Love Like War 1. rész FORDÍTÁS - 5SOS, 1D

Cím: Love like war

Szereplők: Ashton Irwin/Luke Hemmings, Calum Hood/Michael Clifford, Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan, Zayn Malik

Besorolás: fiú-fiú szerelem
Korhatár: +16

Ashton&Michael

Összefoglaló:

-De egy dolgot ígérj meg, Ahston.
-Bármit, Michael.
-Kerüld Luke Hemmingst minden tekintetben. Ne beszélj hozzá, ne ülj mellette, és ha lehetséges, még a szemkontaktust is kerüld vele..

Ez az, gondolta Ahston.
A tragikus baleset után, amiben szülei és testvérei meghaltak három hónapja, a távoli rokonai úgy döntöttek, hogy magukhoz veszik őt. Ashton úgy érezte, hogy ők ezt csupán sajnálatból teszik és kiváncsi volt arra, hogy innentől kezdve hogy fognak innen alakulni a dolgai. Nem igazán volt oda a változásokért és félt attól, hogy a Clifford család nem lesz olyan jó, mint ahogy mondták. De amikor egy évvel ezelőtt találkoztak, kedvesnek tűntek és az unokatestvére, Michael kifejezetten szórakoztató volt. Ugyan mi baj történhet, nem igaz?

Egy mély lélegzetet vett, mielőtt megnyomta volna a csengőt. Na jó, most vagy soha. De hogy őszinték legyünk, nem igazán érezte magát felkészültnek. Még mindig igyekezett elzárkózni minden elől, igyekezve feldolgozni azt, hogy nincsen családja többé. Arra az ominózus véres kirándulásra ő nem ment el a szüleivel és a testvéreivel. Ha nem lett volna olyan béna, hogy otthon ücsörög, hanem velük megy, akkor nem maradt volna egyedül..

-ASHTON!- zökkentette ki révületéből egy kiáltás. Miközben elmerült a gondolataiban, nem vette észre, hogy az ajtó kinyílt és csak akkor vette észre unokatestévét, Michaelt. Hűha, elég fehér a haja.

-ANYA, ASHTON MÁR ITT VAN!- ordított ki Michael a konyhába, ahol feltételezhetően Ashton nagynénje, Karen volt. Ezután kellemetlen edénycsörgés hallatszott, majd hirtelen a nő kisétált eléjük.

-Karen néni- üdvözölte Ashton mosolyogva. Karen hozzájuk sétált, levéve kötényét és letéve az egyik kanapéra. Ezután mosolyogva magához ölelte Ashtont, jól megszorongatva.
-Hívj csak nyugodtan Karennek- kuncogott- és légy üdvözölve az új otthonodban- adott egy puszit a fiú homlokára, majd mutatta, hogy menjenek fel a szobájukba,
Otthon, gondolta Ashton. Jó lesz ez..

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Három héttel később

Ashton és Michael szoros barátságot tudtak kiépíteni rövid idő alatt. Ashton észrevette, hogy Michaelt nagyon érdekli a zene és ezzel csak még közelebb került hozzá. Együtt is tudtak zenélni, mivel Ashton jól dobolt -legalábbis úgy gondolta- és Michael ügyesen gitározott, így az elmúlt három héten rengeteget jammeltek és egymásról is sok apró részletet megtudtak.

-A suli a jövő héten kezdődik, Ash. Izgatott vagy?- kérdezte Michael, a gitárját hangolva.
Nos, Ashton biztos volt benne, hogy ideges, mert minden új lesz és nincs felkészülve arra, hogy sok új arc vegye körül. Hogy izgatott lenne? Határozottan nem.

-Őszintén szólva? Nem vagyok az. Jesszus, megint új diák leszek egy gimiben. Nem hinném, hogy tudnék barátokat szerezni- sóhajtott Ashton lemondóan, mire Michael felhorkant.

-Ashton, most komolyan..jó leszel. Itt vagyok neked én- vigyorgott.

-Én komoly vagyok- válaszolta Ashton a lehető legkomolyabb arcával. Michael sóhajtott, letéve gitárját.

-Jó lesz neked, hidd el. Találkozol a haverjaimmal, hidd el nekem, nagyon jófejek- nyugtatta- Megígérem, hogy kedvesek lesznek. Na, mi a baj, Ash?- aggodalmaskodott. Ashton sóhajtott, megvakarva a tarkóját.

