- legyintett a lány zavartan.

-Egyszer higyj már nekem- húzta magához GiKwang Ae-chat, és hosszasan megcsókolta.

-Khm- köhintett egyet DooJoon, mire mindketten odakapták a fejüket.

-Te- mutatott Joonie Ae-re- Miattad az egész banda megváltozik. Ez nagy szó. Remélem felfogtad ennek a jelentőségét.

-Jaj hagyjad már békén- karolta át a lány Kiki védelmezően.

-Igen, felfogtam- nézett Ae-cha farkasszemet a leaderrel, mire az elmosolyodott- Remélem is- biccentett, azzal elment.

-Na ehhez mit szólsz?- sóhajtott fel Kiki- Ez egy nagy változás lesz. Segítesz végigcsinálni?

-Persze- mosolygott a lány bíztatóan- Figyelj- jutott eszébe valami- Azt a barátnő dolgot komolyan gondoltad?

-Teljesen- nézett Kiki mélyen Ae-cha szemébe- Te vagy és leszel az én barátnőm, míg világ a világ.

The end..