Először is, hiányzott neki a családja. Mindig rájuk gondolt, még mindig szerette és szereti is őket. És minden reggel, amikor felkel, akkor elfelejt egy kis darabot a múltjából. Az ő közös múltjukból.
Aztán ott volt az ex-barátnője, Eunice. Imádta a lányt, ő volt neki a mindene. Ő tanította meg bízni Istenben. Isten azonban megbüntette Ashtont. Amikor a fiú elveszítette a családját, már nem volt képes ugyanúgy viselkedni a barátnőjével, mint idáig és Eunice hiába tudta, hogy milyen veszteség érte a fiút, szakított vele.

Nem tudom többé, hogy ki vagy.. Azt hiszem, nem kéne látnunk többé egymást. Térre van szükséged, Ash. Úgy emlékezett a lány szavaira, mintha csak tegnap mondta volna őket.

Ashton vett egy nagy levegőt, mielőtt ismét Michaelre emelte volna a tekintetét, aki még mindig a válaszra várt.
-Csak..csak gondolkozom bizonyos dolgokon, ez minden- mosolyodott el nehezen. A fiú vállat vont, majd hirtelen felkelt, összeborzolva Ashton haját.

-Nem akarsz kicsit kimozdulni? Tudok egy jó cukrászdát néhány sarokra innen. A sütemény a gyógyír a bajaidra.

Van valami, amivel fel lehet vidítani Ashton lelkét? Csak az édességgel.

-----------------

-Hey, hazaértem- csukta be az ajtót Ashton maga mögött. Túl meleg volt kinn ahhoz, hogy elviselje, ezért hazasietett. Letette a kalapját az egyik közeli fogasra, majd csapzottanbesétált a konyhába, ahol egy csésze forró kávé gőzölgött az asztalon.
Ki a fene iszik ilyen meleg délután kávét? Csak Karen.

-Szóval, mit csináltál ma délután?- terelgette be a nő Ashtont a nappaliba.
-Elmentem munkát keresni az új suli közelében és találtam is egyet. Mondjuk, eléggé idegesített az eső, de megkaptam az állást.

Karen abban a pillanatban köhögni kezdett a kávétól, ahogy meghallotta a "munka" szót és összehúzott szemekkel meredt Ashtonra.

-Mondj fel.
-Micsoda?!
-Mondj fel!
-Mi..?
-Azt mondtam, mondj fel.
-De..
Azt mondtam, hogy hagyd ott azt az átkozott munkát, Ashton! Hogy tudnád kezelni jól az összes nyomást, ami így lesz rajtad? Az iskola holnap kezdődik és neked muszáj arra koncentrálnod. Jó jegyeket kell szerezned arra, hogy benn maradhass az iskolában.

Ashton tudta, hogy a nő nem akar neki rosszat. Tudta, hogy nem akarja, hogy dolgozzon, hogy normális életet éljen normális fiúként. Tudta, hogy Karen azt várja, hogy ő a lehető legjobban érezze magát velük és náluk.

-Karen..nekem kell az a munka. Muszáj..

-Nem. Ott fogod hagyni a munkahelyed, Ashton Fletcher Irwin, megértetted?- kérdezte Karen komoly hangon.

Egy dolgot mindenképp megtanult Ashton, amióta a Clifford családnál lakott, és ez pedig az volt, hogy Karen minden vitából győztesként kerül ki, és ha a teljes neveden szólít, akkor muszáj előhúznod a fehér zászlót.De Ashton tudta, hogy ezt a csatát meg fogja nyerni. Akkor is, ha fel kell emelnie a hangját, de bízott abban, hogy erre nem lesz szüksége. Azért mégsem akart az utcán aludni.

Ő csak..nem akart egy teher lenni a nyakukon.

-Karen, kérlek..Mondok valamit. Megpróbálom egyszerre a munkát és az iskolát és ha nem tudom összeegyeztetni a két dolgot, akkor otthagyom a melót. Megígérem.- Karen halkan sóhajtott egyet, majd halvány mosollyal az arcán bólintott.

Karen és Ashton farkasszemet néztek, amikor hallották, hogy az ajtó kinyílt. Karen felállt a székéről, a mosogatóba téve a csészéjét, majd a pultra dobta a kötényét, mielőtt üdvözölte volna férjét és Michaelt.

Miközben Robin üdvözölte Karent, Ashton tátogott egy "Sziá"-t Michaelnek, majd jobbnak látta otthagyni a csládot és felmenni az emeletre, hogy felkészüljön a holnapi iskolakezdésre.

Mikor végre felért a szobájába, elfojtott hangon kuncogott, amikor Michael odalenn elkezdett kiabálni, hogy "Ashton miért mehet dolgozni, mikor én nem?"

-----------------

Ashton az ágyán feküdt, mikor az ajtaja halk kopogást követően kinyílt és Michael lépett be rajta mosolyogva.

-Holnap bemutatlak a barátaimnak, oké?- ült le az ágy szélére- szerintem remekül fogod magad érezni.

-Az jó lesz, bár elég ideges vagyok a holnap miatt..

-Ne aggódj, minden rendben lesz. De egy valamire figyelmeztetlek..Ne tűnj ki közülök igazán- motyogta Michael idegesen.

-Kitűnni? Mit értesz az alatt, hogy ne igazán tűnj ki közülök?- Ez kezd érdekes lenni.

-Nos..van egy csoport az iskolában, akik ellenőrzik  az összes tanulót. Az az össz szórakozásuk, hogy megfélemlítik a többieket. Nem lenne jó, ha megtalálnának..

Ashton csak önelégülten mosolygott unokatestvére kijelentésén. Őszintén szólva, a megfélemlítés nem idegen számára. Az egész életét ezzel élte le idáig.

-ASHTON! Te nem veszel komolyan engem!- nyafogott Michael.

-Michael, kérlek, ez nem új nekem. A régi iskolámban is ez volt, nem hinném, hogy itt másképp lenne- vonta meg vállát nevetve.

-Nevess csak nyugodtan, Irwin. De később még köszönetet fogsz mondani a figyelmeztetésemért.

-Oké, oké. Nem fogok kitűnni, Mike. Nem vagyok éppen jóképű, jó? Nincs miért aggódni. Biztos vagyok abban, hogy ezek a bunkók, akikről beszélsz, csak idegesíteni fognak a jelenlétükkel.- magyarázta, mire Michael furcsa tekintettel meredt rá, amit Ashton nem tudott hova tenni. Nem értette, mi lehet olyan rossz azokon a srácokon, hogy az unokatestvére ennyire rettegjen tőlük.

-Csak viselkedj megfelelően, Ashton. Vegyél komolyan, vagy sajnálhatod majd a seggedet..- mondta, rácsapva a másik lábára.

Ashton Michael vállára tette a kezét.

-Jól leszek, vigyázok majd magamra. Bízz bennem.

-De egy dolgot ígérj meg, Ashton..

-Bármit, Michael.

-Kerüld Luke Hemmingst minden tekintetben. Ne beszélj hozzá, ne ülj mellette, és ha lehetséges, még a szemkontaktust is kerüld vele.

-Nem hinném, hogy valaha is kapcsolatba kerülök vele, akárki is az..

-Ígérd meg Ashton!- csapott még egyet Michael a lábára.

-Jól van na! De most már menj ki a szobámból. Fel kell készülnöm a sulira. Nézd Mike, nem hinném, hogy ez a Luke srác a véremre pályázik, vagy ilyesmi- tessékelte ki a szobájából, majd mikor végre kinn tudta, sóhajtva huppant le az ágyára.

Suga as dating organizer - part 1/2

13.00, dorm, nappali

-Hyung, biztos vagy ebben?- aggodalmaskodott JungKook, ajkát idegesen beharapva, ahogy az idősebbre bámult.
-Teljesen- lelkesedett Suga, igyekezve pozitív energiájából a maknaenak is átadni- bízz bennem.
-De mi van, ha megharagszanak?- akadékoskodott JungKook- ha mégis rosszul gondoltad, akkor abból sértődés lesz, ráadásul nagyon kínos helyzet is.
-Ne izgulj már, dongsaeng-ah- karolta át Jimin a legfiatalabb vállát- ezt nem lehet rosszul gondolni, a vak is láthatja a helyzetet. Nekem bejön az ötlet- vigyorgott Sugara, aki erre hálásan elmosolyodott.
-Köszi, Jimin. JungKookie, akkor benne vagy, vagy sem?- fürkészte a fiatalabbat könyörgő tekintettel- nélküled el is bukhat az egész, pedig régóta szervezem már- pislogott nagy szemekkel az említettre, aki idegesen félrenézett. Tudta jól, hogy Suga nem szeret aegyozni és most, hogy ezt mégis bevetette, nem lehetett neki ellentmondani. És az sem volt utolsó indok a döntésében, hogy Jimin is mereven bámult kábé két centiről az arcába, szinte szuggerálva őt.
-Oké, oké, benne vagyok- sóhajtott végül, mire a két idősebb diadalittasan összepacsizott.- De- tette hozzá- ha rosszul sül el a dolog és szemrehányóan fognak rátok bámulni, kérdőre vonva, akkor engem felejtsetek el- jelentette ki.
-Biztos vagyok benne, hogy ez nem fog bekövetkezni- öltött nyelvet Suga- nem kell feleslegesen parázni.
-Neked legyen igazad, hyung.


16.00, dorm, Taehyung és NamJoon szobája előtt

-Hyung, én..én nem merem- torpant meg az ajtónál JungKook, mint akinek földbegyökerezett a lába.
-Dehogynem, menni fog- bíztatta Jimin. vállait masszírozva, mintha csak egy boxmeccsre készült volna a fiatalabb- semmi nehéz nincs benne. Bemész, beszélsz, kijössz. Semmi félnivaló. Vagy nem akarod, hogy boldogok legyenek?- vonta fel egyik szemöldökét, mire JungKook megadóan lehajtotta a fejét, majd óvatosan kopogott a szobaajtón.
-Gyere nyugodtan- kiáltott ki Taehyung, mire Jimin hátba verte a maknaet.
-Ügyesen- lökött rajta egyet, mire JungKook szinte beesett a szobába, közben megbotolva a küszöbben. Zavartan elnevette magát, majd egy ruhakupacon átlépve leült V mellé az ágyra, aki az érkezésére eltette a mobilját a szekrényére.
-Mi újság, JungKook?- érdeklődött mosolyogva Taehyung.
-Kérdezni szeretnék valamit- bökte ki JungKook, az idősebb szemeibe nézve.- Nem lenne kedved eljönni ma velem vacsizni? Láttam egy új éttermet az utcában, de senki nem hajlandó eljönni velem- hadarta egy szuszra. Ez annyira kínos! Egyszer még megfojtja érte Sugát.
-Ömm, persze, oké. Már én is néztem azt az éttermet- felelte V, aki bár alig tudta követni a fiatalabb mondandóját, a lényeget kihallotta belőle.- Hánykor?
-Nyolckor- vágta rá azonnal JungKook az előre megbeszélt dátumot.- Viszont nekem előtte van még egy kis dolgom- vakarta meg tarkóját- úgyhogy lehetne, hogy ott találkozunk?
-Persze, nem gond- vonta meg a vállát.
-Köszi, hyung- ölelte meg JungKook a másikat, majd kifelé indult a szobából- akkor este. Ja és az asztal a te nevedre lesz foglalva- intett neki, majd kislisszant az ajtón és azonnal becsukta maga mögött. Sóhajtva hunyta le a szemeit, hátát a falnak támasztva, Végülis nem volt egy nagy dolog, igaza volt Jiminnek.
-Na, hogy ment?- pattant oda mellé a semmiből Suga, izgatottan nézve rá.
-Minden oké- mosolyodott el JungKook végül- V odamegy az étterembe pontban nyolc órára.
-Tökéletes- csapta össze kezeit Suga- örök hálám, dongsaeng- nyomott egy gyors puszit a fiatalabb arcára- remélem Jimin is sikerrel járt.
-És ez így is történt- bukkant fel a titkos társaság harmadik tagja is önelégült vigyorral a fején
-Simán ment?- érdeklődött Suga.
-Persze- legyintett nagyvonalúan Jimin, mire a másik is elvigyorodott.
-Szuper. Köszönöm nektek a segítséget- ölelte magához mindkettejüket- egy boldog kapcsolat létrehozásában segítettetek és abban, hogy végre lecsendesedjen a dorm- szónokolt, majd hirtelen összerezzent, amikor V elcsoszogott mellettük a fürdőbe, furcsa pillantást vetve a trióra.


19.15, Park Hyatt étterem

-Akkor megmutatná kérem az asztalt?- kérdezte Suga HyunJoong főpincértől, aki készségesen bólintott, majd intett neki, hogy kövesse. Miközben áthaladtak az asztalok között, Suga érezte, hogy kitűnő helyet választott a randevúhoz. A tágas tér, a kékes fénnyel megvilágított falak, a puha, fehér székek, a virágok, a hatalmas üvegablakok kilátással Szöulra pont jónak ígérkeztek. Az egész helyet egyfajta romantikus hangulat lengte körül, ehhez hozzájárult az is, hogy mindenhol párok ültek az asztaloknál, halkan beszélgetve, nevetgélve.
-Ez lenne az az asztal, ha megfelel- állt meg HyunJoong, mire Suga átlesett a válla fölött és hirtelen elállt a szava. Az asztal egy eldugottabb részén volt az étteremnek, a többi vendég nem láthatott ide. A falakat itt nem kék, hanem piros lámpával világították meg és barna székek voltak kihelyezve. Az asztalon a vázában egy piros liliom állt. Háttérzajnak kellemes jazz szólt. Suga egy pillanatra elkalandozott azon, hogy ez talán túl előkelő hely lesz nekik, viszont itt volt z ideje, hogy a két jómadár komolyan elbeszélgessen egymással és ez az étterem jó hangulatadónak bizonyult hozzá.
-Tökéletes lesz, köszönöm szépen- hajolt meg a pincérnek, majd elővette a pénztárcáját. Így volt kitalálva, hogy ő egyben kifizeti az egészet előre, mint fix áras vacsorát, a pár pedig azt rendel magának, amit akar. Mikor végzett, elégedetten lépett ki az épületből, majd hazabuszozott. Még látni akarta a készülődést, na meg persze ügyelni arra, nehogy valaki véletlenül elszólja magát.


19.50, dorm

Taehyung a tükörben utoljára ellenőrizte magát. Tudta, hogy az új étterem puccos hely, így kénytelen volt kicsípni magát. Fekete öltönyt vett fel, hozzá illő fekete csokornyakkendőben. Szemei kihúzva, haja gondosan összeborzolva.
-Ejha, valaki nagyon jól néz ki- lépett mögé Jin, szintén szemrevételezve az eredményt.
-Egyszer ezt is muszáj- vigyorodott el V, majd felhúzta cipőjét- sziasztok- intett úgy általánosságban, utoljára beletúrva narancs színű hajába.
-Érjetek haza időre- szólt neki vissza RapMon atyáskodva. Taehyung szófogadóan bólintott, majd kilépett az utcára, becsukva maga mögött az ajtót. Az fel sem tűnt neki, hogy nemcsak JungKook hiányzott a dormból..
Mivel az étterem nem volt messze, úgy döntött, hogy gyalog megy, addig legalább kiszellőzteti a fejét. Pontban nyolc órakor lépett be a Park Hyatt étterem ajtaján, majd az ajtóban álló pincérhez lépett.
-Jó estét, Kim Taehyung néven volt foglalás- mondta, mivel JungKook említette, hogy az ő nevére van asztal.
-Ó, megvan- nézett fel a pincér pár másodperc keresés után- jöjjön nyugodtan, a partnere még nem érkezett meg.- indult meg, Taehyung pedig engedelmesen követte, mit sem sejtve arról, hogy bő háromnegyed órája pont Sugának mutatták meg az asztalát.
-Itt is vagyunk- állt meg a pincér az étterem végében.
-Köszönöm szépen- hajolt meg V, majd leült az asztalhoz, ahova be volt készítve egy palack pezsgő is. A pincér megbontotta az italt, töltött mindkét pohárba, majd engedelmesen meghajolt és eltávozott. Taehyung belekortyolt a pezsgőbe, miközben a szöuli kilátás nézésével ütötte el az időt.
Végül nyolc óra négy perckor érzékelte, hogy két alak áll meg mellette, majd az egyik leül. Odapillantott, hogy üdvözölje JungKookot, amikor hirtelen félrenyelte a pezsgőt, és köhögve bámult a hozzáhasonlóan sokkos J-Hopera.
-Hoseok-ah..mit keresel itt?- nyögte ki Taehyung, mikor vége megtalálta a hangját.
-Ezt kérdezhetném én is- törölte meg a szemét J-Hope, aki szintén elegánsan, öltönyben ült.- Hol van Jimin?
-Jimin?- lepődött meg V- inkább JungKook. Neki kéne itt lennie- forgolódott értetlenül.
-Felhívom Jimint- döntötte el végül Hoseok, miközben a másik már JungKook számát pötyögte.
-Kinyomta- dobta le a telefont az asztalra Taehyung értetlenül- viszont kaptam egy SMS-t. Sugától- pillantott fel, mire J-Hope, akinek szintén nem vették fel, érdeklődve nézett rá- azt írja, hogy..-akadt meg hirtelen.
-Mit írt?- türelmetlenkedett Hoseok, de a másik csak megrázta a fejét és gyorsan zsebébe süllyesztette a telefont.
-Semmi különöset.
Drága Taehyungie, remélem örülsz a randinak. Aztán nehogy ám elszúrd, nem azért fizettem ki nektek! Xxx Suga. Ilyen nincs, Yoongie a legtitkosabb gondolatait találta ki! Ilyen jó emberismerő lenne? Lehetséges..
-De semmi magyarázat arra, hogy hol van Jimin vagy JungKook?- értetlenkedett tovább J-Hope, mire V nemet intett. Nincs az az isten, amiért itt és most szerelmet vallana Hoseoknak! Hogy képzelte ezt Suga?